Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

181. ofsüJgo* Rié* 18»8. inárerins 16-ä.i, esflt«rt«k5n. 199 reményeket fűzte hozzá mindenki. Lássuk, hogy mily összegek vannak ezen a czímen előirá­nyozva? A kisdedóvás ügyére 130 ezer, a kis­dedóvókra pedig 35.200 frt. Ezt az összeget adjuk a minister rendelkezésére, ki teljes ambi­tioval, teljes hazaszeretetével akarja a haza, a nemzet érdekében ezen általa oly nagy meleg­séggel felkarolt intézmény előnyeit megvalósí­tani. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Nem szé­gyenletesen csekély összeg-e ez? Önkénytelenül eszembe jut egy mese, melyet gyermekkorom­ban hallottam. (Halljuk! Halljuk!) Egy franczia földesúr, a kinek sem éléstárában, sem piuczé­jében semmi élei és bor nem volt, de mégis szakácsot tartott, egy napon nagyobb társaság részére ebédet rendelt, és a szakácsnak nagy­lelkűen odaadott 20 francot azzal az utasítással, hogy legyen jó az ebéd, hogy legyen pisztráng is, lazacz mindenesetre, fáczán se hiányozzék, pezsgő azonban okvetlenül sok legyen. (Derült­ség.) Mi is ily nagylelkűek vagyunk. És a mikor adunk 35.200 frtot kisdedóvókra, akkora buda­pesti, soproni és debreczeni gyepre 25.000 forintot, az ország különböző vidékein tartandó lóverseny-jutalomdíjakra 15.000 frtot, a mén­csikó telepek előmozdítására 15.000 frtot, tenyész­anyag bevásárlására s a káposztásmegyeri kan­czatelep szükségleteire 15.000 frtot, vagyis ösz­szesen 70.000 frtot adunk. Kérdem már most: milyen arányban áll népnevelésüuk ügye és ér­deke a lótenyésztéssel? Nem szégyenletesen cse­kélyek-e azon összegek oly nemzet részéről, a melynek aspiratioi vannak és magyarosítani akar? Emlékezem arra a nemes hévre és a hazafiúi keblek föllángolására, a mely az 1891 : XV. tcz. meghozatalakor, természetesen magyar szalmatüzként föílobogott; arra is emlékezem, hogy ugyanakkor a nem magyar ajkúak részé­ről a visszatetszésnek és fölzúdulásnak bizonyos nemével találkoztunk. Biztosíthatom a t. házat, hogy e fölziídúlás, e visszatetszés acuttá lenni nem fog, mert ha a nemzetiségek látni fogják, hogy a mindenáron magyarosítani törekvő ma­gyar nemzet ilyen óriási összegeket dob oda a kisdedóvodák czéljaira, bizonyára nem fognak többé szólani a magyar nemzet ellen. (Tetszés.) Most méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval reflectáljak a tanfelügyelői intéz­ményre. (Halljuk! Halljuk!) En a budget téte­leihez akarok szólani, azért bátorkodom erre is kitevjesnkendni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen intéz­ményt igen jónak és üdvösnek tekintem, kivált akkor, hogyha a személyek megválasztása sike­rűi, mert a legjobb institutio sem válik be, hogyha olyan egyének alkalmaztatnak, a kik kellő szakértelemmel, odaadással, hazafiassággal nem bírnak. E tekintetben legnagyobb elisme­réssel adózom a t közoktatási minister úrnak, a ki épen az egyének megválasztásában végte­lenül szerencsés, és a ki a kinevezés előtt nem­csak az egyénekre, de a vidéki viszonyokra is tekintettel van, a mi igen helyes és elismerésre méltó. (Úgy van! jobb felöl.) Hogy öntudatos, hazafias érzelmű, szakavatott emberek mit ké­pesek e tekintetben tenni, azt láttam Temes­megyében, a Jhol az utolsó időben alkalmazutt tanfelügyelő belátása és tapintata, az elhanya gólt közoktatásügyet valóban virágzóvá tette, nem erőszakkal, hanem tapintattal; nem parag­rafusokkal, hanem eszélylyel járt el s a tanítók­ban fölkeltett és megérlelt bizalommal érte el sikereit, (Éljenzés jobb felöl.) De ezek az egyének végtelenül rosszul vannak fizetve, és ha tekintetbe veszszük állásuk exponált voltát a különböző vegyes ajkú vár­megyékben, akkor el kell ismerni, hogy fizeté­sük nincsen arányban a reájuk háruló köteles­ségekkel és teendőkkel. Óhajtom, hogy helyze­tük javítva legyen, hogy anyagi gondok el ne vonják őket missiószerű feladataik teljesítésétől. (Helyeslés jobb felöl.) Óhajtom a tanítói fizetések rendezését és javítását, de a javítást két feltétel teljesítéséhez : az iskolában elért sikereihez és a hazafias ma­gatartás föltételéhez kötöm. (Helyeslés jobb felöl.) Mindkettő kötelesség, nem várunktőlük mást, és szívesen meg fogom szavazni azoknak a javí­tást, a kik e két kötelességet jól teljesítik. Iskoláinkban a magyarosodás^ terén, — fáj­dalom, — igen sok még a kívánni való. A je­lentésből magából is látható, hogy ez országban még 700 római katholikus hitfelekezetű iskola van, a melyben a magyar nyelv egyáltalán nem taníttatik. Ki kell azonban emelnem Dél-Magyar­ország német ajkú községeinek iskoláit, a me­lyekben a magyar nyelv a legnagyobb ered­ménynyel taníttatik, (Helye-lés.) sőt a tanítás intensivebbé fog válni az által, hogy pl. magá­ban Temesmegyében 41 óvoda, 42 gyermek­menhely lesz legközelebb teljes felszereléssel létesítve. (Élénk általános helyeslés.) A városok­ban a magyar nyelv oktatásának előhaladását tagadni nemcsak nem lehet, de hazafiul öröm­mel tölti el mindenkinek a szívét, midőn lát­juk, hogy az ország határain levő városokban is milyen haladást tesz a magyar nyelv tanu­lása. (Úgy van! jobb felöl.) Itt van Temesvár városa, a hol két év óta minden községi elemi iskolában a tanítás nyelve kizárólag magyar, I (Éljenzés.) dicséretére válik ez ezen város haza­fias polgárságának, annak élén álló városi in | téző férfiaknak, és azon valóban derék és ki­i tűnő tanítói karnak, mely a magyar nyelv ér­dekében hazafiasságának leginkább kifejezési i adott. (Élénk helyeslés.) Érdeme van ebben a t. miuister úrnak is, mint a ki e jóakaratú tö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom