Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

|g4 178. oi-íüégos Illés 1888. mÉreaiat 11-én, ucnbatM. gyok győződve, bár nem hirdetem, hogy szük­séges megvalósítani a polgári házasságot, Én azon az alapon állok, a melyen t. vezérem állt nagy egyházpolitikai beszédében, és a melyet Szentiványi Árpád t. barátom hangsúlyozott tegnapi beszédében, a ki nem akarja feláldozni azért, a mii önök ígérnek, azt, a mi meg van ma is, a ki az 1868-iki törvény megváltoztatá­sáról sem önökkel, sem senkivel nem beszél addig, mig a kellő garautiák nincsenek meg, hogy a vallási súrlódások meg fognak szűnni, mert ellenkező esetben a kitéréseknek, a reversali­sok politikájának még sokkal tágabb tér lesz. Azon a?, alapon állok, mint í. vezérem, ki­mondom itt s a házon kívül is: akarom az egy­házpolitikai kérdéseknek megoldását azon az alapon, a melyen vezérem kívánta? Akarom azért, mert hiszem, hogy ezen az alapon azok meg is oldhatók. Nem hirdetek hamis tanokat, hogy a mig a Noth Oivilehe iíliberalis, addig az általános polgári házasság liberális. Ezekkel ámítani nem lehet senkit, az a liberális egyház­politika, a melyet meg tudnak valósítani, s a melyet keresztül lehet vinni; az pedig, amelyet nem tudnak megvalósítani, legyen akármily ezifra jelszó, nem liberális. Befejezem beszédemet azzal, hogy még egy­szer és utoljára kijelentem azt, hogy ezen ko­moly kérdésekkel szemben az egyetlen egy orvosszer nem az, hogy itt dissertatiokat tart­sunk katholikusok és protestánsok egymással, hanem egyszer végre-valahára őszinte, nyilt po­litikát kell követni. A kormány abban a hely­zetben vim, hogy tájékoztathatja az országot; vesse fel, módjában áll], a legközelebbi időben egyházpolitikai alapon a bizalmi kérdést. Ha megkapta a bizalmat, működjék addig, a mig e bizalom kiséri. Az nem volt a kormánynak bi­zalmi szavazat, hogy a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam beszéde után az Irányi javas­lata elfogadtatott, s ez nem is volt felhatalma­zás arra, hogy Magyarországot ők vezessék ezen alapon tovább. Ha őszinte, nyilt politikát követ­nek, akkor nem fog bekövetkezni az a szomorú jelenség, a melyet én most constatálok. Itt van a püspökök felterjesztése ő felségéhez. Bátor leszek ebből csak egy passust felolvasni. (Mali­juk! Halljuk!) (olvassa): »Már pedig a magas kormány által hirdetett egyházpolitikai elvek oly sebeket vágnának a gondjainkra bizott s Magyarország lakosságának nagyobb felét ké­pező katholikus híveink vallásos meggyőződésén, annyira megingatnák erkölcsi érzékét, hogy nem volna képes a romboló áramlatnak ellenállani s elidegeníttetvén az egyháztól, aláásná egyúttal a legmagasabb trón iránti hűségének, a haza iránti szeretetének legerősebb alapját és tá­maszát. « Én nem hiszem, t. ház, hogy a kormány e súlyos vádat, a melyben részestílt, hogy olyan egyházpolitikát követ, a mely az egyházfeleke­zetek tagjai között a trón iránti hűséget meg­ingatja, ismétlem nem hiszem, hogy a kormány e súlyos vádat elviselhesse. Ez a vád az, mely ma a püspöki karból hallatszik fel. De ha ezt a tétovázó politikát folytatják az egyházpoliti­kai kérdésekben, ha megengedik, és feljogosí­tanak egyfelől a püspöki karban mindenkit arra, hogy az uralkodóház iránti hűtlenséggel vádol­hassa meg az önök politikáját; ha felhatalmaz­zák és feljogosítják az országban a papságot, a népet arra, hogy hasonló súlyos vádakkal illethesse önöket, és ezek a vádak folytattatnak, no hát akkor uraim, önök nem a liberális re­formok megvalósulását készítik elő, hanem elő­készítik a elerie.dlismus terjedését, a trónnál való denuntiatio, a reactionak politikáját. Önök ugyan nem reactionariusok, hanem önök neve­lik Magyarországon ekkor nagygyá a cleriealis­must, a reaetiot, és nevelik, — fájdalom, — nagygyá a nemzetiségeknek ellenünkben való ellenségeskedését. Ez mindenféle politika lehet, csak magyar politika nem. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Mert azt látom, hogy a legjobb akarattal is idevezeti az önök szerencsétlen keze a nem­zetet, nem támogatom az önök politikáját,hanem mindig támogatni fogom azokat az elveket és eszméket, a melyek mellett megtanultam gon­dolkodni, mint ifjú és a melyek mellett meg­öregedtem. Nem változtatok azokon semmit, azokkal halok meg. (Élénk helyeslés hal felöl.) Elnök: T. ház! Az ülést öt perezre fel­függesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. A vallás- és közoktatásügyi minister úr kíván szólani. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minden rendes gazda a hét végén megcsinálja a maga számadását csak azért, hogy aztán a jövő héten megint folytassa teljes megnyugvással a gazdálkodást. Ezen rendes gazdának példáját kívánom követni most, a mikor szombati napon és nagyon közel a két órához, a t. háznak figyel­mét egy pár észrevétel kedveért, a melyeket teendő leszek, kikérem. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tár­gyára áttérnék, röviden csak az előttem szólott képviselő úrnak egynéhány < illítására kell reflee­táíuom, hogy azokat tulajdonképeni értékökre leszállítsam. (Halljuk!) A t. képviselő úr beszéde folyamán egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom