Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

184 180. ersíAgw ttlég 1898. márcgfus 14-én, IreMen, nemzetek rokonszenvét, s ha tekintetben veszi a t. képviselőház, hogy a mint a régibb múltban épen ezen civilisatorius működésénél fogva a civilisatio előőrsének tekintették a Kelet kapujánál, úgy a közelmúltban is, — értem az 1848-iki nagy és dicső napokat, — épen a szabad előhaladás folytán tudta a szabadságharcznak ügye iránt a többi civilisált népeknek sí rokonszenvét biztosítani, akkor természetes, liogy, én mint azon pártnak a híve, a mely nemcsak a függetlenség eszméjét írta zászlójára mint programmpontot, hanem ezzel kapcsolatban az 1848-iki eszméket és hagyományokat is, nem tehetek egyebet, mint teljes rokonszenvvel és odaadással támogassam a t. kormánynak ezen programmját. (Élénk helyeslés jobb felöl) E tekintetben én azokkal sem értek egyet, a kik súlyt helyeznek arra, hogy bizonyos incidens folytán vettettek fel ezen kérdések, mert a történelem megtanított bennünket arra, hogy a legnagyobb átalakulások, a legnagyobb reformok is kis incidensekből merültek fel; de ha az illető kor nem hordta a méhében azokat a reformeszméket, akkor ezek az incidensek úgy sem szülték meg ezeket a nagy eszméket, akkor ezen incidensek ép úgy elmerültek a feledékenység homályában, mint a többiek. (Helyeslés jobb felől és a szélső baloldalon.) Beám tehát az, hogy milyen körülmények működtek közre ezen kérdéseknek felvetésénél, ha ezen elveknek és eszméknek híve vagyok, befolyást nem gyakorolhat, (Helyeslés jobb felől.) nem gyakorolhat pedig azért, mert hiszen azon parlamentaris múlt időben, a melyre az előttem szólott t. képviselő úr hivatkozott, és a melyet nem rég Okolicsányi László képviselőtársam a béke idejének, az izgalom nélküli időnek nevezett, szintén csak incidentaliter merüllek fel ezen kérdések. A hetvenes években is csak incidentaliter merültek fel ezek, de nagyon természetesen a kor már akkor is érettekké tette azokat, mert különben sem a közvéleményben, sem a parlamentben oly nagy áramlatot nem idéztek volna fel. Hiszen Treforínak azon beszéde, a melyre az előttem szólott t. képviselő úr hivatkozott, Deák Ferencznek azon nagy beszéde 1875. június 28-án, s az ezen beszédek során kifejlődött nagy szabású vita, a mint méltóztatnak tudni, egy interpellációból eredt, a melyet Lükő Géza a rozsnyói püspök pásztorlevele tárgyában intézett a házhoz. Az erre adott választ a ház, akkor nem lévén megelégedve a cultusmiinster eljárásával, nem vette tudomásul, s így azt napirendre tűzték. Ebből kifolyólag tartotta Deák Ferencz azon nagyszabású beszédet, a melyet a szabadelvűség egyik dicső hagyatékának tekintek. Igaz, hogy e kérdések most — és ez igen szerencsétlen körülmény reájok T— tisztán egyházpolitikai keretben merültek fel. D ezek nem kizárólag egyházpolitikai kérdések; ezek a jogállam és a jogrend kérdései, az állam és egyház közt levő viszony szabályozásáuak kérdései és így szorosan véve az egyházpolitikai kérdések alá, felfogáson szerint nem is subsummálhatók. (Úgy van! jobb felől.) E tekintetben hivatkozom arra, hogy e kérdések vita tárgyát képezték más keretben, hivatkozom az 1870-iki jogászgyűlésre, melyen a polgári házasság kérdése nagy vita tárgyát képezte, és a mely ily határozatot hozott (olvassa): »A magyar jogászgyűlés a polgári házasság kérdésében határozatilag nyilvánítja: A házassági jog jelen állapota hazánkban — a valláskülönbség szerinti szétszaggatottsága és az állami törvényhozás kizárása folytán — jogilag tarthatatlan. A kötelező polgári házasság behozatalával, valamint az állami és társadalmi viszonyokon nem alapuló, tehát a vallás különbségéből is származó házasági akadályok teljes mellőzésével lehet egyedül házassági jogunk oly rendezését létesíteni, mely a jog követelményeinek eleget tesz.« íme tehát ez a jogászok körében tanácskozás tárgyát képezte, s itt hozták ezelőtt 22 esztendővel e határozatot. Es hogy nemcsak az egyházi és a parlamenti de a jogrendet féltékenyen szem előtt tartó jogi körökben is tárgyalták ezen kérdéseket, e tekintetben hivatkozom a budapesti ügyvédi kamarának egy feliratára, melyet néhány nappal ezelőtt intézett a kormányhoz, s a mely ezt mondja: »Alig volt kamaránknak évi jelentése, a melyben reá ne mutattunk volna arra a zűrzavaros s valóban elijesztő jogállapotra, mely nálunk a házassági jog terén uralkodik. Jeleztük, hogy a különböző felekezetek homlokegyenest ellenkező házassági jogszabályai, a párhuzamosan concurráló világi és egyházi bíróságok nálunk a házasságot, a családi élet és állam alapját valóban jogon kívüli állapotba helyezték. Kamaránk fennállása, 18 év óta, nem szűntünk meg sürgetni a házassági jog egységes szabályozását, a kötelező polgári házasságot. Örömünkre szolgál, hogy ez eszme megvalósítása irányában végre annyi sok küzdelem után egy hatalmas lépés történt előre, s a házassági jognak a jelzett irányban való codifieálására a szükséges előkészítési cselekmények folyamatba vannak. A készülőben levő törvényjavaslat elveit nem ismerjük ugyan még, de üdvözöljük a tényt, i hogy az eszme érik s ezzel is kevesebb idő i választ el bennünket a megvalósulástól. Ohajtotj tuk volna azonban azt, hogy e kérdés megoldása ' ne egy politikai incidens alkalmából vettetett