Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

179. országos Illés 1898. márezins 18-án, hétfőn. 139 donjog a hibás anyakönyvvezetés vagy megvesz­tegetett anyakönyvvezetők bűnei miatt egy szá­zadig bizonytalanságba sodortassák. (Élénk he­lyeslés bal felől.) Honnan van a t. minister úrnak lelkiisme­rete arra, hogy szükség nélkül, mikor az anya­könyvek vezetése körül hiba nem fordult elő, ezt az országot egy nagy bizonytalanság, egy nagy veszély elé akarja vezetni, és el akarja hitetni ;iz országgal, hogy ezt a liberalismus és szabadság nevében teszi? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi a polgári házasságot illeti, (Halljuk! Halljuk!) a kötelező polgári házasság és az álta­lános polgári anyakönyvvezetés egyhamar nem került volna a t. ház elé, hogyha a katholikus clerussal akár a régi prímás, akár az új prímás között folytatott alkudozások közben, valami megállapodásra tudtak volna jutni. (Élénk tetszés bal felől.) De ez nem történhetett meg. mert a minis­ter úrnak törvénytelen és alkotmányellenes ren­delete nem volt végrehajtható. (Mozgáz jobb felől.) Csak azt sajnálom, hogy annak a végrehajtha­tóságának a nagy és hatalmas katholikus cleru­son kellett megtörnie, nem pedig egynéhány mezít­lábos ember ellenállásán, (Mozgás jobb felől. Hall­juk! Halljuk! balról.) mert ha ezen tört volna meg, ez legszebb példáját mutatta volna Ma­gyarország közszabadsági és alkotmányos érzü­letének. (Mozgás jobb felől.) Higyje el a minister úr, hogy jogtalan és törvénytelen cselekedetének más következményei lettek volna oly országban, a hol a szabadságot ismerik, és az e<rynek sza­badságáért síkra száll az összes. (Helyeslés bal felöl.) Legyen meggyőződve a t. minister úr, hogy midőn tegnapelőtti beszédében arra hivat­kozott, hogy az elkeresztelési rendeletet, a kép­viselőház nagy többsége helyeselte, akkor nagy tévedésben volt, (Ellenmondások jobb felől.) mert, hogy a képviselőház nagy többsége helyeselte a minister úr rendeletét, ez csak azt bizonyította, hogy a minister úr hatdmon van, de nem azt, hogy a minister úr cselekedete törvényes és alkotmányos is. (Mozgás jobbról.) A törvényt csak törvénynyel lehet megváltoztatni, és arra nem elégséges a képviselőház többségének határozata, ahhoz a főrendiház és korona hozzájárulása is szükséges. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szükséges, hogy figyelmébe ajánljam a t. minister úrnak, hogy ne bízza magát a nagy többségre, hanem bízza magát inkább a nagy igazságra és a nagy jogra. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Igen szép e tekintetben Pynének megjegyzése az an­golokról, midőn azt mondja, hogy az angolok egyetlen egy uralkodójukat sem neveztek nagy­nak, hanem »magna charta«-nak, nagynak nevez­ték a törvényt, a jogoknak összegét. (Tetszés 1 bal felöl.) Ily nagyság előtt le tudok borulni, de egy törvényhozónak, egy képviselőháznak sza­vazata előtt, midőn a törvény ellenkezőt hirdet parancsol, meghajolni nem vagyok képes. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hogy nem hajolt meg a ka­tholikus egyház sem, ezt helyesen és jogosan tette, (Mozgás jobb felöl.) követte volna, mert azt más egyéb kérdésekben is, a rendeletekkel való kormányzás. (Mozgás jobb felöl.) Szerencsétlenség az, hogy ily erős hatalmon tört meg a minister úr hatalma; szerencse és dicsőség az lett volna, ha a gyengéken tört volna meg a vi-szaélés. (Tetszés bal felől.) Előttünk áll a polgári házasség kérdése. Tel­jes őszinteséggel megmondom, hogy a polgári házasságnak ellensége nem vagyok. Földváry Elemér: Lutheránus! (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Ha személyiség volna a polgári házasság: azt felelném reá, hogy isten ments meg engem barátaimtól, ellenségeimtől majd megvédem én önmagamat. A polgári házasságnak barátja vagyok, tehát képes is va­gyok elmenni a facultativ polgári házasságig. (Élénk derültség jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Gábor: De generosus! (Nagy mozgás bal felől.) Ugron Gábor: Hogy miért nem mehetek tovább, mint a facultativ polgári házasságig: megmondom mindjárt a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) Azért nem, mert midőn törvényt alko­tunk, annak a nép köztudatában már elveinél fogva élnie kell. Magyarországon több, mint 900 esztendeje, minden tekintély, az államnak minden törvénye azt mondotta, a nép azt énekli dalaiban, a becsületesség fogalmához az tapa­dóit, hogy a pap előtt kell megkötni a házas­ságot. (Úgy van! bal felöl.) Gr. Károlyi Gábor: Hiszen eleget beszél a papokról a nép, de nem jót! (Mozgás.) Ugron Gábor: Megengedem, de még a párisi dinamitardok sem esznek pap-húsbóí pap­rikást. (Demfóség.jKilenezszáz esztendőn keresztül a népnek és a nemzetnek szokásai azon az egy­szerű tanon épültek fel, hogy a pap előtt, Isten felhívása mellett és az Isten házában köttetik meg a házasság. És most, egyik hónapról a másikra álljunk a nép elébe egy új tannal, melyben azt mondjuk, hogy a mit 900 esztendő óta a társadalom, a törvény, s a köztisztesség és becsület tanított, az most mind semmi! Itt van egy másik tan, hogy ezután a házasságot köteles vagy az állam közegei előtt megkötni! Hiszen hogy a t. ház nagy szellemi képességű tagjai, a kik philosofiai meggyőződésekhez jutot­tak, nagyon könnyen tudják ezt a kérdést a maguk lelkiismeretében áthidalni, az természetes. De a szegény népnek, a sok milliónak, egy pár ezer ember kivételével, Magyarországon nincs 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom