Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
ig0$ ,81 « •""»***»* »1e« 1W*> márcrins l«-á», •titBftéko'ii,, haladt, habár az eszközök a változó viszonyokhoz képest változtak is. Hát, t. ház, ha a t. niinister úr által bebizonyítandó tételek elsejét veszem: hajlandó vagyok neki a legmesszebb menő concessiokat tenni és beismerni, hogy azon adatok, melyeket a házzal megismertetett, csakugyan meggyőző lermészetűek voltak abban az irányban, hogy ő jóhiszemííleg járt el, midőn a rendeletet kiadta. De hiszen, t. ház, nem is ez a kérdés. A rendelet téves és elhibázott volta ina már alig képezi vélemény-eltérés tárgyát, valamint a minister úr teljes jóhiszeműsége sem támadtatott meg egy oldalról sem. Én már a múlt évi május hóban elmondott beszédem folyamán nem a rendelet kibocsátását tettem támadás és kritika tárgyává; ettől tehát szívesen elállók. De egy dolgot a minister úr ez alkalommal sem birt beigazolni, és ennek beigazolása csekély véleményem szerint nem is fog sikerülni soha, mert a dolog természete szerint nem is sikerülhet. Ez annak a három évnek igazolása, melyet beláthatatlanúl fejlődő zavarok között töltöttünk a rendelet kibocsátása óta a mai naju'g, (Úgy van! a baloldalon.) és a mely három év alatt tagadhatatlanul úgy az állam tekintélye, mint a vallási béke érdekei súlyos csorbát szenvedtek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És hiába hivatkozik a minister úr e tekintetben is enyhítő körülményekre, hivatkozik arra, hogy próbálta a békés kiegyenlítést az egyházi factorokkal, hogy tárgyalt modus vivendi létesítése iránt, és csak akkor vette czélba az államnak egyoldalú elhatározását és ténykedését, mikor a modus vivendire való minden remény elenyészett. Mindez ismét, ha subjectiv mentség akar lenni, elfogadható teljes mértékben; ha azonban a politikának helyessége mellett akar érv lenni, akkor előttem semmi suiylyal nem bír. (Helyeslés a baloldalon.) Mert lehet helyes gondolat az is, a tárgyalásoknak útját megkísérteni, a modus vivendinek valamely alakját keresni; lehet helyes politika, de ezen politikának útvesztőjében három esztendőn át, tévelyegni nem szabad. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az előrelátó kormányzatnak, ha a tárgyalások módszerét kezdeményezi is, gyorsan fel kell ismernie azt, vájjon ez a módszer ezélhoz vezethet-e, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) vájjon ezek a tárgyalások a modus vivendit megteremtik-e, vagy sem? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És ha ezt csak hosszú idő után bírja felismerni, akkor lehetetlen még a legenyhébb kritikának is máskép nyilatkoznia, mint úgy, hogy az a kormányzat, lett légyen eltelve bár a legjobb szándékokkal, — a mi iránt senki sem kételkedik, — az előrelátást, a kérdésnél érdekelt tényezők ismeretét teljesén nélkülözi. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A másik legkitűnőbb védője a kormány eddigi politikájának Berzeviczy Albert t. barátom volt. T. barátom a históriai módszert választotta, és lépésről-lépésre a kormány által tett minden intézkedésnek eredetét derítette fel, és azt igyekezett kimutatni, — ki is mutatta, — hogy egyetlenegy lépése a kormánynak nem volt, — a mint ő magát kifejezte, — ötletszerű, a kormánynak önkényes conceptiojából eredő, hanem, hogy mindmegannyi az itt történt parlamenti nyilatkozatoknak talajából, a parlamenti actioból nőtt és fejlődött ki, v.igy az események parancsoló kényszeréből. T. ház! Ez iga-/, teljesen igaz. És ha a kormány politikájának ezen ecsetelését az ellenzéki padokról hallottuk volna, olyanok részérő!, kik a kormányt megakarják támadni, akkor én azon nem csodálkoztam volna, sőt a támadás ezen módját igen sikerültnek, igen alaposnak találtam volna. (Igaz! Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) De, hogy a kormány védőinek sorából, és oly férfiú ajkairól, ki a kormányzat vitelében is nevezetes szerepet játszik, a kormány politikájának védelmére halljuk annak bizonyítékát, hogy a kormány lépésről-lépésre idegen befolyások által tolatott, idegen eszmék útbaigazítását követte, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) az események fejlődését nem irányította, hanem lépésrőllépésre követte, ez, megvallom, mint védelem valóban megdöbbentő. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De, t. ház, én a multakra nézve nem akarok inhaerealni; megelégszem ezekkel a rövid megjegyzésekkel, és azt hiszem, hogy e tekintetben már azért is kár volna több szót pazarolnom, mert ezen három éves epocha államférfiúi értékének megítélésére nézve az akták le vannak zárva maguk által a tények által. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) Lehet enyhítő körülményeket felhozni, lehet mentséget találni; az egyéni jellem integritását lehet, — és ez a közoktatásügyi minister árnál nem is képezheti kérdés tárgyát, — ezekből a bonyodalmakból érintetlenül megmenteni; de a politikai előrelátásnak, az államférfiúi erőnek, a czéltudatos politikának reputatioját nem lehet. (Igm! Úgy van! a bal-és ssélsőbalon.) Sokkal fontosabb az, t. ház, hogy minő megítélés alá esik a t. kormány politikájának jelenlegi véglegesnek hirdetett stádiuma? Azért mondom véglegesnek hirdetett, mert hiszen az eddigi fejlődési stádiumok mindegyike hasonló minőségben lett a há^n ik bemutatva. De azért
