Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

178. •niigeg ülés 18M. márosiit ll»é«, git»bstoa. 125 helyen azt mondotta, hogy a februáritisi rendelet tulajdonképen az igazságügyi minister ártól ered, hogy az igazságügyministerúr volt az, a ki nekem ezt a rendeletet sugalmazta, és én a magam részé­ről csak hozzájárultam ahhoz. Azt gondolom, hogy egyszer már a múltban kijelentettem, és ha az nem volt elégséges, most másodszor teszem, és pedig egész határozottsággal, hogy ezen ren­deletet én kezdeményeztem, s azért a teljes fele­lősséget én el is vállalom. A dolog természeté­ben fekszik, hogy az igazságügyminister úr, mint a kormány egyik tagja, azután szintén foglal­kozott a rendelettel, hogy az a ministertanács­ban lett véglegesen megállapítva. Midőn itt a házban legelőször vita tárgyává tétetett, azt gondolom, a t. képviselő urak mindnyájan emlé­keznek arra, hogy én voltam az, ki akkor első sorban képviseltem és védelmeztem a rendeletet, az igazságügyminister úr pedig csak egy ízben, jogi szempontból világította meg a helyzetet. (Úgy van! jobb felől.) Egy másik tévedésbe esett a t. képviselő úr akkor, midőn fölemlítette, hogy alig hogy e ház­ban a Szivák-féle határozati javaslat oly nagy többséggel, oly eelatans hozzájárulással elfogad tátott, s ez által kijelöltetett az alap, a melyen a kormány megállani szándékozott. —- a kormány rövid idővel ezután a főrendiházban már meg­változtatta álláspontját, és kijelentette, hogy igen is bizonyos körülmények között hajlandó hozzá­járulni az 1868: Lili. tcz. megváltoztatásához. A t. képviselő urat különben igen jó emlékezete e tekintetben kicsit félrevezette, mert a két ki­jelentés között jelentékeny idő folyt le. A Szivák­féle határozati javaslat az elkeresztelési rende­letnek első ízben való tárgyalásakor hozatott be, főrendiházi kijelentésem pedig majdnem egy évvel később történt, mert első alkalommal egy­házpolitikai vita nem is volt. Tehát majdnem egy egész év feküdt a két kijelentés között, majdnem egy egész év tapasztalatai és eseményei. (Úgy van! jobb felöl.) A t. képviselő ár ezután még azzal a kér­déssel is foglalkozott, és pedig hosszasabban és behatóan, hogy a kormány egyházpolitikai programmjába a kötelező polgári házasság mikor vétetett fel, és ezután ehhez mindenféle combi­natiót fűzött. Úgy emlékszem, hogy e kérdésre is minapi felszólalásomban egészen világosan és határozottan megfeleltem. Azt mondtam ugyanis, hogy mikor a kormány meggyőződött arról, hogy a béke állam és az egyház, valamint a felekezetek között csak akként állítható helyre, ha az 1868: LIII. tcz. 12. §-a módosíttatik: akkor a kormány igen is elhatározta, hogy a módo­sításhoz hozzájárul, sőt azt initiálja, de csak ágy, ha azt a kötelező polgári házasság beho­zatala fogja megelőzni. Tehát akkor vétetett fel, midőn annak szüksége a viszonyok által tény­leg parancsoltán beállott, (Élénk helyeslés jobb felől.) Végűi csak egy curiosumra akarom a t. ház figyelmét felhívni, mely a képviselő úr be­szédében foglaltatik. A képviselő úr beszéde végén azt mondja: a kormány a maga egyház­politikai program injával beledobta az üszköt az ország lakosságába. (Ügy van! balról.) És ime, az ország, mint egykor Róma, kilencz oldalról, minden oldalról egyszerre lángba fog borulni, (Igaz! a szélsőbalon.) és alig egy pár mondattal előbb a képviselő úr azt mondta: ezt az egy­házpolitikai piogrammot gróf Apponyi Albert állította fel legelőször; sőt panaszkép említette, hogy az az Apponyi, ki az egyházpolitikai pro grammot akképen formulázta, nem is hívatott fel Bécsbe akkor, midőn az egyházpolitikai pro­gramúi keresztülviteléről volt szó. Én a felelős­séget ez egyházpolitikáért nem hárítom el magamtól. En a politikában is azt vallom: Páter est, que-n nuptiae demonstrant! (Hosszantartó élénk derültség a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Nagyon jó hasonlat!) De ennek daczára nem tud­tam ellenállani annak, hogy ezt a ciiriosumot itt fel ne említsem. (Tetszés jobb felől) Mir most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek felszólalásomnak tulajdonképeni tár­gyára. (Halljuk! Halljuk!) Mikor ezelőtt egy pár nappal az általános vita folyamán felszólaltam, azt gondolom, hogy igen leplezetlenül, színezet­lenül, mondhatom frázis nélkül, odaállítottam a tényeket, úgy, a mint azok egymás után követ­keztek, és azután levontam a tényeknek kérlel­hetetlen logikáját; (Egy hang a szélsőbalon: Nem valami nagyon kérlelhetetlen volt!) mondom : kérlel­hetetlen logikáját, mely kérlelhetetlen logika utóvégre ahhoz a kijelentéshez vezetett engem, a melyet csak ismételhetek, hogy a kormány egy alternatíva előtt állott, azon alternatíva előtt, hogy vagy meghajol egy egyháznak egy­oldalú felfogása előtt, és meghazudtolja ekképen a magyar törvényhozásnak eddigi egész irányát az egyházpolitikai kérdésekben Polónyi Géza: Saját irányát! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatás­ügyi minister: vagy pedig rááll a gyökeres reform terére; elválasztja azt az anya­könyvezés és a házasság terén, a mi az államot illeti, az állam számára, a többiben pedig szabad kezet enged az egyháznak. Már most, ha recapitulálom mindazokat, mik a vita folyamán eddig a kormány egyház­politikája ellen mondottak, talán nem szerény­telenség részemről, ha nem csekély elégtétele­mül azt constatáiom, miszerint az általam fel­állított és bejelentett tények egyike sem lett

Next

/
Oldalképek
Tartalom