Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

208 t§l. omágw? ülés !88ft. m*rcii«s t8-4n,üitSrMlkI*

t ezen kételyt ébresztő körülményekhez járul még a parlamenti hehzet is, vagyis, — hogy praeeisebben fejezz,m ki magamat, — a t. többség helyzete a kormány egyházpolitikai programmjával szemben. De legyen szabad e théniát ama szemrehányásokkal kapcsolatban tárgyalnom, melyek a túloldal részéről, kivált Terényi t. képviselő úr részéről a ház ezen oldalához intéztettek, midőn ő csodálkozott azon, hogy e párt padjairól történtek oly felszólalások, melyek a kormány egyházpolitikai programmját elvileg is elítélik, s így eltérnek attól az állásponttól, melyet én e házban és e házon kivűl ismételten magaménak vallottam, és melynek az utolsó betűig való fentartását ma újból kijelentettem. Pedig ha ezt a jelenséget magában veszszük, nem nehéz annak magyarázatát adni. Az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, nem ezen az alapon alakúit meg, nem egyházpolitikai problémák felmerülésének alkalmából, és nem is első sorban ezek megoldása czéljából. (Élénk helyeslés bal felöl) Ez a párt ismételve kiadott hitvallásában kifejtette, hogy az 1867-iki kiegyezésben biztosított nemzeti jogoknak a maguk teljességében való érvényesítése, (Élénk helyeslés a bal oldalon.) egy, a nemzeti életnek semmiféle ágát tilosnak el nem ismerő nemzeti p litika követése. (Élénk helyeslés a baloldalon.) a magyar állam belső consolidatiója és a jogállam követelménye szerinti kiépítése képezi működése alapját. (Zajos tetszés a baloldalon) Már most időközben, — nem a mi, hanem nagyrészt a kormány ténykedése folytán, — előtérbe léptek az egyházpolitikai problémák, Ezek megítélésében a ház ezen padjain igenis, mint méltóztatott említeni, és mint azelőtt sem volt senki előtt titok, eltérő felfogások léteznek. Már most, t. ház, mit várnak tőlünk? Azt hiszem, teljesen megfeleltem minden erkölcsi kötelességemnek akkor, midőn e kérdésben ismételten elfoglalt állásponttól magam egy haj szálnyit sem tágítok és azt az utolsó betűig fentartom. Vagy talán azt kívánják tőlem, hogy iparkodjam elvbarátaimra ez irányban pressiót gyakorolni, hogy e párt kereteit felbontsam, hogy e párt által maga elé tűzött összes politikai exélokat veszélyeztessem, csak azért, hogy itt minden ember minden kérdésben, s így e kérdésben is az én fejem szerint gondolkozzék? Ez;, t. ház, annál kevésbbé lehet feladatom, annál kevésbbé lehet kötelességem, mert az a couceptio, a melylyel szemben állun'í, a maga politikai keresztülvitelében, a maga időszerinti és taktikai inscenálásában nem az én eonceptióm, hanem az önök conceptiója. (Zajos tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ha alkalmam lesz az egyházpolitikai téren is nemcsak az eszméknek hangoztatásában, hanem kivitelében is saját conceptiómmal lépni a ház elé: nem esem kétségbe az iránt, hogy ezen párt kebelében is elvbarátaim összességénél sikerülni fog a nézeteltéréseket elenyésztem; (Hosszantartó aajos helyeslés és éljenzés a baloldalon) ha pedig az nem sikerülne : akkor azon t. barátaim, a kik velem egyet nem értenek, tudni fogják kö* élességüket. De hogy a mi pártunk egysége, a mi pártunk missiója, a mi pártunk rendeltetése egy idegen coneeptio méltánylása fe'etti véleménykülönbségeken szenvedjen hajótörést: az, t. ház, nem fog megtörténni. (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Ez az én védekezésem állana és megtámadhatatlan volna még akkor is, ha a szemrehányás egy, e tekintetben teljesen compact párt részéről intéztetnék, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, mi a különbség köztünk és a t. többség között? (Halljuk! Halljuk!) A különbség a következő : Minthogy nem a mi conceptiónkról, nem a mi általunk tervezett, nem a mi általunk megállapított politikáról van szó, — mert ismétlem, a politika nemcsak egyes általános eszmékből áll, hanem főleg azok keresztülvitelének helyesen megállapított módozatából, — míg tehát minket semmi sem kötelez arra, hogy ezzel az idegen conceptíóval mindnyájan minden áron egy húron pendüljünk, addig a t. kormány pártjával szemben e tekintetben egészen más helyzetben van. (Igaz! Úgy van! balról) A t. kormány ezen egyházpolitikai conceptiója alapján foglalta el helyét. (Igaz! Ügy van a bal- és siélsőbdon,) Igaz, hogy vannak programmjának egyéb részletei is; igaz, hogy létalapját,— ezt a t. ministerelnök úrtól már ismételten hallottak, — nem cs>ipán az egyházpolitikai kérdések képezik, hanem képezik mindazok a kérdések, a melyeket a t. minister úr programmjába felvett; de azt csak még sem fogja tagadni a t. roiíiiisterelnök úr, hogy ezen kérdéseknek hosszú sorozatában a legkimagaslóbb momentumot épen az egyházpolitikai programúi képezi. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ez az oka annak, hogy miért ül ma ott a t. ministerelnök úr és nem hivatalbeli elődje. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Ez n programm azon pontja, mely tulaj donképen a typust megadja ennek a kormánynak (Úgy van! bal felől.) és mégis, mit látunk ? Fölvettetvén a kérdés a pártkörben, ki lett mondva, hogy mindaddig, míg ezen kérdések coneret törvényjavaslatok alakjában a ház elé nem kerülnek, benn maradhat mindenki a pártban: az is, ki a kormány egyházpolitikai programmjával homlokegyenest ellenkező meggyőződést követ. (Élénk derültség a baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) Hát ne használjuk ezt a kifejezést: »homlokegyenest« ; ne használjunk nagy kifejezéseket;