Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-180

180, orwüásros A!és Í&k. latokat támogatni fogom. (Élénk helyeslés jobb felől.) hogyha ezekben a valódi szabadelvüség nyerend kifejezést. (Helyeslés jobb felől.) Ha ezekben különös tekintet lesz ami, hogy a felekezetek jogai tekintetbe vétessenek, és hogy az egyházi házasságkötés ne szenvedjen a polgári házasság által, egy szóval, ha ezek alkalmasak lesznek arra, hogy a feirforgó viszályok sanáltassanak. Bevallom még azt is, t. ház, hogy a katholikus főpapság memorandumának olvasása előtt hajlandó voltam a megvalósítandó reformok árán az 1868 : LIII. tcz. módosításához is hozzájárulni. De miután a főpapi memorandumból azt a meggyőződést szereztem magamnak, hogy az inscenirosott agitatiokban az eddig szunnyadozott reactio teljes meztelenségében nyilvánul, s hogy az előidézett harczok valódi oka csak hatalmi érdekekre vezethető viszsza, bogy katholikus főpapjaink törekvése a múltnak már elfelejtett keserű emlékei fedezésére, és a 60-as években törvényhozóink által tanúsított szabadelvüség megsemmisítésére irányúit: most a szeretett hazánkra nézve annyira szükséges béke megóvására, nem járulhatok hozzá az 1868 : LIII. tcz. módosításához, és csak akkor tennék concessiokat, ha a felekezetek lelkészeinek a vegyes házasságok kötésénél gyakorolt és a családi békét veszélyeztető befolyása tekintetében, az eddigi garantiáknal nagyobb garantiák nyúj tatnának. A házban ismételve hangsulyoztatott, hogy Magyarországon csak oly kormány állhatja meg a helyét, melynek zászlaján a szabadelvűs ég jelszava olvasható. Sőt a harczok tusájában mindegyük párt vinlicálta magának a szabadelvüség kizárólagosságát. Az ó conservativ, az ultramontán törekvések védelmére legalább nyíltan és kifejezetten nem vállalkozót senki, habár az utolsó napon történt némely felszólalásból lehetetlen ki nem venni az ultramontán törekvések védelmére irányuló szándékot. Már pedig, ha így áll a dolog, és fel kell tennem, hogy így áll, mert hiszen nyilt kártyával játszunk, és nem azért beszélünk, hogy elhallgassuk, a mit mondani akarunk, mi következik ebből? Nem egyéb, minthogy a katholikus főpapok memorandumában a szabadelvüség ellen elkövetett attentatum ha tását ellensúlyozzuk az által, hogy teljes erővel közreműködjünk, hogy a kormány programmjába fölvett politikai reform a szabadelvüség követel menyeinek megfelelően, de nem úgy, mint a a vallás- és közoktatásügyi minister mondotta, fokozatosan, hanem együttesen és minél előbb életbeléptettessék. Én, t. ház, nem osztozom a vitatott reform ellen felhozott kifogásokban A mi a polgári házasságot illeti, erre nézve nálamnál sokkal hívatotmáwrfn-i 14-én, keddán \ 7jj tabb képviselők, mint gr. Andrássy Tivadar, Polónyi Géza,, valamint maga a vallás- és közoktatásügyi minister úr is megdöntetlenül kimutattak azt, hogy a polgári kázas.'ág nem ütközik a katholikus egyház dogmáiba. Nem akarom a t, házat ismétlésekkel untatni, csak rá akarok utalni gr. Apponyi Albert vezéremnek múlt évi november 28-án tartott fényes beszédére, melyben a többi közt hangsúlyozta, hogy itt Magyarországon a jelenlegi fejlődési stádiumban egy nagy és elutasíthatlan követelménynyel állunk szemben. A társadalmi szükségek életrevaló nemzeteknél okvetlenül megnyerik kielégíttetésöket, mert a nemzetben létező összes életerők arra törekszenek, hogy azok kielégítést nyerjenek, és nagyon hibázik minden tényező, bármily hatalmas legyen az, a ki a mellőzhetlen társadalmi szükségek kielégítésének útját akarja állani. E beszédben gr. Apponyi Albert vezérem fényesen bebizonyította, hogy a közerkölcsiség, a házassági kötelék megszilárdítása czéljából okvetlenül szükséges a status-quot elejteni és az állami törvényhozás elvére áttérni. Ha katholika egyháznak ily hithű, buzgó férfia oly fényesen bebizonyította az államnak a házassági jog egyöntetű szabályozására kiterjedő jogát, szerénytelenség lenne ezen kérdést tovább fejtegetni. Itt csak azt kell még kijelentenem, ho<ry én a felekezetek közötti békét megzavaró minden oly attentatum ellen, mely a jogegyenlőség elvén alapuló szabadelvüség, vagy az állam tekintélye ellen intéztetnék, határozott állá-t foglalok. (Helyeslések.) A mi a polgári anyakönyvvezeíést illeti, az szerintem nem előfutárja a polgári házasságnak, hanem ikertestvére, és így okvetlenül kell, hogy polgári házassággal egyidejűleg létesíttessék. E vita folyamán kifejezés adatott azon aggálynak, hogy a polgári anyakönyvvezetés behozatala az állam által el nem viselhető tetemes költségbe fog kerülni. Megvallom, t. kép viselőház, hogy ezen aggályban nem osztozom. Ugron Gábor t. képviselőtársam kissé túllőtt, a czélon, midőn körülbelül 6. millió forintra tette a polgári anyakönyvvezetés költségeit; az igeu t. képviselő úr nem számított az igen t. pénzügyminister úr nagy zsugoriságával, a ki bizonyosan nem fogja megengedni azt, hogy egy alig pár száz, vagy mondjuk ezernyi lakossal biró községben, hol évenkint 15—-0 születés, körülbelül annyi halálozás és talán 10 esketés fordul elő, ezen alig pár órát igénybe vehető munkáért évenkint 400 forintot szavazzon meg, (Egy hang a szélső baloldalon: Nem ezért, a munka megbízhatóságáért!) nem számított azzal, hogy nagyobb községekben és városokban az anyakönyvvezetés megbízható qualifikált köz-