Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-174

174. országos ülés 1898. márcaitis 7-én, kedden. 7 eágból született gyermek a törvény szerint mily vallásának tekintendő, fogna egyelőre életbelépni, de ily helyeken azután nemcsak a katho likus, hanem a többi felekezetek lelkészeitől és elvétetnék az anyakönyvek vezetése. Ez, t. ház, a mostani helyzeten csak anynyiban változtatna, a mennyiben elesnék az a büntetés, mely az elkeresztelési rendeletben az anyakönyvek átküldésének megtagadására van kiszabva, de nem szüntetné meg sem a lelkiismereti conflictust, sem újabb complieatioknak nem venné elejét. S jelezhettem volna ezt már akkor, ha arra alkalmam lett volna, midőn a t. minísterelnök úr programmbeszédjében e kérdéssel foglalkozott és mielőtt még ez iránt a püspöki conferentia nyilatkozott volna. A katholikus lelkész ugyanis ép oly kevéssé jegyezheti be azt az anya könyvbe és anyakönyvi kivonatba, hogy a gyermek az állam törvénye szerint mily vallású, mint milyennek ő azt a saját dogmája szerint keresztelte, mint a hogy nem küldheti át az anyakönyvi kivonatot más vallás lelkészének. Amaz ép olyan cooperativ lenne a gyermeknek más vallásra való kiszolgáltatásában, mint emez, s nézetem szerint még több egyenes kiszolgáltatást fogna képezni, s azért ezt a katholikus lelkész semmi esetre sem teljesíthetné. így aztán rögtön be kellene hozni az állami anyakönyvezést mindazon községekben, a hol a felekezetek vegyesen élnek egymás mellett. De ez egyúttal tovább is szítaná a felekezeti ádáz harczot, mert hiszen, ha a katholikus lelkész nem teljesíti a kívánt bejegyzést, nemcsak tőle vennék el az anyakönyvezés jogát, hanem egyúttal a többi felekezetek lelkészeitől is, a kik természetszerűleg nem fogadhatnák megnyugvással azt, hogy mikor ők készek az anyakönyvezetésnek az állam által megkívánt értelemben teljesítésére, az tőlük azért, mert katholikus lelkésztársuk azt megtagadta, szintem elvétessék, és ezzel egyúttal szerény anyagi körülményeik között talán nem is jelentéktelen jövedelmi forrástól is elüttessenek. De tulajdonképen czélját sem látom az állami anyakönyvek partialis életbeléptetésének, mert ugyanaz a czél, melyet ezzel elérni óhajtanak, az t. i., hogy az anyakönyvekben és az anyakönyvi kivonatokban a vegyes házasságból született gyermekek vallása kittintetve legyen, az anyakönyvek és a kivonatok ma szokásos kezelése mellett eléretik s továbbra is eléretik, ha az a gyakorlatot, melyet a katholikus és valószínűleg más vallású lelkészek egész általánosságban követnek, egyenesen kötelezővé tétetik. Az anyakönyvekben és a kivonatokban ugyanis a gyermek nemén kívül mindkét szülő vallása ma is feltüntetve lévén, mindenki azonnal láthatja abból s megtudhatja, hogy a gyermek az állam törvényei szerint milyen vallásának tekintendő. E végett ily odiosus intézkedést keresztül forcirozni semmi esetre sem szükséges, s mert csak a vallási békének további felforgatását eredményezné, czéltévesztett lenne. Nem tudom ugyan, hogy a kormány fentarfcja-e e tekintetben most is még programmjának ezen pontját is, mert a hírlapokban hirlik, hogy e részbeni álláspontja lényegesen megváltozott és az általános anyakönyveknek az egész vonalon leendő, de több évre elosztott fokozatos behozatalát tervezi és talán az álláspont ezen változásainak következménye lehet az is, hogy állítólag most már nem is a t. cultusminister úr, hanem a belügyminister úr által szándékoltatik az állami anyakönyvek vezetésére irányuló törvényjavaslatnak beterjesztése. De mert hivatalos kormány-nyilatkozatokkal nem állok szemben, a programm ezen pontjait fennállónak kell, hogy tekintsem, és ezért tartottam szükségesnek ezen aggályaimnak kifejezést adni e tervezettel szemben. Elismerem azonban készséggel, hogy az állami anyakönyveknek az egész vonalon egyszerre való életbeléptetése ezen bajokat, ezen vészedéitneket

f nem idézné elő; de mivel ezek már mostani behozása azon czélból, a melyet általuk elérni óhajtanak, mint kifejtem, nem szükséges, másrészt ennek a házassági jog codificatioja előtt való megalkotása valóságos filius ante patrem lenne, s tekintve továbbá azt is, hogy ez által az államra nagy mérvű költség-szaporulat is háramlik, másrészt, hogy a közigazgatás reformálása előtt az anyakönyvek megbízhatósága, a vezetés rendessége tekintetében is aggályok merülhetnek fel, még mindig kérdéses marad, czélszerű-e legalább ez idő szerint annak azonnal való behozása és életbeléptetése. Miután azonban e részben a kormány javas latait tartalmilag még nem ismerhetem, azért azokkal szemben végleges állást most még sem mellette, sem ellene nem foglalhatok el, hanem függővé fogom azt tenni a javaslat tartalmától és irányától. A t. kormány egyház-politikai programmjának egyik kiegészítő részét képezi a zsidóvallás receptioja és a vallás-szabadság, vagy, mint a kormánypiogramm magát kifejezi, a vallás szabad gyakorlatának kérdése is. Ezekről csupán röviden és együttesen fogok szólani. Vagy komolyan akarja a kormány a vallásszabadságnak azon határok közötti, — miket e részben az állam magasabb érdekei előszabnak, —'megvalósítását s biztosítását, vagy nem. Haigen, akkor erre a külön receptiora semmi szükség nincs, sőt az legfeljebb csak amannak az elodá-