Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

l"fé ™®' •»«*#•• ttlés 1888. Máremus lé.én, kedden. igazgatási hivatalnokokra bizható, kiket külön díjazni nem kell, nem azzal sem, hogy kis község ékben magát a lelkészt is meglehet az anyakönyv vezetéssel bizni, kik e megbízásnak, ha a kedélyek lecsiilapúlnak, s a viszonyok megjavulnak, szívesen eleget fognak tenni; nem számított végre azzal sem, hogy az állam jogosítva van az anyakönyvvezetésért az eddigiekkel megfelelő díjakat szedni, melyek a költségek tetemes részét fedezni fogják. Az a teher tehát, mely a polgári anyakönyvek behozatalával az államra hárulni fog, nem less; oly nagy, hogy el nem viselhető. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Örömmel üdvözlöm az igen t. kormány programmjának a vallásszabadságra vonatkozó részét is; és ez< n örömömben tartózkodom a kormánypártnak szemrehányást tenni azért, hogy ezen az ellenzéki padokról már az évek hosszú során át hangoztatott elvet csak most tette magáévá. De én, t. képviselőház, vallásszabadság alatt a teljes vallásszabadságot értem, és a »szabad egyház a szabad államban* elvének a hive Yagyok, és úgy értelmezem a vallásszabadságot, a mint azt boldogult Iránja Dániel és Polón).í Gréza t. képviselőtársaim értelmezték. Aísérek a zsidó vallás receptiojár.i. (Halljuk!) Nem habozom kijelenteni, hogy a t, kormány programmjának ezen részét is magamévá teszem. Igaz ugyan, hogy izraelita polgártársaink most is az összes polgári és politikai jogok élvezetében vannak, de vallásuk eddigelé csak tűrt vallás; ezen külső határt is megakarom szűntetni, és látszatát is kerülni akarom, hogy, ha nemzetünket családdal hasonlítjuk össze, izraelita polgártársaink ne legyenek ezeu család tagjai; így a közös haza iránti szeretetben és kötelességteljesítésben annál szivesebben fognak keresztény polgártársaikkal versen) ezni. (Helyeslés.) De mindennek daczára, hogy örömmel üdvözlöm a t. kormány ezen egyházpolitikai programiját, bizo lalommal nem viseltetem iránta. (Helyeslés a baloldakm.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy kifejtsem bizalmatlanságom okait. (Halljuk! Halljuk!) Már pártállásom magában véve, már a nemzeti párt által felállított nemzeti követelmények rideg visszautasítása feljogosít engem a bizalmatlanságra. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem akarom e kérdést feszegetni, mert nem tartom e vita keretébe illőnek. Azt se vitatom, hogy a vallás- és közoktatási minister úr helyesen járt-e el, midőn kibocsátotta a februáriusi rendeletet, azt sem vitatom, vájjon szükséges-, vájjon törvényes volté az eljárás, hogy az 1868 : LIII. törvényezikk végrehajtása iránt rendeletileg intézkedés történjék. Teljes készséggel elismerem a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr ígazságszeretét, elismerem, hogy ä magyar aristocratia legjelesebbjeinek egyike, ki a válságos időkben a magyar szabadelvűség hagyományainak hódolva, távol áll (Éljemés jobb felől.) azoktól a magyar mágnásoktól, a kik az ó-conservativ és ultramontán minden haladást mereven visszautasító eszméknek szolgálatába állva, katholikus társadalmat alapítanak, és kik vissza akarják idézni a középkor sötét emlékeit. (Úgy van ! jobb felől.) Elismerem a minister úr érdemeit, el! ismerem, hogy jóhiszeműleg járt el, elismerem, | hogy a magyar katholikus főpapság a legj nagyobb igazságtalanságot követi el, midőn csak í őt vádolja, mert hiszen tegnap Ugron Gábor j t. képviselő úr bebizonyította, hogy a meg[ keresztelés által a megkeresztelt még nem vé1 tetik fel bármelyik felekezetnek kebelébe. (Fel| kiáltások a bal- és szélsőbalon: Nem áll!) Arra hivatkozom a mit ő mondott. i Egyúttal elismerem, hogy a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr minden tekintetben jeles és kifogástalan férfiú, a kire nemcsak Szepesvármegye. de az egész ország büszke lehet. (Helyeslés.) De mindannak daczára, hogy ezt constatálom, én az igen t. mimster urat egy terméketlen földbe ültetett nemes fához hasonlítom, melynek a szabadéivűségtől duzzadó ágai lassanként elszáradnak és virágzáshoz nem jutnak soha, inert álkormányt támogató pártban nem látom azon compact többséget, mely az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úr által hangsúlyozott szabadéi vűségtől áthatva, őszintén óhajtanák a liberális reformokat keresztülvinni. (Mozgás jobb felöl.) Ezen állításom beigazolást nyert azon tényben, hogy újabb időben, bár a törvényjavaslatok még nem feküsznek a ház asztalán, mégis számbavehető nézeteltérések nyilvánultak; és beigazolást nyert az által, hogy a liberális pártból többen kilépnek, és hogy a t. minister úr oly méltatlan támadásban részesült, mely nálam, mint ellenzékinél is visszatetszést szült. Ily párttal, engedje meg a t. cultusminister úr, valódi liberális reformokat érvényesíteni nem lehet, ily hadsereggel győztes csatát vívni nem lehet. Nem viseltethetem bizalommal a t. kormány iránt, a múltban különösen a nemzeti párt vezéj révei szemben követelt eljárása miatt sem, a 1 mely eljárást Horváth Gyula képviselőtársam mait szombati beszédében behatóan kifejtett^ kimutatván, hogy nem a szabadelvűség jelszava, hanem hatalmi érdek az, a mi összetartja a pártot. A pártok jelenlegi alakulásai mellett j nem t utóm keresztíílvihetőnek az egyházpoliti kai szabadelvű reformokat, és ha; a kormány e-