Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

140 179. országos ülés 1893, márezius 13-áa, hétfőn. philosofiai meggyőződése. Ennél a philosofiát a vallás pótolja, (Úgy van! bal felől.) ennek az embernek lelkében elvész az egyensúly, hogyha a vallás törvényeiből kicsorbítunk és kitörünk valamit, akármelyik felekezethez tartoznék is az. (Úgy van! bal felöl.) A kinek philosofiai meggyőződése van, lebocsáthatja élete hajójának horgonyát a meggyőződések mélységébe; de a szegény ember hajójának horgonya odafönn van a magasban, a hol a földi létben tűrt szenvedésekért és viszontagságokért egy más életben vár vigaszt és jutalmat. (Tetszés bal felől.) A nép felfogását nem lehet egyik napról a másikra, egy óráról a másikra megváltoztatni, mert nem parlamentaris többség, nem compact majoritás a nép, mely a maga meggyőződését rövid idő alatt, egyik szélsőségből a másikba, megváltoztassa. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Kekünk, mint törvényhozóknak, mi a kötelességünk? Az, hogy tiszteljük és kíméljük mindenkinek a lelkiismeretét és meggyőződését. (Helyeslés bal felöl.) Előttem az utolsó pórnak lelkiismerete is ép oly szentség, mint a magamé, s én félek ahhoz hozzányúlni, és nincs bátorságom azt érinteni, ha tudom, hogy ez által az ődelkiismeretében kárt vagy felháborodást okozok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát nem egyszerűbb a facultativ polgári házasság, mint a kötelező? Hiszen, ha igaz, a mit önök állítanak, hogy a nép a polgári házasságnak oly nagy barátja : akkor élni fog a pol gári házassággal; ha pedig nem barátja: nem fog vele élni. Ha él és gyakorlatba veszi, ha meggyőződik arról, mint önök állítják, hogy abban a lelkiismeretnek semmi sérelme sincs, akkor majd idővel behozhatják a kötelező polgári házasságot is. (Úgy van! bal felöl.) Ne beszéljen itt nekem senki liberalismusról, mikor a kötelező polgári házasságról van szó. Mert mi a liberalismus ? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy az egyénnek szabad elhatározása fennálljon életüknek minden cselekményében, s ha azt mások érdeke megengedi, szabadon intézkedhessek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Vájjon ha a facultativ polgári házasságot hozzuk be: nem az egyéni szabadság érvényesül-e? Hisz akkor nem vezetik a népet kényszerrel az állam közegei elé; választhat a között, hogy a pap előtt, régi módon, vagy pedig az állam közegeinek az új tan szerint kösse meg a maga házasságát. Vájjon a liberalismus elveiből következik-e az, hogy az egyeseknek és a testületeknek jogait mind az államra ruházzuk át? Vájjon nem az állami omnipotentiának kiterjesztése-e az, egyszer az állami administratioban megsemmisíteni az országnak közigazgatási önállóságát, máskor a családi élet különböző változataiban előforduló eseményeknél az államnak befolyást nyújtani a polgárokra. Az állam feleljen meg a maga feladatainak; hiszen Önök itt beismerik naprólnapra a képviselőházban, hogy az állam hatáskörébe eső tereken sem képes a maga feladatait megoldani: miért akarnak tehát kényszereszközök felhasználásával egy újabb teret megszerezni az állam hatalmának, és meghódítani, mikor a már rég bírt tereken sem tudja a maga hatalmát, a maga tekintélyét érvényesíteni, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) akár a nemzetiségekkel, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) akár a közigazgatási corraptióval, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) akár pedig egy cs. és kir. Leutinanttal szemben? (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ha a t. minister úr az állam tekintélyét megakarja védelmezni, védje meg azt, ne a polgárok lelkiismeretének érintésével, ne az egyéni szabadságnak a korlátozásával, ne az egyénnek az állam közegei elé való kényszerű hurczolásával, hanem igyekezzék Magyarországnak a külföld előtt tekintélyt szerezni, {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) igyekezzék a magyar zászlónak, a magyar czímernek a maga helyét kivívni; igyekezzék azt egy oly állami institutioval szemben, mint a minő a közös hadsereg, ezen államnak tekintélyét kivívni. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a széls'ó baloldalon.) Akkor, ha ezt megtette: visszatérhet a dicsőséges hadjáratból, és kérheti tőlünk, hogy annak a felmagasztosult állami tekintélynek adjuk át önmagunkat, adjuk át lelkiismeretünket, és adjuk át a polgárok millióinak vallási érzületét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, azt fogják nekem erre mondani, hogy hiszen mindenütt liberális dolog a polgári házasság; tehát Magyarországon is liberálisnak kell annak lennie. Önök, uraim, már 1875. óta bitorolják a szabadelvű nevet és 1875. óta mégis hányszor szavazták le a kötelező polgári házasságot? (Zajos derültség bal felöl.) Azt kérdem én önöktől, fel vették-e a múlt választáskor képviselői programmjnkba az állami általános anyakönyvvezetést és a kötelező polgári házasságot? (Felkiáltások jobb felöl: Igen!) Megengedem, akad egy-kettő olyan, a ki kitette magát annak, hogy aztán majd idefenn megfeddik, és hogy erre itt azt felelhessék: ez csak a nép számára van, s nem a ti számotokra kegyelmes uraim. (Derültség bal felöl.) Azt kérdem én a t. túloldaltól, mikor nyert Magyarország választóközönségétől mandátumot arra, hogy az általános polgári anyakönyveket és a kötelező polgári házasságot behozza? Én úgy tudom, hogy nem nyert, és itt semmi sem igazol engem inkább, mint a t. képviselő uraknak felszólalása. Terényi Lajos képviselő úr is felszólalt az imént, s kiemelte, hogy a népet hogyan félrevezetik, a nép mennyi balgatagságot elhisz, sorolt is fel egy-