Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-179
179. orszAgos aiós 185(8. máreseins 13-íln, hétfőn. J^g hogy t. i. a reformok keresztülvitelében gátolhatna bennünket az, hogy a főrendiház hozzájárulása biztosítva van-e, vagy nincs ? (Igás ! Úgy van ! a seélsŐ baloldalon.) Én a kormány állásának szempontjából 8 reá tartozandólag, reá vonatkozólag elég fontosnak tartom, hogy a főrendiházban elfogadtatik-e az a reform vagy nem? A képviselőház initiativájára nézve a főrendiháznak, de hozzáteszem még a koronának sem lehet vétójoga, mert a képviselőháznak mindenkivel szemben kötelessége hangoztatni azt, a mi a magyar képviselőháznak meggyőződése. (Általános helyeslés.) Én hiszem, hogy Ugron Gábor t. barátom sem értette ezt máskép. (Egy hang a szélső haloldalon: Nem is így mondta!) Annál örömestebb veszem ezt tudomásul, mert nem szeretnék olyan motívumokat vegyíteni a vitába, hogy én pl., a ki a főrendiház radicalis reformját követelem, — ha már az eltörlését Hoitsy Pál t. barátommal keresztülvinni nem tudnók, (Derültség) hogy én akkor azzal az eszmével alkudjam: tetszik-e valami a főrendi háznak vagy sem? (Helyeslés a szélső baloldalon.) De méltóztassék nekem a t. ház megengedni, hogy mielőtt beszédem utolsó tárgyára, a katholikus autonómiára rátérnék, egy őszinte jó tanácsosai szolgáljak a kormánynak és a t. képviselőháznak. (Halljuk! Halljuk!) Ennek az egész áldatlan vitának a szenvedélyek ezen egész felfokozásának, mely többékevésbbé jogosúlatlatlan, van egy fundamentális alaphibája: s ezért ennek az egész viszálynak, és annak, hogy itt a felekezeti harcz üszke köztünk el van dobva, egyetlen egy igazi, mélyen rejlő oka van. (Halljuk! Halljuk!) Ez a mélyen rejlő ok pedig az, hogy manapság Magyarországon mindenki hiszi és vallja, én pedig bizonyítani fogom, hogy itt nem folyik harczakatholikusok és protestánsok közt, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert itt a katholikusok és protestánsok mindig megfértek testvériesen, hanem foly egy harcz a protestantismust saját hatalmi érdekeire felhasználó klikk és az ország között. (Igaz! Úgy van! a lal- és szélső baloldalon.) Discreditált, lejárt múmiák, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) a kik elveszettnek érezték lábuk alatt a talajt, megbuktatni siettek egy ministerelnököt (Igaz! Úgy! van a bal- és szélső baloldalon.) csak azért, hogy saját hatalmi érdekeit,Ja vallás legszentebb és legmagasztosabb érdekeinek leple alatt védelmezzék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Palládiumot állítottak maguk számára a nemzet igazi érzületéből. (Élénk tetszés a bal- és szélső haloldalon. Ellenmondások jobbról.) Hát t. ház, egy kis retrospektív tekintet nem árt az ilyen dolgokban. (Halljuk! Halljuk!) 1892. február 28-án, mikor önök még a szabadKÉPVH. NAPLÓ. 1892 97. X. KÖTET. elvíípártban lakomát ültének, (Halljuk! Halljuk!) gr. Tisza Lajos — (Zaj. Halljuk!) s mert nem akarok tévedni, méltóztassanak megengedni, hogy beszédéből egy idézettel szolgáljak, mert érdekes visszaemlékezni ezekre az idylli állapotokra, melyeket a választások után azon boldogság teljében való úszás közben éltek át, midőn gr. Szapáry Gyula volt az önök egyedüli büszkeséggel és teljes hűséggel követett vezére — ezt mondta: »A sereg tehát megvan, és az jó« f (Nagy derültség bal felől.) ad normám álmoskönyv, a mely szerint lúdhúst enni jó. (Derültség.) »De ha sikert akar elérni, akkor kell, hogy jó vevére, és vezérkara legyen. Szerencséje e pártnak, hogy kebelében nevelt ily vezéreket,* — vezéreket! — »s miután úgy érezzük, hogy velünk egy sziv, egy lélek, vérünk vére, s testünk teste, annál inkább örömmel mondjuk, hogy itt a gondolkozás azonossága az, a mi a köteléket képezi a közlegény és a vezér közt.« (Élénk éjenzés.) (Nagy derültség bal felől.) «Ürítsük a poharat a vezérnek, gróf Szapáry Gyulának egészségére«, ezt mondja gr. Tisza Lajos, »adjon a gondviselés neki erőt és egészséget továbbra is, hogy vezethessen, adjon egészséget nekünk is, hogy követhessük őt«, (Nagy derültség bal felől.) »mert nem mondom, hogy cselből, véletlenből vagy meglepetés folytán egy-egy csatát el nem fogunk veszteni, de a hadsereget el nem fogjuk veszteni soha. Éljen gróf Szapáry!« (Hosszantartó nagy derültség bal felől.) Gr. Károlyi Gábor: No hát éljen! Kiabálják, hogy éljen! (Derültség bal felöl.) Polónyi Géza: Mit felelt erre 1892. február 28-án gr. Szapáry Gyula a párt vezére? Azt mondja: »A kormány az ország érdekében kifejtendő eredményes aetiora csak úgy képes, ha a párt egységes, és ha a párt teljes lelkesedéssel követi a kormányt.« (Úgy van! jobb felölj »Én e pártnak alakulása óta híí tagja vagyok. (Éljen!) Ezen idő alatt alkalmam volt megismerkedni e párt hazafias érzületével és azon tulajdonával, hogy tagjai nyíltak és őszinték . . . (Viharos derültség bal felől.) egymás iránt. Reményiem, hogy mint eddig, úgy ezentúl is e tulajdonok vezérlik a pártot. Meg vagyok győződve, hogy ez lesz ezentúl is a kiindulási pont«. Ugyan kérdezzék meg ma gr. Szapáry Gyulát (Nagy deiültség bal felől.) fentartja-e ezt a gyönyörű ditirambust, a mit önökre mondott? (Felkiáltások jobb felöl! Fenn!) Önök azonban nem elégedtek meg azzal, hogy az egyik pártvezér, gr. Tisza Lajos, felköszönt! a másikat: gr. Szapáry Gyulát, hanem a képviselőház mélyen t. elnökének autorisatiojára is volt szükségök. (Halljuk! Halljuk!) Báró Bánffy Dezső, ki mint köztudomású dolog, rendkívül ügyes toastirozó is, azt mondotta ezen a 20
