Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
206 lll. országos Illés 1898 märexitts 16 nn, estttörtök&n. megalkotásával összefüggő olyan kérdések, melyek még akkor is, ha ki van mondva a kötelező polgári házasság a conflietusok egész sorozatát hozhatják felszínre. Ilyenek főleg a házassági akadályok megjelölése; továbbá a házasság felbonthatóságának kérdése, és a házasság felbontásának okai. Mielőtt ezekre nézve a főbb elveket illetőleg, a t. kormány önmagában, saját körében tisztában nincsen, és mielőtt ezekre nézve a koronával elvi megállapodásra nem jutott, szerintem komoran és helyesen nem proclamálhatja a polgári házasság jelszavát. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megmondom, miért nem. Mert nem teheti ki magát a kormány, vagy ha ki akarja magát tenni, az az ő dolga, de nem teheti ki az országot és a koronát annak, hogy egy elv proclamáltassék, és azután ezen elv keresztülvitelére az első lépést, magának a javaslatnak előterjesztését a koronával szemben felmerülhető előre meg nem oldott későbbi differentiák miatt meg nem teszi. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ez, t. ház, az első betegsége a t. kormány programmjának, mint kormányzati actionak. Másik inhaerens betegsége az, hogy a keresztíílvihetőségnek előfeltételei iránt sincs meg, legalább úgy látszik, — a teljesen megállapodott nézet és az erkölcsi bizonyosságnak az a foka, a mely szerintem egy programm felállításánál szintén a komolyságnak egyik előfeltétele. A keresztülvihetőségnek feltételei alatt pedig nem az egyes parlamenti factorokkal való alkudozást értem. Erre nézve áll az, hogyha egy kormány a maga programmjával előáll, győz vele, vagy bukik, sem az egyik, sem a másik eset erkölcsi integritását, államférfiúi reputatioját nem érinti. Hanem értem azt, hogy a ezélbavett reformok tényleges életbeléptetésének előfeltételei biztosítva legyenek. itt tehát a t. kormánytól azt kívánom, merném mondani, követelem, — nem egyénileg, mert mint egyénnek követelni semmi jogom nincsen, de azt hiszem, hogy a helyes politikai eljárásnak szabályai követelik, és ebből a néze temből kifolyólag használom ezt a kifejezést, — hogy midőn a kötelező polgári házasságot és a polgári anyakönyvek vezetését proclamálta, teljesen tisztában lett legyen a saját körében, és megállapodva arra nézve, hogy melyek azok a közegek, a melyek ezen kettős functioval megbízatnak, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) tisztában lett legyen nemcsak azzal, hogy melyek lesznek ezen közegek, de azzal is, hogy ezek a közegek, minthogy azok jeleideg administrativ tervezetünkben nincsenek meg, ezt, gondolom, senki controyertálni nem fogja, legalább a lakosság nagy részére, ami { a nagy részére nézve, mely kis községekben ! elszórva lakik, — hogy másutt megvannak-e, az szintén kérdés, de ezekre nézve nem is kérdés, — mondom, minthogy ezekre nézve a közegek ma nincsenek meg, a t. kormánynak megállapodott nézettel kell birnia arról, hogy rövid idő alatt tud közegeket szervezni ezen funetio teljesítésére. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Természetesen, ezeknek a közegeknek qnalifica ti ójához az szükséges, hogy megítélni képesek legyenek a házasulandók közt netalán létező házassági akadályokat. Ezeknél a közegeknél feltétlen megbízhatóság, és az ezen megbízhatóság alapjául szolgáló tekintélyes, anyagilag kellőképen biztosított állás szükséges ; de — mint mondám, — nemcsak az szükséges, hogy e közegeknek minő volta iránt legyen tisztában a kormány, de tudnia kell azt is, hogy e kö/.egeket létesíteni, a mi. közigazgatási rendszerünkbe beilleszteni, aránylag rövid idő alatt képes lesz-e; mert ha ez áll, a mit a t. közoktatási minister ár 1892. május havában még az általános polgári anyakönyvezés létesítésének feltételéül is említett, hogy az administratio reformjának kell azt megelőznie, akkor tagadhatatlanul és ezáfolatlanúl idő előtti dolog volt egy elvi kijelentés körül fejlődhető összes izgalmakat, felidézni, midőn ezen elvi kijelentés tényleges beváltásától talán még hosszú évek lánezolata választ el. (Igaz! TJgy van! Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen kérdésekre nézve tehát a t. korín íny az országot eddig sötétben hagyta. Sem arra nézve nem nyertünk, daczára a kifejezett kételynek, tájékozást, vájjon a házassági jognak azon cardinalis alapelveire nézve, melyek e javaslatokat még a beterjesztés stádiumában is gátolhatják, meg van-e a megállapodás mindenütt, a hol annak lennie kell ; sem arra nézve nem nyertünk tájékozást, vájjon a kötelező polgári házasság s az általános anyakönyvvezetés átvételére szükséges közegek létesíthetők-e, beilleszthetők-e mai közigazgatási szervezetünkbe, ismétlem, aránylag rövid idő alatt, azon idő alatt, a mely szükséges arra, hog\ ? a codificatorius munkálatok elkéfezííljenek. Es ez az idő nem lehet, és nem is kell, hogy nagyon hosszú legyen, mert hiszen a külföldi törvényhozásokban oly bő anyag áll rendelkezésünkre, hogy itt nem újat keli feltalálni, hanem csak az emberi elmének, a civilisationak eddigi termékét a hazai viszonyokhoz kell alkalmazni és eühez képest átdolgozni. (Igaz! ügy van! a balés szélső baloldalon.) Tehát a codificatio nehézségei nem szolgálhatnak okúi, és nem fogadhatók el ürügyül arra, hogy az egyszer proclamált elv gyors megvalósítás elé ne vitessék. (Igaz!
