Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

180. országos ülés 1S9S. máíerftis 14-én, kedden. 177 tekintetben kísérletet tesz, bomlás fog és bomlásnak kell bekövetkeznie, és erős meggyőződésem, hogy gr. Apponyi Albert lesz az, a ki mint győztes kerül ki a chaosból, és a ki hivatva lesz a szabadelvű korszakot megvalósítani, a valódi szabadelvűs ég követelményeinek megfelelően és a hitfelekezetek megelégedésére is. Miután nem viseltetem bizalommal a kormány iránt, nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés bal felöl.) Molnár Antal jegyző: Berzeviczy Albert ! Berzeviczy Albert államtitkár: T. képviselőház ! ( Haljuk!Halljuk!) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy ha a t. ellenzék részéről felszólalt t. képviselő urak mind abban a szellemben nyilatkoztak volna, mint a melyben a közvetlen előttem szólott és Helfy Ignácz t. képviselőtársaim ma beszéltek, akkor nagy részétannak, a mit elmondandó vagyok, nem kellene elmondanom. De azt hiszem, daczára ezen beszédeknek, melyek tartalmával, ha nem is mindenben, de legnagyobb részben egyetértek, még élénk benyomása alatt állunk a múlt napokban hallott beszédeknek, melyeknek egyes részeivel foglalkozni szándékozom. (Halljuk! Halljuk!) Azon t, szónokok véleményével, a kik sajnálattal emlékeztek meg arról, hogy nekünk ma itt egyházpolitikai kérdések fölött kell elkeseredett harczot folytatnunk, annyiban én is egyetértek, a mennyiben magam is örvendetesebbnek tartanám, ha úgy e házban való tanácskozásainkkal, mint e házon kívül való működéseinkkel a nemzet szellemi kultúrájának nagy művét mozdíthatnák lépésről-lépésre előbbre, és ha e nagy műnek munkálásában az állam és az egyház barátságosan kezet foghatnának, a helyett, hogy más kérdések miatt összetűzzenek, és ha nem is mint harczoló, de legalább mint bizalmat!ankodó és neheztelő felek álljanak egymással szemközt. Én is érzem a helyzet súlyát, és érzem azokat a hátrányokat, melyek ebből legalább pillanatnyilag kulturális viszonyainkra hárulnak, de azt a vádat, hogy ezt a helyzetet a kormány a maga eljárása által önkényesen, könnyelműen, meggondolatlanul és szükségtelenül idézte volna elő, ezt a vádat igaznak el nem fogad Itatom. {Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) Ezeket a reformterveket, melyekről most a vita foly, először is nem egyedtíi ez a kormány, nem is egyedül ez a többség hozta felszínre, és másodszor, nézetem szerint, ezeknek a reformoknak a tisztító tiízén közállapotainkat előbb-utóbb keresztül kell vezetni, (Helyeslés jóbbfelöl.) mentől előbb, annál jobb; mentői később, annál rosszabb. (Úgy van! ügy van! jobbról.) Nemzeti kultúránk művén közvetlenül csak KÄPVII. NAPLÓ 1892—97. X. KÖTET. I akkor fogunk munkálkodhatni, ha egyszer ezen átestünk. (Úgy van! Úgy van! jobbról.) Ezt a meggyőződésemmé vált nézetemet bátor leszek indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Ha egy kormány bizonyos reformtervet felvesz programmjába, e reformterv megvalósítására vállalkozik, annak megvalósításához a legkomolyabb kijelentéssel állását köti hozzá, akkor természetesen kötelessége e tervet, annak objectiv helyessége vagy helytelensége, időszerűsége vagy időszerfítlensége szempontjából gyakorolható legkíméletlenebb kritikának is alávetni; de annyit talán joggal megkívánhat, hogy szándékának komolyságát, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) azt, hogy e tervet nem szükségtelenül, nem ötletszerűieg, nem szeszélyből, de a szükségesség tudatában hozta felszínre, semmi oldalról kétségbe ne vonják. (Helyeslések a szélső balon.) Miután azonban épen ez kétségbevonatott a vitában felszólalt képviselő urak által, és miután az állíttatott, hogy a kormány e dologban tisztán Ötletszerűieg, kiesinyes taktikai okok ból, politikai intrikák által befolyásolva járt. el, ezért, és csakis ezért, nem mintha a kormányról és a többségről az ezen reformpolitikáért őket terhelő teljes felelősséget elhárítani akarnám, leszek bátor igazolni, hogy a kormánynak minden állásfoglalása e kérdésekben szükségszerű kifolyása volt azon álláspontnak, a melyet e képviselőháznak az utóbbi időben nagy többsége elfoglalt, és hogy alkotmányos életünk egész újabb idejében nincs talán egy reformeszme vagy terv sem, a mely annyira a parlamentarismus szülöttjének volna nevezhető, mint. épen ez a reformprogramul. (Helyeslés a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ha e tétel igazolására oly tényekre és adatokra leszek bátor hivatkozni, a melyek, mint a legközelebbi múltba tartozók, talán mindnyájunk vagy legtöbbünk előtt ismeretesek ; szükségesnek tartom ezt egyrészt azért, mert egyes felszólalt szónok urak beszédei azt a beayomást teszik rám, mintha ők, megengedem, hogy sokat tanultak, de mindenesetre sokat felejtettek volna, és mert ezen tények és adatok reciipitulálása, nézetem szerint, ha nem is a t. háznak de a közvéleménynek tájékozása szempontjából szükséges. Nem akarok messzebbre visszamenni, mint a gyakran említett 1873. június 28-iki képviselőházi ülésre, melyben Deák Ferencz amaz emlékezetes beszédét elmondta. Ebben az ÜIÓMben Trefort Ágost akkori vallás- és közoktatásügyi minister azt indítványozta, hogy az egyház és állam közti függő kérdések rendezésének előkészítése czéljábói egy bizottság küldessék ki. Azon kérdések gyanánt, a melyek rendezés alá kell, hogy vettessenek, megjelölte a minis28