Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-178
120 178. orscágcg ülés 18M. márcztus 11-én, *i«nbatoB« mondja el, hiszen tudvalevőleg még nyomtatásban is elszokta néha mondani. (Derültség.) Még nzt is felhozhatom a képviselő úrral szemben, hogy a liberális egyházpolitikai és egyáltalában a liberális kérdésekben, — nem tudom, hogy most is úgy van, de a mikor én még szerencsés lehettem a szabadelvtípárt tagja lenni, így volt, — mindig az én t. barátomat kérdezték meg, és ő általa tájékozódtak. Hivatkozom Beksies barátomra, Ő maga mondotta nekem augusztusban, hogy akkor még senki sem tudtn, hogy a polgári házasságnak milyen nemét fogják elfogadni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most sem tudják!) T. ház ! A polgári házasság, — ha a maga egészében nem is, — de a polgári házasságnak egyik, vagy másik fajtája az uraknak bizony nem elvi, hanem taktikai kérdés. Hogy ez taktikai kérdés, mutatja egyfelől a ministerelnök úr nyilatkozata, másfelől az, hogy most mindazok, a kik az általános polgári házasság mellett szónokolnak, még gr. Andrássy Tivadar is, nem tartják kizártnak a polgári házasság keretében a kath. szempontok érvényesítését, sőt Latkóczy t. képviselő úr még kath. polgári házasságról is álmodozik. Elhiszem, hogy van ilyen is, de nem hiszem, hogy ez a polgári házasság, mely az ország főpapjait oly idegessé teszi, a kath. lelkészeket pedig az agitatio terére vezeti. Vagy egyet beszéljünk künn az országban és benn a ház termében, vagy, ha kétfélekép beszélünk, mondjuk meg: ez szól az augurok nak, ez pedig a népnek. (Élénk derültség bal felöl.) Hogy ez taktikai kérdés volt, mutatják a szabadelvű pártban történtek is. Hírlapjaik és a ministerelnök úr is nem egyszer büszkélkedtek azzal, hogy ők a vélemények szabadságának barátjai, hogy ama párton a nézetek szabadsága uralkodik. Hiszen felvetették, nem ugyan a kormány-, hanem apártcrisist, melyet lapjaik is beismertek, mely napokon keresztül foglalkoztatta az egész ország, egész monarchia, sőt Európa egy részének közvéleményét is. Mindenki várta mi lesz? Felbomlik-e az a hatalmas szabadelvűpárt, mely Magyarország ügyeit éveken át vezette? S egy szép napon a crisis acuttá vált. A kötelező polgári házasság kérdése a pártban a legacutabb formában vettetett fel, a mit maga gr. Szapáry is esudálattal vett tudomásul. Nem hiszem, hogy azt gondolják : azért mondom ezt, mert reclamálni akarom Szapáry grófot. Én csak a valóságnak megfelelőleg akarom ecsetelni a parlament helyzetét. Ismerjük meg mi is, és ismerje meg az ország is, melynek teljes joga van arra, hogy lássa a kormány cselekedeteinek indító okait. (Ügy van! hal felől.) melyet ne frázisokkal, kijelentésekkel elégítsei,ek ki, hanem a helyzet igaz és becsületes feltárásával. (Élénk tetszés bál felől.) Csak akkor szólhat majd a ministerelnök úr így: ha nem tetszenek elveim, buktassanak meg, megbukom elveimmel együtt! A mint a ministerelnök úr e szót kimondotta, de azt a helyzetet, melyből © nyilatkozatának keletkeznie kell, nem ecsetelte, hogy a nép megítélhesse milyen a taktikája, milyen a politikája; ezt feltárni elmulasztotta, És mikor kiüt a pártcrisis az egyházpolitikai kérdések miatt, és mikor belátják szükségét annak, hogy az uralkodó, a fejedelem szerezzen magának a helyzet iránt teljes tájékozást, azt mondják, hogy ezt a tájékozást megadni kötelessége volt a pártnak, ezt a tájékozást meg kell adni. Igen helyes, igen okos; hanem hallották-e az urak valaha egy alkotmányos államban, hol komolyan veszik az alkotmányosságot, s nem tréfának, játékszernek, melyet Brunner kereskedésében megvásárolhatnak, hallották-e azt, hogy megkérdeznek olyan egyéneket, mint a ministerelnök úr, kinek kiváló érdemeit a pénzügyek terén az egész ország elismeri, de nincs kerek Magyarországon egyetlen egy egyén, kivéve valláspraeceptorát, a ki az előző időkben az egyházpolitikai kérdések iránti nézetét ismerné. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Megkérdik Széll Kálmán képviselő urat, kinek személye iránt nemcsak ezen házban, hanem azt hiszem, e házon ki vül is, minden egyén, ki az ő működését ismeri, a legnagyobb tisztelettel viseltetik, kit az ország pénzügyeinek rendezése, kit a közjogi kérdések iránti vélekedés tekintetében auctoritásnak tekint mindenki, de kinek egyházpolitikai kérdésekben való jártasságáról csakis az utóbbi bécsi útja után bírt tudomással az ország. Hoitsy Pál: Fejérvárytis meghallgatták! Horváth Gyula: Igen, meg vagyok győződve, hogy ő Felsége megszerezte, joga van hozzá, ezen egyházpolitikai kérdésekre vonatkozólag, Fejérváry honvédelmi minister úr véleményét is, mert ő Felsége, úgy látszik, Fejérváry honvédelmi minister nr tanácsát semmi kérdésben nem tudja nélkülözni, megkérdezte bizonyosan ebben a tekintetben is. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Megkérdezte, igen helyesen, a t. elnök úr véleményét is. (Mozgás a jobboldalon) Legyenek nyugodtak, érdemeit elismerem, el is fogom mondani, ő, mint a református status főgondnoka vezeti Erdélyben az egyházi ügyeket. Az mindenesetre igen fontos dolog, hogy akkor, mikor a katholikus ügyek rendezéséről, az ott mutatkozó conflagratiórol van szó, egy református főgondnok vélekedése kéretik ki. (Derültség bal felől. Felkiáltások : Tisza Kálmánt is megkérdezte!)
