Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-179

17i, omáges ülés 189S. márMsitts 18-áa, hétftn, 13S prímása egy alkalommal, midőn egyházpolitikai kérdésekről volt szó, következőleg nyilatkozott: A kulturharczban nem féltem egyházamat, de féltem hazámat. — Én, t, ház, aggódó őszinteséggel merem mondani, hogy a kulturharczban féltem hazámat, de féltem egyházamat is, és ezen aggodalmat a történelmi példák teljesen jogosulttá teszik, a melyek közül idézni nem akarok, mert a példák általában gyűlöletesek, s különben is félreértésekre adhatnak alkalmat, de e példák hosszú sorozata az egyházra nézve mindig a meggyengülés jelenségeit tünteti fel akkor, a mikor az állam 8 az egyház egymással ellentétbe jutott. T. ház! A kormány által fölvetett egyházpolitikai kérdések közül a polgári házasság kérdése az, a mely az egyháznak ellenállását legjobban kihívta, és a mely ellen az egyház a harezot legdühösebben indította meg. A polgári házasság kérdésére nézve, a melyre szíves engedelmükkel leszek bátor pár szót elmondani, az egyházi felfogás a világi felfogással teljesen összeegyeztethető. Ne igyekezzék az egyház az állam feletti, és viszont az állam nz egyház feletti hatalomra. Tisztelje az egyház az állani azon jogát, hogy a házassági szövetségből folyó jogokat teljesen önállóm és függetlenül szabá lyozhassa, és tisztelje az állam az egyháznak azon jogát, hogy ezen szövetségre, a házassági frigyre a vallási actus sanctioját ráadhassa. És ezt tényleg az egyház minden akadály nélkül bármikor megadhatja. Ebből az egyházra nézve semmi sérelem nem származik. Mert a házasságnak, mint szentségnek felfogása teljesen íüggetlen a házasságból folyó polgári jogok felfogásától. (Helyeslés.) Azt mondják továbbá t. ház, hogy a polgári házasság könnyíívértí felfogáshoz vezet, ós lazítja az erkölcsöket. Hát akármennyire okoskodjunk is, a házasságot a faj és a család fentartására irányuló ösztön érzete teremtette meg. Ezen ösztönnek-, kétségtelen, hogy a társadalmi, később pedig a vallási alakúiások sokkal nemesebb irányt adtak, s ez helyesen is van így. Mert magában az ösztön az emberi tevékenységnek rugója nem lehet, S viszont, t. ház, a mint az ösztön nem maradhat az emberi tevékenység rugója, épen úgy óvakodni kell attól, hogy a házassági frigy tisztán és egyedül vallásos ösztön tényévé váljék. Az ösztön mindig vak s nem tudja mit csinál, De, t. ház, hogy a polgári házasság nem vezet az erkölcsiség lazulásához, és nem vezet a házasság könnyíívértí felfogásához, arra nézve egy példát bátorkodom felhozni, még pedig a régi Rómából. Hiszen a régi Kóma sok tekin tétben rányomta bélyegét ágy az állam, mint a társadalom alakulására. Igen egyszerű példa ez, t. ház; mindnyájan tudjuk, ha jól emlékszem, még a római jogban is fel van említve, mikor a római jog azon házassági formákat tárgyalja, melyek a régi Rómában divatban voltak, hogy mindazon házassági szövetségek, melyek a régi Rómában köttettek, igen természetesen szentségi jelleggel nem bírtak, de különben is felbonthatók voltak, mind a mellett azonban Róma fentiállása után 520-ik esztendőben történik a historicusok szerint az első elválás, a midőn Üalviüus Ruga nevű római elválik a feleségétől, és ezen elválást a római felfogás igen rossz néven vette. Teh'át nem pusztán dogmatieus felfogás az, a mely őrködik a megkötött szövetség felett, hanem az adott szó szentsége is. (Helyeslés jobb felöl.) Ezenkívül, t. ház, a polgári házasság ellen intézett támadások még másféle alakban is nyernek kifejezést az országban. Az egyik elnevezi a polgári házasságot kutya-macska szövetségnek és nem gondolja meg, hogy ez által ezrek ÓB ezrek érzületét sérti, sérti mindazon felekezetek érzületét, a mely felekezetek polgárai, habár nem tekintik szentségnek a házasságot, mégis igen jó és nyugodt családi életet élnek. A másik elnevezi ágyasságnak, izgatja a különben is könnyen izgatható nőt, hogy férje akkor hagyja el, a mikor akarja. Nem sokkal helyesebb lenne-e, ha a clerus a népet a házasság magasabb ethicai felfogására nevelné, ha arra izgatná és arra. tanítaná meg, hogy a házasság továbbra is szentség marad, és az, hogy az állam beavatkozik, a házasságot szentség jellegétől nem fosztja meg, mindenki elmehet és felveheti, mint eddig. (Ügy van! Úgy van! jobb felől) De minthogy a elevus ezt nem teszi, lerombolja ezen magasabb ethicai felfogást a népben, lerombolja pedig határozottan az egyháznak s a népnek kárára és veszélyére. T. ház! Már a véderő vita alkalmával és később a közigazgatás államosítása felett megindult viták alkalmával, különösen a t. ellenzék részéről hangoztatva lett az, hogy ezen kérdésekben a magyar nép előzetesen meg nem kérdeztetett, és így mindaddig, míg a magyar népet mindezekre nézve előlegesen meg nem kérdezzük, ilyen törvényeket meghozni nem lehet. Szóval, t. ház, akkor az ellenzék a plebiscitumot követelte s ma a plebiscitumot követelik azok, a kik száz meg száz aláírással ellátott monstre petitiokkal fordulnak kerületük képviselőjéhez az iránt, hogy a kormány egyházpolitikája ellen szavazzon. Hát, t, ház, hogy a plebiseitumok hatása milyen volt a régi Rómában, azt tudjuk. Azt is tudjuk, hogy a plebiseitum hogyan aknázta alá Franeziaországban a conventet, hogyan került a eonvent teljesen a népgyűlés akarata alá; azt is tudjuk, hogy a plebiseitum hogyan teremtette