Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-179
1*4 Út. omftgos filés W*. märmim 18-án, faétf§H, meg a második frauczia esásK&rgágot, de azután nem volt képes azt megvédelmezni, Hogy mi lesz azon plebiseituraok végeredménye, melynek jelenségeit ma lefolyni látjuk, azt jó lesz meggondolni azoknak, kik a kétélű fegyverhez oly könnyedén nyúltak. Mi is plebiseitum alapján ülünk itt, és pedig nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül a választókerületek összes választópolgárainak plebiscituma alapján, de a midőn mi egyes kerületeket képviselünk, akkor egyúttal országos képviselők is vagyunk (Igás! Úgy van! jobb felől.) és ez az a plebiseitum, a mi engem köt, mert én semmiféle plebiscitumnak a lefolyását el nem ismerem akkor, a midőn törvényt kell alkotni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert, t. ház, a törvény megalkotásának és meghozatalának a eriteriumát szerintem nem az állapítja meg, liogy az országban hányan akarják azt a törvényt meghozni és hányan nem, hanem az, vájjon az ország jogviszonyaihoz mérten szükséges e ezen törvény meghozatala vagy nem. Már pedig, t. ház, épen az igazságügyminister úrnak a szájából hallottuk, ho<ry Magyarországon ti-féle ház ssági jog van; a házassági ügynek a rendezése tehát feltétlenül szükséges, és ezeknek a rendezésére én mindenkor és minden köríílmények között rá fogok szavazni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A clerusnak az egyházpolitikai kérdésekben megindított mozgalma felett azt hiszem, a t. házban senki sem csudálkozik. Ez magában \éve egészen egyszerű és természetes dolog, legfeljebb annak irányát vehetjük kifogás alá. Nem tartom azonban ily természetesnek azt, és e felett azt hiszem, jobban bámul a t. ház is és jobban bámul az ország is, hogy az igen t. ellenzék részéről találunk ellenállásra és az igen t. ellenzék igyekszik ezen egyházpolitikai kérdések megoldása ellenében akadályokat gördíteni, még jiedig nemcsak egyes tagjai a t. ellenzékeknek, a kikről már régen tudjuk, hogy velünk ellentétes álláspontot foglalnak el. hanem most már azok is mindenféle ürügyet felhasználnak e kérdések megoldásának hátráltatására, a kik magukat tulajdonképen a kormány egyházpolitikai programijával teljesen azonosoknak vallják. Hiszen, t. ház, a közjogi ellenzéknek elhunyt igen t. vezére hosszú éveken keresztül pártjának, a mely őt mindenben követte, éljenzései és tapsai között jelentette ki mindig a kormánynak mostani egyházpolitikai programinját és ma az igen t. pártnak igen sok tagi a, a kik különben vezérüket mindenben követték, egymásután állanak fel és szegülnek ezen egyházpolitikai programm ellen, (ügy van! a jobboldalon.) Olyan embernek t. ház, mint a milyen az igen t. közjogi ellenzéknek a vezére volt, a ki eszmékért és elvekért harezolt és eszmékért és elvekért vívott harezban halt el, egy oly embernek nagyszabású emléket a nemzet kegyeletéből igenis lehet állítani, de az ilyen férfiúnak a szelleme azt követeli önöktől, hogy »eszméi győzelme legyen emlékjeíe.« (Tetszés a jobboldalon.) Hasonlóan vagyunk, t. ház, az igen t. nemzeti párttal is, a melynek vezé e (Halljuk! Halljuk!) e házban épen az egyházpolitikai kérdésekről egy hatalmas beszédet tartott, a mely beszéd úgyszólván az egész országban közlelkesedést keltett és a mely beszéd elragadott mindnyájunkat, a kik a kormány egyházpolitikai programmjával egyétértünk és íme t. ház, ma azt látjuk, hogy a nemzeti pártnak igen sok tagja, a kik különben vezérüket mindenben követni szokták, cserben hagyják vezérüket és nem fogadják el egész politikai^ programmját. (Zajos ellenmondás « baloldalon.) Én tényeket beszélek t. ház. (Folytonos zajos ellenmondás a baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy épen ez a nagy ellenmondás, a melyet most a t. ellenzék részéről tapasztalunk, ad nekem igazat. (Igaz! Ugy van a jobbóldalon.) De különben is én tényeket beszéltem, Hiszen már egynéhányan felszólaltak az igen t. nemzeti pártnak a tagjai közül, a kik az egyházpolitika programmot nem fogadták el. És megmondom az okokat is, a melyek a képviselő urakat, a kik különben egyetértenek elvileg a kormány egyházpolitikai programmjával, (Ellenmondások a baloldalon.) arra vezetik, hogy azt ma ellenezzék. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő urak egyik íésze azt mondja, hogy a kormány ezen elvi proclamatiojával megrohanta az ország közönségének közvéleményét; és azt kívánják, hogy miért nem nyújtott be a kormány positiv törvényjavaslatot, hogy hozzászólani és azt megbírálni lehessen? Hát, t. képviselőház, nem régiben történt az, hogy a-kormány positiv törvényjavaslatot nyújtott be egy másik fontos kérdésben, és akkor az ellenzék részérői egymásután keltek fel a szónokok, és megtámadták a kormányt, mondván: miéit rohanja meg mindjárt positiv törvényjavaslattal az ország közvéleményét, miért nem bocsátanak előre elvi kijelentést, a melynek alapján az ország magának véleményt alkothat? Ez volr. a közigazgatási törvényjavaslat. (Ú</y van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélsöbalm.) Most a kormány adott időt az országnak arra, hogy foglalkozzék e nagy fontosságú kérdésekkel, gondolkozzék felettük; j megteszi az elvi kijelentéseket, és most a képviselő urak szerint ez a nagy baj, és ez a kormány hibája. (Tttszés jobb felöl.)
