Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

ISO. orsíflfm Illés 18ft8. mámins 14 én, kedderu f gg szorulásáról ina panaszkodunk. (Úgy van! jobb felöl.) Méltóztassanak elhinni, hogy mi, a kik épen a magyar nemzet szellemi kultúrájának napi kérdéseivel és szükségleteivel állandóan foglalkozunk, érezzük leginkább azt az önsúlyt, melylyel ezen kérdéseknek megoldatlan volta összes culturalis viszonyainkra ránehezedik, és napról-napra mindjobban nehezedik. (Úgy van! jobb felöl) Látjuk, érezzük, hogy ma már nem lehet még a legártatlanabb iskolai kérdéseket sem elintézni a nélkül, hogy ebben az egyik egyház maga ellen intézett támadást, és a másik egyház iránti kedvezést ne látna. (Igás! Úgy van! jobb felöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Itt a hiba, hogy ide engedték a dolgot fejlődni!) A felekezetiesség szelleme megmételyez mindent; hiányzik az elfogulatlan, a tárgyilagos ellírálás mindenben, mindent az állam és az egyház közötti hatalmi kérdés színében látnak, vagy akarnak láttatni. (Igaz! Úgy van!) Epén kultúránk nyugodt és zavartalan előmozdítása érdekében van szükség arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy egyszer már a reform a megoldás, a döntés az egész vonalon, a melyen egyház és állam érintkeznek, bekövetkezzék, hogy egyszer már ezekkel a kérdésekkel végleg leszámoljunk. (Élénk helyeslés.) Szalay Károly: Mért nem tették idáig? (Halljuk! Halljuk !) Berzeviczy Albert államtitkár: Kormányok mehetnek, kormányok jöhetnek ; (Halljuk! Halljuk!) ezeknek változása ezeket a kérdéseket többé háttérbe szorítani nem fogja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es ha jönne egy kormány, a mely a béke kedvééit az egyházpolitikai quietismus álláspontjára akarna visszahelyezkedui, meggyőződésem szerint a, kor szelleme, a viszonyok hatalma, elútasíthatlan erővel fog zörgetni ennek a háznak ajtaján, és fogja követelni behocsájtását, és a leszámolási. (Zajos helyeslés.) Ebben a meggyőződésben, mert hiszem, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldása elodázhatlan, és mert, nézetem szerint a kormány ezen kérdések megoldására egyházpolitikai programmjában a helyes irányt jelölte meg, ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a jobbóldalon. Szónokot számoson üdvözlik.) Gr, Károlyi Gábor: Hát nem kapunk abból a római hírből semmit? (Derültség.) Hisz gr. Tisza Lajos már megérkezett. Hallom, hogy nagy pecsétes levelet hozott. (Zaj.) Ezt a kérdést tisztázni kell. (Halljuk! Halljuk!) Horváth Ádám jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Érzem a helyzet kényes voltát, a midőn az előttem szólott t. képviselő úr lendületes beszéde után kell szólanom, de kötelességemben állónak tartom, hogy mint a függetlenségi és 48 as párt híve, jelezzem álláspontomat, mebyet e kérdésekkel szemben elfoglalok. (Halljuk! Halljuk!) A t. ház ismeri programmunkat, tudja azt is, hogy bennünket pártunkhoz nemcsak a függetlenségi, hanem a 48-as eszmék is csatolnak, csatolnak a 48-as hagyományok, s csatolnak a 48-as szabadelvű hagyomínyok híí megőrzése. (Helyeslés a szélsőbalon.) S épen azért, midőn én ezen kettős, tehát a 48-as és függetlenségi szempontból kívánom ezen kérdést tárgyalni, először is sajnálatomat kell kifejeznem, az előttem szólott t. képviseli! úr azon állítása fölött, hogy sokkal örvendetesebbnek tartaná, hogyha nemzeti kultúránk nagy kérdéseivel lehetne foglalkoznunk, s ha ezen nemzeti kultúra kérdéseinek megoldásán egyház és állam békésen, karöltve együttesen működnének. Méltóztassék megengedni, t. -képviselő úr, hogy ezen kijelentéssel szemben magam részéről azon meggyőződésemet fejezzem ki, hogy ama egyházpolitikai programm, a mely most napirenden van, és ma vita tárgya, elsőrendű kultúrai kérdés, és hogy ezen álláspontból vegyem ezen kérdéseket bírálat alá. De méltóztassék a t. képviselő úrnak azt is megengedni, hogyha ezeket a culturalis reformkérdéseknek nevezett kérdéseket hangoztatjuk, talán épen legszerencsétlenebb dolog ezeknek parlamentáris múltjára hivatkozni. Nem azért, mintha ezen parlamenti múlt nem léptette volna előtérbe ezen kérdés fontosságát, hanem mert azon meddőség, a melyben ezen kérdések a parlamentaris tárgyalások során s a parlamenti életben részesültek, még azokra sem hathat biztatókig, a kik ezen kérdéseket a maguk részéről teljes szívvel és lélekkel támogatják. Különben erre későbben rá is fogok térni. (Halljuk! Halljuk!) Mint a függetlenségi és 48-as pártnak tagja kijelentem, hogy én mindazoknak, a miket a kormány egyházpolitikai programmjába felvett, minden tartózkodás nélkül híve vagyok, hogy én azokat okozati összefüggésben látom egymással, hogy én azokat igenis a szabadelvűség kérdéseinek tartom. (Helyeslés jobb felől.) De tartom egyszersmind, a mi Magyarországra sokkal fontosai)!), a szabadság s a civilisatio kérdéseinek is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon és jobb felöl.) Magyarországaiak tekintettel kell lennie azon állására, a melyet Európa népei között kivívott és szem előtt kell tartania azon históriai tanúiságot, hogy Magyarországnak, a mely egyedül áll, a melyet nem támogat semmiféle faj vagy nemzetiségi rokonság, legerősebb szövetsége mindenkor a szabadelvű haladás volt, a mit létesíteni tudott. Ez biztosította számára a többi