Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-180
\ 74 ISO. omáfM Bl6s ww. márertis 14-én, kedden. 1 ikuB antonotnia a képviseleti rendszer alapján szerveztessék. (Helyeslés bal felöl) Jogosnak tartom a katliolikus alpap.-;ág azon kívánságát is, liogy a congruaügy szabályoztassék, és nem mulaszthatom el ez alkalommal is a vallás- és közoktatásügyi ministerhez azon kerestél fordulni, hogy tegye meg az előzetes lépéseket arra nézve, hogy a katliolikus papságnak ezen jogos és valóban sürgős igényei végrevalahára kielégítést nyerjenek. (Helyeslés a balés szélsőbalon.) Más Ígéretet nem tettem, írásbeli kötelezettséget nem vállaltam. Ezt már csak azért sem tehettem, mivel nem tartom a képviselői méltósággal megegyeztethetőnek azt, ha a képviselő bármely tekintetben előre leköti a kezét, (HelyeMs bal felöl) különösen, ha egy hitfelekezet oly képviselőivel szemben, a kiknek érdeke ellentétben állhat a hitfelekezet híveinek erdőkével, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a priori, be nem várva a kormány előterjesztéseit, vállal kötelezettséget. Ilyen eljárás megfosztja az illető képviselőt önállóságától, a melyet kell, hogy büszkeséggel és méltósággal megőrizzen. Ily eljárás veszélyezteti a tanácskozások üdvös eredményét, és lehetetlenné teszi, hogy az egyházpolitikában a hazánk érdeke által parancsolt egyöntetű eredmény eléressék. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) A másik ok, mely engem felszólalásra indít, az, hogy röviden kifejtse n nézeteimet, a napirenden levő egyházpolitikára vonatkozó.ag. (Halljuk! Halljuk!) Ezt azért kell tennem, mert választóimnak körülbelül fele része a katliolikus vallás, és körülbelül fele része a protestáns vallás híveiből áll, kik mindeddig a legszebb egyetértésben éltek, s kiknél az, e t. házban, és némely hírlapban annyira hangsúlyozott elégedetlenséget, felháborodást, vagy a mint szokás újabban mondani, a lelkiismereti eonfiietus által előidézett súrlódást még nem vettem észre, és kell, hogy bebizonyítsam, hogy törekvésem oda irányúi, az egyházpolitikában oly álláspontot foglalni el, mely nem fog okot szolgáltatni arra, hogy ez a szép egyetértés megzavartassék, és hogy a magyar államnak a nemzeti izgatások által különben is sokat szenvedett tekintélye, még a vallási viszályok által is gyengíttessék. (Helyeslés balról.) Ke várja tőlem senki, hogy én dogmatikai kérdések hosszabb fejtegeti sebe bocsátkozzam. Előre is kijelentem, hogy én egyházpolitikai kérdésekkel eddig vajmi keveset foglalkoztam, nem is érzem magamat hívatottnak, hosszabb dis*ertartiol tartani. Én egyszerűen saját tapasztalataim alapján alkotott nézeteimet fogom nyilvánítani, a maga egyszerűségében, úgy, a mint a józan s természetes ész nekem parancsolja, úgy, a mint a haza iránti szeretet s szívem nekem diktálja. (Élénk helyeslés bal felől.) Én a magyar emberben egy jó tulajdonságot nagyra becsülök, s ez az ő ä zinteség. őszinte lenzek véleményem nyilvánításában, bár előre látom, hogy nézetem az ellenzéki p.idokon, de a kormánypadokon is ülő némely képviselő nézetével nem fog találkozni. (Halljuk! Hdijuk!) Az eddigi felszólalások reám azt a benyomást tették, hogy mindenki óhajtja a békét, s daczára ennek mégis az állíttatik, hogy az országban dűl a harcz a felekezetek közt, a hírhedt februári rendelet kibocsátása és az igen t. kormány által programúiba felvett egyházpolitika keretén belül megvalósítandó reformok miatt. Eti azt hiszem, hogy a t. felszólalók sokkal sötétebb színben látják az ország keresztény lakosainak vélemény nyilvánúlását ezen kérdésben, mint az a valóságnak megfelel. (Igaz! Úgy van !) Én első sorban hivatkozom Szépe* vármegye közönségének általam ismert közvéleményére, s bátran állíthatom, hogy a vármegye lakossága felekezet és pár,különbség nélkül nyugalommal várja a dolgok fejlődését, s nem kívánja, az igent, vallásos közoktatásüiryi minister állítása szerint, csak az újabb időben felvetett dogmatikai kérdések által az évek hosszú során át, a legjobb egyetértésben élvezett békét megrontaui, nem akarja a múlt emlékeit felidézni, melyeknek az 1868: LM. tcz. véget vetett. Ha pedig a hirlapi közlemények megfelelnek a valóságnak, a miben szintén nem kételkedem, akkor ily hangúlat az ország legnagyobb részében létezik, és ha ittott a felháborodás, az elégűletlenség vagy mint szokás mondani a lelkiismereti eonflieíusok által előidézett súrlódások szórványosan jelentkeznek, akkor épen a t. képviselő urak azok, a kiknek választóira csak van némi 'lefolyásuk, hogy oda hassanak, hogy a vallási békének gr. Andrássy Tivadar t képviselőtársam helyes érvelése szerint csak hatalmi érdekekből történt megzavartalása nagyobb hullámokat ne verjen, a mit igen könnyen megtehetnek azáltal, ha feltárják a nép előtt az elégedetlenség valódi okát. Én a magyar népet sokkal józanabb gondolkozásának és heczezekre sokkal kevésbé fogékonynak tartom, sem hogy ne tudnám, hogy az ilyen eljárásnak meg volna a maga üdvöi eredménye. Megvallom, t. ház, hogy a kitholikus főpapi memorandum elolvasása előtt a hirhedt februári rendelet és az 1868 : LIII. tcz. ellen folyamatba tett agitationak okát másban kerestem, mint a miben ezen memorandum elolvasása után feltaláltam. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom azt is, hogy magamévá teszem a t. kormány programmjában felvett egyházpolitikát. (Helyeslés jobb felől.) Kijelentem, hogy én az ezen tárgyban benyújtott törvényjavas-
