Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

§00 ÍH. omftfos ülés 1898, tateném l#-án, MflWrtRlsite. rekvés elismerésével buzdítólag hatott a városra. és így közvetve előidézte azt, bogy a magyar nyelv ott általánossá legyen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mondhatom, hogy a magyar nyelvnek diadala Temesvárt valóságos versenyt keltett, és hogy az » A Mi-Asszonyainkéról nevezett apáczák vezetése alatt levő katholikus elemi leányiskolában épúgy, mint annak elsőrendű felsőbb leánytanodájában ma már a magyar nyelv "az oktatás nyelve. (Helyeslés.) Azért mondom ma már, mert nem Szabad elfelednünk, hogy ezek az iskola nővérek ezelőtt 30 esztendővel az akkori csanádi püspök által Bajorországból hozattak és valamennyien németek voltak. Ma pedig az isko Iában már magyar a szellem és magyar a tanítás is. Ezt elismerni kötelességemnek tartom, mert nem vihet annyira a felekezeti elfogultság, hogy elismeréssel ne viseltessem ily eredmény iránt. (Helyeslés jobb felől.) Az a meggyőződésem, hogy bájoljon is meg mindenütt a felekezeti tekintet a haza javára és nyelvünk terjesztésére irányzott törekvések és eredmények előtt. (Élénk helyeslés.) így van ez Verseez városában is, a hol ma már az elemi községi iskola első és második osztályában, kizárólag magyarul oktatnak. így fog a magyar nyelv és szellem a családokba bevándorolni mindenütt; és így lenne mindenütt, hogyha a hazafias gondolkodású, hazafias érzelmű és fenkölt lelkű szakminister árnak megadjuk rá az eszközöket. (Úgy van! jobb felöl.) Abban a hitben, és meggyőződésben tehát, hogy el fog érkezni az idő, a midőn Magyarországon is be fogjuk látni azt, hogy a közoktatás és népnevelés érdeke mégis csak fontosabb, habár nem olyan hálás is, mint a kedélyeket felkorbácsoló politika, annak kijelentése mellett, hogy én mint a teljes lelkiismereti és vallásszabadságnak feltétlen híve, a kormánynak egyházpolitikai programmját pártolom, a költségvetést el fogadó m.(Élénk helyeslés jobb ftlől.) Molnár Antal jegyző: Gr. Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Az egyházpolitikai vitában, melyet ezen költségvetés tárgyalása alkalmával nem sikerült elkerülni, két dolgot kell, hogy megkülönböztessünk. (Halljuk! Halljuk!) Magukat az eszméket, melyek napirenden vannak, és amelyek a kormány prograromjában is benn foglaltatnak egyfelől, másfelől pedig azt a kormányzati ténykedést, és azt a politikát, mely ezen eszméknek megvalósítására irányúi, mert ez a kettő nem egy. Az eszmék lehetnek helyesek, lehetnek magasztosak s az azok megvalósítására irányuló ténykedés lehet elhibázott. (Igaz! Úgy van! a bal- és seélsö baloldalon.) Ebben az esetben azoknak, a kik magukért az eszmékért hevülnek, nem lehet feladatuk, hogy támogassák azt a ténykedést, mely ezeket az eszméket zászlajára írta ugyan, de azok megvalósítására alkalmas átat nem tud találni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én mind a két irányban, úgy magának a követendő egyházpolitikának eszmei tartalmára, mint a t. kormánynak néhány év óta ezen a téren való buzgólkodására nézve nézetemet e házban és a házon kívül ismételten elmondtam, úgy, hogy itt a házban talán senkinek sem volna kevésbbé szükséges felszólal id, mint épen nekem (Halljuk! Halljuk!) Mert azt talán nem várja tőlem senki: sem barát, sem ellenség, hogy azon nyilatkozatokból, a miket e kérdésben tettem, bármit is elejtsek, bármit is visszavonjak, bármit is módosítsak. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Mégis, az a tapasztalás, hogy midőn bizonyos nyilatkozatok már hosszabb idő előtt történtek, azoknak valódi tartalmát az emberek könnyen elfelejtik, és hogy azokból inkább saját óhajtásuk, mint ama nyilatkozatok tartalma szerint szeretnek következtetéseket vonni, arra késztet, hogy e vitában szót emeljek. (Halljuk! Halljuk.') Legyen szabad t. ház emlékezetébe idézkem. hogy én az egyházpolitikai kérdésről e házban tüzetesen négy alkalommal, s ezen kívül választóim előtt kétszer nyilatkoztam. Nyilatkozataimnak egyik része, nevezetesen az a beszéd, melyet 1890. november 22-én az első elkeresztelési vita alkalmával mondtam, továbbá az a beszéd, melyet Í892. május 24-én tartottam a vallás és közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával tartottam, végül utolsó, múlt évi november 25-én tartott beszédem leginkább. — hogy úgy mondjam, — magukkal az irány eszmékkel foglalkozott, legalább sokkal nagyobb mértékben ezzel, mint a kormány politikájával. Hasonló szempont alá esik az a két beszédem is, melyet választóim előtt azóta tartottam, mióta az egyházpolitikai viszályok felmerültek, a melyekben egyebet nem tettem, mint némileg bővebben előadtam ugyanazt, a mit e házban is elmondtam. De tüzetesen a t. kormány politikájára vonatkozott, és azzal szemben állásfoglalásom kifejezése volt az a beszéd, melyet közvetlenül a jelenlegi kormányelnök úr pirogra rumjának elmondása után tartottam, és minthogy én attól az állásponttól, melyet akkor kifejezésre juttattam, sem azóta egy hajszálnyira el nem tértem, sem a jövőben egy hajszálnyira eltérni nem szándékozom: talán leghelyesebben cselekszem, ha akkori nyilatkozataim lényeges részeit mind annak kihagyásával, a mi polemicus volt s a mi egyes közbeszólásokra való választ tartalmazott, a t. ház engedelmével felolvasom. (Halljuk!