Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-179
154 17tt. országos illés 1898. raíiresilws 13 áii, hétfő". banketten, hogy : a pártpolitikát, és annak taktikáját a kormány, s első sorban ;innak elnöke kezelheti csak. Minthogy személyes kérdésről és taktikáról van szó, azt ajánlja, hogy bírálat nélkül fogadják el, és kövessék ezt azt irányt. Ez volt a képviselőház mélyen tisztelt elnökének ordreja gr. Szapáry Gyula ministerelnök úr idejében. Most számoljanak le a t. képviselő urak, akik akkor nagyon megéljenezték, hogy mennyire követték azt. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr pedig, a kit én valószínűlegjobban tisztelek, mint valamennyi odaát ülő t. képviselő úr . .. (Élénk ellenmondások a jobb oldalon.) . . . jól van! hát versenyezzünk! . . . a t. ministerelnök úr pedig merítsen magának erőt és vigasztalást, ha az ennyire megbízható párt sííríí tapsaival és éljenzésével találkozik. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Most áttérek annak a legutolsó thémámnak a bizonyítására, hogy itt az országban tulajdonképen a fő baj az, hogy ez az egész mozgalom úgy van feltüntetve, mintha ez antikatholikus, s egy clique érdeke, s nem az ország protestánsainak érdeke volna. Hogy én kiket értek, ha netalán ebben a tekintetben kétely merülne fel, forduljanak erre nézve egymáshoz,majd felvilágosítják önök egymást, s így nekem nem szükség neveket említenem. (Egy hang a szélső balodalon: Római protestánsok.) Már provoeatio folytán is kölességem rátérni a hires komáromi exeursióra, a mely Magyarországon a vallásfelekezeti békét igazán veszélyeztető irányban nyitott utat, a mely szerencsétlenségére az országnak, oda kezdte terelni a dolgot, hogy Magyarországon a politikusok vallási pártok szerint akartak csoportosulni. De hála és tisztelet, hála és köszönet azon elfogulatlan és higgadt férfiaknak, kik megakadályozni segítettek azt, hogy ez Magyarországon lábra nem kapott. (Helyeslés a szélsőbalon) Mi van ebben a komáromi excursioban? Nem fogom reeapitulálni az egész dolgot, csak egy részét olvasom fel a t. igazságügyminister urnak kedvéért, hogy tájékozva legyen ő és a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr is az iránt, hogy vájjon mennyire okos és helyes az az álláspontjuk, midiin az 1868: Lili. tcz. 12. szakaszának módosítására határozták el magukat. Mit mond Komáromban Papp Gábor hivatalos jelentése idevonatkozókig? (Halljuk! a szélsőbalon.) Érdekes meghallgatni úgy is, mint symptoraát, úgy is mint okoskodást, hogy a t kormány ne lásson vakon, és fogadja el azon álláspontomat, hogy felekezetek közti békének és a vallásszabadságnak igazi apostolai csak azok lehetnek, kik nemesak a katholikus püspököket látják, hanem látják a másik oldalon is azon intoleráns püspököket, kik megfeledkezve még az ország érdekeiről, képesek volnának köztünk a felekezeti harczot feléleszteni, hogy Magyarország tönkremenjen. (Úgy van! Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Csak az az egy van ! Polónyi Géza: Elfogadom, és azt akarom, hogy desavoualtassanak ő s azok, kik mellette accompagniroztak, mert nemcsak az egyik fél iránt legyünk kíméletlenek és igazságosak, hanem legyünk kíméletlenek és igazságosak a másik fél iránt is. (Úgy van! Úyy van! a szélsőbalon.) Mit mond Papp Gábor? Azt mondja hivatalos jelentésében: »Mindezek intő jelek.« Különben ez az egész jelentés lázító tartalmú az egéss katholikus egyház, a clerus és a prímás ellen. Molnár Béla: Hát a Schopper levelét is fel fogja olvasni? Polónyi Géza : »Mindezek intő jelek, éberségre, vigyázatra, s arra intenek, hogy ha esetleg az állam meghajol a renitens papság előtt, ha az 1868: LTI1. tczikket akár megváltoztatja, akár végre nem hajtja, s így annak megrontását lehetővé teszi: ez a ránk nézve kedvezőtlen helyzet minket készületlenül ne találjon, s a bekövetkező, ránk nézve veszélyeket rejtő időszakban ott keressük a fentirtó erőt, hol egyedül található az fel, hol őseink kemény megpróbáltatások idején keresték, és föl is találták, keressük önnön magunkban.« Kiss Albert: Nem Bécsben keresték! Polónyi Géza: Ez az, hogy hadat üzen az államnak arra az esetre, ha az állam az 1868: LII1. tcz. 12. §-át megmódosítja; ez egy sppell, ez egy prominciamento Magyarország protestánsaihoz, hogy legyenek készen, ha kell, harczolni is. így értem én, a ki magyarul tudok; ha Kiss Albert igen t, barátom máskép érti, legyen szives nekem megmagyarázni. Kiss Albert: Csak azt mondtam, hogy nem Bécsben keresték, hanem önmagukban! Polónyi Géza: Én óva intem azokat, a kik ilyenekben részt vesznek, és óva, intem a kormányt, tegyen erélylyel, határozottsággal az ilyeneknek kellő úton-módon való visszautasítására, ne foglalkozzék folytonosan és kizárólagosan a katholikus püspökökkel, hanem nézzen széjjel és üssön oda, a hol az állam és az állameszme és a vallásbéke fenyegetve vannak. Már most, hogy én értem-e jól e szózatot vagy mások, ahhoz egy kis interpretatiora van szükségem, és itt igénybe veszem Tisza István képviselő úrnak ez alkalommal mondott pohárköszöntőjét, (Halljuk! Halljuk!) a t. volt ministerelnök, Tisza Kálmán úr provocált erre, hogy tessék elmondani, mi történt ott. Elmondom.
