Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

Isi orsüAíros aiésíSSS.máMjiiiiälö-íhi, csütörtökön. fQ| Halljuk!) Á jelenlegi kormány program injának elmondása után közvetlenül, többek közt így nyilatkoztam: »Én kifejtettem azt, hogy minálunk a házassági jognak terén tényleg fennálló állapotok teljesen tarthatatlanok, mert azok az egyes állampolgárokat lelkiismereti szabadságukban korlátozzák. És mert a különböző felekezeti házassági jogoknak incongruentiája folytán a jogbiztonság a legkényesebb személyi status-kérdésekben veszélyeztetik. De tarthatatlanok azért is, mert az elválásnak módfeletti könnyűsége, és az elválást gyakran megelőző, és csupán ebből az okból történő vallási csereberélés folytán úgy a házassági köteléknek mint a vallásnak szilárdságát, komolyságát megbolygatják. Kimondottam, hogy ezeken az állapotokon segíteni kell az egységes házassági jognak megállapítása által, a mely jognak tendentiajáúl kijelentettem azt, hogy ezen állapotoknak orvoslását a házassági kötelék szilárdsága, e kötelék meglazulásának eorrecturája képezi. Kimondottam, hogy ezen egységes házassági jognak megalakítására természetesen egyedül az állam lehet képes, hogy ennek folyományát az állami jndicatura képezi a házassági ügyekben, érintetlen maradván természetesen az egyháznak minden joga a lelkiismeret terén. Kimondottam, hogy ettől azután elválaszthatatlan a polgári házasság intézményének létesítése is. Árra nézve, hogy a polgári házasságnak milyen formája hozassék be, soha eddig nyilatkozatot nem tettem. Nem lettem pedig a következő okokból: En azoknak a bajoknak az orvoslását, melyekre rámutattam, tartom lényegesnek és szükségesnek; a formát, a melyben azok orvosoltassanak a polgári házasság formái közt a választást egyáltalában sem magában véve lényegesnek, sem a liberalismus kérdésének nem tartom, Önök, — így szólottam a kormányhoz fordulva, — a saját felelősségükre választották ezt az utat: a kötelező polgári házasság útját. Nekem az ellen semmi kifogásom nincs. Ha a szükségképen megoldandó feladatokat, ha a szükségképen megvalósítandó ezélokat, ezen az úton, ezzel a formával vélik megvalósítli tni, ám tegyék; én csak ismételhetem azt, a mit néhány nappal a jelenlegi kormány megalakulása előtt mondottam, hogyha előterjesztésükből meggyőződöm arról, hogy ezek az előterjesztések csakugyan szem előtt tartják azokat a ezélokat, a melyek előttem lebegtek mindig, t. i. a lelkiismereti szabadség minden követelményének kielégítését, a jogegységuek, a jogbiztonságnak előidézéséi, a szükségtelen zavarok elkerülését, és a házassági köteléknek szilárdítását: akkor önök ezen törekvésünkben részemről nehézségekEÉPVH NAPLÓ. 1892 — 97- X. KÖTET. kel nem, de jóakaratú támogatással fognak találkozni*. (Élénk helyeslés a baloldalon.) »Ha azonban előterjesztéseik e szempontoknak meg nem felelnek, ha meggyőződném utólag, a mit nem szabad föltennem, hogy az összes viszonyoknak kellő mérlegelése nélkül a siker garantiáinak lehető megszerzése nélkül indultak bele ebbe az actioba: akkor, valamint az egyik esetben a dicsőség az önöké lesz, úgy ebben az utóbbi esetben a felelősség is teljes mértékben önöket fogja terhelni«. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! A mit akkor elmondottam, az, egy szónak, egy betűnek a megváltoztatása nélkül képezi mai álláspontomat is, (É'énk helyeslés a baloldalon.) és így tán ezzel be is fejezhetném beszédemet, ha a vita folyamán nem történtek volna felszólalások, részint a kormány eddigi ténykedésének megvédése és igazolása ezéljából, részint azon pártnak magatartása ellen is támadó éllel, melyhez tartozni szerencsém van, úgy, hogy azokkal szemben a nyilatkozás kötelességemmé vált. (Halljuk!) Nem szólok a kormány álláspontjának védelmére történt felszólalások azon kategóriájáról, melyek leginkább, hogy ágy mondjam, a teoreticus problémával foglalkoztak, mint a milyen volt Andrássy Tivadar t. barátomnak igen figyelemreméltó és jeles beszéde. Foglalkozom csupán azon felszólalásokkal, melyek nem azt a feladatot iparkodtak teljesíteni, a melyből, — ha igazságosak akarunk lenni, el fogják ismerni, — a magam részét, legalább kötelességem határai között, eddig is kivettem, hogy t. i. a czélbavett egyházpolitikai reformok ellen felhozott elvi aggályokat csillapítani iparkodjam ; foglalkoznom kell most inkább azon felszólalásokkal, melyek nemcsak az elvi álláspont helyességét akarták bizonyítani, hanem azt is, hogy a t. kormány eddig folytatott politikája helyes úton járt, a czél megvalósítására alkalmas, és hogy ennek folytán a kormány megérdemli azt a bizalmat, hogy az egyházpolitikai problémák megoldását tőle várjuk. Első sorban természetesen állása kötelezettségéhez képest a kormány eddigi eljárásának igazolására a t. vallás-és közoktatásügyi minister űr vállalkozott. Az ő beszéde leginkább annak bizonyítása körül forgott, hogy az ismert februári rendelet kibocsátásának előzményei olyanok voltak, melyek nem is sejtethették vele, hogy a rendeleteknek oly viharos következményei lesznek, mint a minők tényleg voltak. Továbbá iparkodott igazolni a kormánynak az uíóbbi években követett politikáját a kapkodásnak és incoiisequcutiának vádjával szemben; iparkodott kimutatni, hogy a kormány mindig következetesen s öntudatosan egy czél felé