Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

ÍM.orsaAcros Illés l*M. marfűin* NS-ftit, •*ttt8rt8ttő«. SOS tartom véglegesnek magam is, mert hiszen ennél tovább nem lehet már menni; (Tetszés hal fdől.) itt elértünk valamennyi eontemplalható rendszabály legvégére. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Innen csak meghátrálni lehet. Ezt pedig a t. kormányról fel nem szabad tételeznem aeon peremptorius nyilatkozatok után, melyek a kormánypadokról tétettek. (Helyeslés a jobb- és a ssélső baloldalon.) Hát, t. ház, sokan azt mondják, hogy bármi lett légyen, a kormány eddigi politikájanak némely tévedése; bármily megítélés alá essék a kormány eddigi egyházpolitikája, most rálépett a radikális és határozott szabadelvű eszmék talajára, a zászló ki van bontva: most tehát nem szabad az előzményeket kritizálni, vagy legalább az előzmények bírálatának alapján nem szabad állást foglalni, hanem uiost a kibontott zászlót követni kell, s a ki ezt nem teszi, a szabadelvűsé^ táborából nagy excomumnicatioval kidobatik. (Derültség a baloldalon.) Ezzel szemben, t. ház, bátor vagyok emlékeztetni, arra a szerintem cardinalis fontosságú megkülönböztetésre, melyet mindjárt beszédem elején felállítottam, hogy t. i. élesen meg kell különböztetni valamely programúi eszmei tartalmát attól H politikai ténykedéstől, mely annak érvényesítésére foganatba vetetik és kezdeményeztetik Arra nézve, vájjon indokolt-e az a követelmény, hogy mindazok, a kik a szabadelvű eszméknek, mint eszméknek hívei, félre téve a múltra vonatkozó minden kritikát, minden megelőzőleg elfoglalt pártállást, szóval minden egyéb momentumot, a kormány zászlaját ebben a kérdésben követni tartoznak ; erre nézve csakugyan ezen kormány ezen programmja, a kormány ezen actioja komolyságának mérlegelése képezi a döntő momentumot. (Igaz' Úgy van! a baloldalon.) De mindenekelőtt egy magyarázattal tartozom a t. háznak. (Halljuk!) Berzeviczy Albert t. barátom ezen mérlegelést a mi fejtegetéseink sorából ki akarta zárni és nemes felhevülésének és indignatiojának hangján tiltakozott azon lehetőség ellen is, hogy a kormány progranrmjának, a kormány egyházpolitikai alapjának komolyságát, valaki kétségbe vonja. Lehet ezt a politikát pártolni, lehet ezt ellenezni, — úgymond, — minden meggyőződésnek meg van a maga jogosultsága: de azt a kormány jogosan elvárhatja mindenkitől, baráttól és ellenségtől egyaránt, hogy egyházpolitikai actiojának komolyságában ne kételkedjék. És t. barátomnak bizonyos értelemben igaza van. Ha t. i. valamely egyházpolitikai, vagy egyáltalán valamely politikai actio komolyságának megítélése csak a szándék komolyságának kérdése körűi forogna, ha a komolyságnak kétségbevonása a szándéknak gyanúsítását tartalmazná magában, akkor t. barátom tiltakozása teljesen jogos volna, és akkor azelőtt meg is kellene bájolnunk. De nem csupán a szándéknak, sőt nem is főleg a szándéknak komolyságáról van itt szó, mert hiszen ezt fel kell tételeznünk, ezt addig, a míg az ellenkező bebizonyítva nincsen, tagadnunk nem lehet; hanem arról van szó: megvannak e mindazok az előzmények ezen egyházpolitikai actiora nézve, a melyek azt az érettségnek, az átgondoltságnak azon fokával felruházzák, a mely a politikai értelemben vett komolyságnak fogalmához hozzátartozik ? (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Ebből a szempontból, t. képviselőház, azt hiszem nem lesz felesleges munka, sőt talán a helyzetnek tisztázásához vezethet, ha előadom mindazokat a kételyeket, a melyek a kormány egyházpolitikai actiojának komolyságára vonatkozólag, ilyen értelemben véve a »komolyság« kifejezést, fennállanak igen széles körökben, sőt nálam sem hiányoznak. (Halljuk! Halljuk!) Nem beszélek arról, hogy a miket eddig mondtam, már magukban is elégségesek arra, hogy az egyházpolitikai actio ezen legújabb fázisának komolysága iránt a hitet megingassák. Hiszen, t. képviselőház, vegyünk csak néhány példát. (Halljuk! Halljuk!) Az általam már előbb idézett május havi vallásügyi vitában a vallásos közoktatásügyi minister úr, midőn a polgári anyakönyvezést ajánlotta az el keresztelés! viszály megszüntetésének módjául, a többek közt a következőket mondta. Felemlíti, hogy sokan az átalános polgári anyakönyvezést hozzák fel mint legjobb eszközt ezen egész kérdésnek megszüntetésére, és így folytatja (olvassa): »De ezzel szemben felmerül az a kérdés, hogy lehetséges-e ily intézkedés; sőt mondhatom, valahányszor ily intézkedés szóba jött, igen sok oldalról azt az ellenvetést hallottam, hoyy kár erről beszélni, mert azt azonnal életbeléptetni nem lehet, mivel sok mindenféle megbízható közeg kell hozzá, minek folytán sok mindenféle költségbe is kerül, tehát semmiképen sem alkalmas ez a módozat arra, hogy a jelenlegi állapotnak mielőbb véget vessen. Elismerem e nehézségeket, — folytatja a minister úr, — magam is átlátom azt, hogy a jelen pillanatban általános polgári anyakönyveket létesíteni nem lehet, ahhoz a közigazgatás reformja kellene és sok mindenféle közeg, a mely a községekben alkalmaztatván, az átmenet is valószínűleg nehézségekbe ütköznék, és ez a képen késleltetné az intézkedést, hogy a főezél, a helyzetnek azonnali sanálása, koezkáztatva volna.« Meszlény Lajos: A kérlelhetlen logika! (Derültség bal felöl.) Gr. Apponyi Albert: 1892. május 19-én 2«*