Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-174

lg 171. országos ülés 1898. márczhis 7»én, kedden. programmjában az egységes egyöntetű cöncepczió is, mert abban a legkülönbözőbb, egymással több tekintetben ellentétes rendszerek valóságos »amabilis eonfusio« ban levő conglomerátuma egyesíttetik. Az egy kissé államegyház mellett fentartatik a recipiált vallások rendszere, no még e mellett egy kis vallásszabadság is terveztetik behozatni. Amerikában létezik ugyan a teljes vallásszabadság rendszere, Angliában az államegyház mellett a többi vallásoknak teljes vallásszabadsága, de olyan unicum, a mely a vallásszabadság rendszerével a recipiált vallások rendszerét is egybekapcsolja és fűzi az államegyház mellé, melyben mintegy a tűz a vizzel egyesíttetik, csak nálunk lesz található, ha a kormány programmja csakugyan megvalósulni talál. Hasonlít ez, t. ház, olyan vegyes kereskedéshez, melyben mindenki megtalál mindent, a mit szeme, szája szíve kíván, de semmit a maga tisztaságában, hanem mindent a megemészthetlenségig összekeverve: az olajat a vizzel, a czukrot a sóval, a kávét a teával, bort az eczettel stb. T. képviselőház ! Nézetem szerint az egyházpolitikai kérdések megoldásának nem ilyennek, hanem olyannak kell lennie, a mely minden egyházra és felekezetre nézve biztosítja az egyenlő szabadságot, a sz bad fejlődést, tevékenységének szabad kifejtését a maga hatáskörében, de biztosítja természetesen ép úgy az állam szabadságát is szintén a maga hatáskörében, és az állam magasabb érdekeinek érvényesülését ép úgy, mint az egyházak valóban jogosult érdekeinek kielégítését és minden egyesnek lelkiismereti szabagságát, és mindezeket egymással teljes összhangba hozza. Mert a hol ez nem így van, a hol az egyik vagy másik elnyomásban részesül, ott élvezhetik ugyan egyesek a szabadságot, vagy ott létezhetnek egyes egyházaknak vagy felekezeteknek privilegizált szabadságai, mint voltak az előtt, különösen a kö zépkorban ilyenek egyes osztályok javára, de ott az igazi szabadelvtíség nem érvényesül, ott igazi szabadelvűségről szó nem lehet, ott az csak egy frázis, mely a tartalom hiányának eltakarására van szánva. Ez volna nézetem szerint az államférfiúi bölcs politikának feladata ; de sajnos, ezen iránynak megvalósítását nem merem remélni a jelen kormánytól, a mely kormány egyházpolitikai programmjának első, kiindulási pontjául egy rendeletet bocsátott ki, mely a lelkiismeretek conflictusát idézte elő és a mely, miután tart hatatlanságát mégis belátta, visszavonulásának fedezéseié mindig más és más eszközöket keres. Először a partialis állami anyakönyv behozásához folyamodott, utóbb az általános állami anyakönyvek partialis életbeléptetését akarta, most pedig, — nem tudom utolsó stadium-e, vagy sem, — a mint hallatszik, az általános állami anyakönyveknek, bár az egész vonalon, de nem egyszerre, hanem bizonyos évekre elosztva, fokozatos életbeléptetéséi tervezi. Mindezen ingadozások mutatják, t. ház, hogy a kormány, mikor egyházpolitikai programmját felállította sem az eszközökkel, sem a módozatokkal nem volt tisztában, és a kellő előkészítés nélkül fogott e kérdések megoldásához. A helyett, hogy ezen összefüggő kérdéseket együttesen törekednék megoldani, azokat darabonként részletekben tervezi megoldásra juttatni. Egészen oly eljárás ez, a minő azé az orvosé, a ki az amputatio szükségének beálltakor a beteg lábát nem egyszerre, hanem, hogy fájdalma kisebb legyen, három darabra felosztva, előbb az ujjakat, azután a lábfejét, végre a lábszárat vágja le, miáltal az idegrendszer teljes megzavarását, ha nem teljes felbomlását idézné elő, Az ilyen eljárás, a helyett hogy az izgalmakat megszüntetné s mielőbb lecsillapítaná a vallási s társadalmi béke felett, s Isten tudja még mily hosszú ideig, oly damoclesi kardot lebegtet, mely a társadalom minden rétegét már is oly mérvű paroxismusbau tartja, hogy azt a miénknél sokkal consolidáltabb állam és társadalom sem birná ki sokáig. Nem akarom ugyan kétségbevonni, hogy ha a dolgok elő lettek volna készítva, s ha ezen kérdések már magukban is megérlelődtek volna akkor bizonyos egymásutánban, bizonyos időközökben e kérdések megoldása talán czélszertíen lett volna eszközölhető ; de akkor, midőn e kérdések elő nem készíttettek, midőn csak incidentaliter, nem annyira az igazi szabadelvtíség, hanem csak a hatalmi érdekek s a párturalombiztosításának szempontjából vettettek fel, midőn e kérdésbe az állam magasabb érdekei mellé a felekezeti szempontok olyan formán vegyít étnek bele, hogy még az 1868: LIII. tez. megváltoztatását és a kötelező polgári házasság behozatalát is egymással szemben recompeusationalis tárgyakként helyezték, a mikor tehát, — legalább ennek a kormánynak, — nem lehet többé elérni a kérdések oly módon való megoldását, hogy ott győző és legyőzött ne legyen, pedig ezt minden áron kerülni kellene, s a mikor még olyan esetekben is, melyekbe tulajdonképen felekezeti szempontot nem lett volna szabad belevegyíteni, mint pl. a nagyváradi esetben, melynél a t. belügyminister úr maga elismerte, hogy nem felekezeti pártok állottak egymással szemben, hanem mindkét párton voltak katholikusok és protestánsok vegyesen, mégis minden szükség nélkül a felekezeti szempontokat belehozta a kérdés elinté-