Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

138 179, országos ülés ISS3, märczius 13-án, hétfőn. vizbe, a polgári anyakönyvvezetés és a polgári házasság vizébe! (Tetszés a szélsőbalon.) Ha törvényt akarunk alkotni, az első kérdés mindig az: van-e szükség rá? Hát a polgári anyakönyvek ellen elvi tekintetben semmi kifogásom sincs. De ha azt kérdezem, van e szükség reá: meg kell néznünk a büntető statisztikát, vájjon az anyakönyvvezetők visszaéléseinél fogva, mennyi bűntény fordult elő? És büszkén mondhatjuk, hogy felekezeti különbség nélkül rendkívüli ritkaság, hogy anyakönyvvezetők mulasztásért vagy hibáért bíróság elé kerüljenek. (Úgy van! hal felöl.) Alig van a közéletnek tere — még a ministeri.umok szentélyeit se véve ki — a hol ne fordulna elő több bűneset, mint az anyakönyvvezetés körül. (Tetszés bal felől.) Ha tehát az anyakönyvek biztos kezekbe vannak letéve: mi szükség van arra, hogy az eddigi vezetőktől elvétessenek? Ha valamire van szükség, van igenis olyan törvényre, melynél fogva az anyakönyvvezetők kötelesek volnának a szülők vallását bevezetni az anyakönyvbe, meit nem áll a minister úr azon felfogása, mintha valaki az elkeresztelés által vétetnék fel egyik vagy másik felekezetbe. A keresztelés által ezt kimondották bíróságaink, s ez az én hitem és meggyőződésem is, az ember cs ik a kereszténységbe vétetik fel. Azon közösségnek tesz ez minket részesévé, mely Krisztus tanai következtében támadt, melynek szellemében nem emberből lesz isten, hanem isten szállt le embernek, hogy megtanítson minket becsülni, az embert, hogy megtanítson minket szenvedése által idve zűlni, hogy megtanítson halála által, hogy miként kell az eszmékért meghalni, és hogy isten vérének és a jó emberek könyének omlása által a megváltás folyton foly és örökké fog tartani, míg lesz nyomor, szenvedés. (Tetszés bal felől) Ennek a kereszténységnek tesz minket részesévé a megkeresztelés, de nem oszt be egyetlen egy felekezetbe sem. (Tetszés bal felöl.) Avagy az a felfogás áll, a mit a t. minister úr mond, hogy az anyakönyvbe való beiktatás tesz valamely felekezet tagjává? Én ezt is határozottan tagadom. Mutasson a t. minister úr nekem törvényt Magyarország Corpus Juris-ában, mely azt mondja, hogy a keresztelés, vagy az anyakönyvbe való bevezetés által valaki egyik vagy másik vallásfelekezet tagjává válik. Ott van az 1868: LM. tez. 12. §-a, mely megmondja, hogy mindenkinek vallási hovatartozandóságát szüleinek vallása szabja meg. Tessék az anyakönyvvezetésre nézve törvényt alkotni, mely megköveteli a lelkészektől, hogy a szülők vallását vegyék be az anyakönyvbe, hogy a bírói cognitio előtt a villási hovatartozandóság alapját képező vallását a szülőknek elsikkasztani ne lehessen. (Tet szés bal felöl.) Erre van szükség, többre nincs. Rendeletekben van, de nem büntettetik ki a rendeletet mellőzi. Nem egy anyakönyvi kivonatban láttam, hogy a szülők vallása, elkeresztelési esetekben, óvatosan el van hallgatva. Ha az anyakönyvbe a szülők vallását beírják, mi szükség van többre a törvény végrehajtására nézve? Ha kétely támad valakinek vallása iránt, a szülők vallása meg fogja azt határozni. (Úgy van ! bal felöl) Az anyakönyvvezetésről az igen t. minister úr többször nyilatkozott; de én csodálkozom azon, hogy a kormány elégségesnek tartja csak a jelszavakkal dobálódzni. Már több hónapja, hogy a kabinet az általános polgári anyakönyvvezetést programmjába fölvette,miért nem mondja tehát meg a t. minister úr, ki lesz az, a ki azokat az anyakönyveket vezeti, mi lesz a fizetésük, ki fogja őket fizetni? Hiszen ha az ellenzékről dobják ki az általános polgári anyakönyvvezetés eszméjét, azt fogják rá mondani, úgy sem hívatott az a megvalósításra. A minister úr azt igérte, hogy 1894. január 1 én, a mikor fagy, a polgári anyakönyvek be lesznek hozva. (Derültség a szélsőbalon.) Kérdem: tisztában van-e a t. minister úr magával, hogy kik fogják azon anyakönyveket vezetni, kik fogják azok költségeit viselni? Magyarországnak 15.000 községe van. Ha 15 000 községben 15.000 anyakönyvvezetőt akarnak alkalmazni, s ezeket csak 400 forinttal javadalmazzák, ez hat millió forintot teszen ki. Azt kérdem én a t. minister úrtól, hogy szükség nélkül szabad-e új anyakönyvvezetőket alkalmazni, midőn ehhez oly horribilis költségek kívántatnak? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Szabad-e akkor, mikor Magyarországon a statisztikai kimutatások szeri ut 5 — 6 millió ember van, ki 15 napban egyszer sem eszik húst; midőn Magyarországon ezrekre megy azon gyermekek száma, kik mezítelen lábbal, rongyaik miatt, nem képesek iskolába járni; midőn Magyarországon a civilisatio és a kultúra érdekében gondoskodni kellett volna, hogy a koldusok ne az útszélen fetrengjenek, hanem elláttassanak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) azt kérdem én a t. minister úrtól, honnan fogja venni a nagyszámú anyakönyvvezetőket? Honnan veszi azt az óriási menynyiségű megbízható és tisztességes embert? En nem akarom Magyarország közéletét kitenni annak, a minek már ki voltunk téve a kataszternél, (Helyeslés.) hogy egy tisztességes hozzáértő ember mellett kilencz haszontalan ember volt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Nem akarom, hogy a lézengőket az utezáról és a koptatókat a járdáról felszedjék, és mint polgári anyakönyvvezetőket alkalmazzák az^^ országban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem akarom, hogy Magyarországon a család- és tulaj-