Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-178
17S. orszásros nlés 1898. mirexins 11-én. szombaton. i4' Kérem, én ez ellen nem teszek kifogást; higyjék meg az urak, hogy engem, mikor e házban beszélek, nyilatkozataim megtételében sem rokon-, sem ellenszenv nem vezérel. Személyes ellenségeimmel szemben tudok igazságos lenni, és személyes jó barátaimmal szemben tudok keserű és elítélő lenni. Természetes dolognak tartom azt, hogy Tisza Kálmán urat, ki 15 éven át Magyarországot vezette, kinek alkalma volt az országban úgy az egyházpolitikai, mint más politikai kérdésekben magának kellő tájékozást szerezni, a korona meghallgatta. De megtörténhetik-e egy alkotmányos országban, hogy azok közííl, a kik egy pár hónappal ezelőtt megteremtették Magyarország egyházpolitikájának alapját, senkinek a véleményére sem a korona, sem a korona tanácsosai nem kíváncsiak ? Akkor, a mikor osztozni kell megtámadásban és keserűségben azon politika tekintetében, mely bizonyos részben egyezik az önökével, a keserűségből kijutó óriási részt Önök gr. Apponyi Albertnek juttatják. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Valahányszor arról van szó, hogy a liberális egyházpolitika a katholikus egyház politikájával ellentétes, az uraknak nemcsak mentsége, hanem jelszava lett, hogy ebben az illetékes és jogo súlt vezér gr. Apponyi Albert. Hanem akkor, mikor illetékes helyen ennek az országnak egyházpolitikája felett döntenek, akkor sem abból a pártból, a melyből az a határozati javaslat jött, mely az akkori Szapáry kormányt megmentette, sem abból a pártból, a melynek vezére biztosította önöknek, hogy ebben az országban egyházpolitikát csinálhatnak, senkinek véleményét meg nem kérdezték. (Helyeslés hal felől.) Sőt, hogy a taktika annál világosabb legyen, nem tudom (Halljuk! Halljuk!) — ugyanakkor úgy hallottam, ágy írták, úgy beszélték, —- hogy az uralkodónak, a ki feltétlenül vallásos, alkotmányos itralkodó, és a ki e kérdés ily rögtöni felvetésének bizony nem örvend, hanem aggodalommal néz elébe, a helyzetet akként magyarázták meg, hogy Magyarországon ma már nincs számbavehető politikus, a ki más egyházpolitikát csináljon; minden számbavehető politikus, a ki a 67-iki alapon áll, ugyanazt az egyházpolitikát csinálja; csak egy különbség van: ha nem méltóztatik azoknak sorából választani, a kik közííl választott, igen okosan, lehet, hogy az ország érdekében, akkor egy más dilemma előtt áll, akkor nemcsak az egyházpolitikai kérdésekben, hanem egyszersmind a nemzeti óhajtásokban is tovább kell menni, el kell odáig menni, a meddig az ország érdeke, a nemzet, megköveteli, legalább most, ebben az időben; és vájjon nem okosabb dolog-e azokkal megalkudni, a kik sokkal kevesebbet kérnek, hogy azután ezeknek az ereje felhasználtassék arra, SÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET. hogy a másik irány, t. i. a nemzeti irány érvényesülése a napirendről levehető legyen. T. ház! Ezt nem panaszképen mondom, joguk volt hozzá, de azt hiszem, az országnak nem az az érdeke.. Az ország érdeke az, hogy csináljanak itt egy helyes egyházpolitikát, melyre Magyarország összes erői kell, hogy egyesüljenek; akár oly egyházpolitikát, a mely nincs ellentétben a liberális traditiókkal, melyeken Magyarország felépült; akár oly egyházpolitikát, mely nem desavouálja azt nz 1848-at, a mely XX. tcz.-ében kimondta a vallások egyenjogúságát ; akár oly egyházpolitikát, mely megfelel azon határozati javaslatnak, a melyet néhány éven át a függetlenségi párt mélyen t. néhai vezére, Irányi Dániel adott be, a melyre az egész ház rászavazott, s a melyre én, ültem legyen a ház bármely oldalán, mindig rászavaztam. Azt az egyházpolitikát követeli az országérdeke, a melynek szószólója volt gr. apponyi Albert, a mely nem akarja a felekezetekkel szemben a háborút felvenni, hanem azt mondotta, hogy itt egyesítsük az erőket, és ugyanazon 48-iki, és ugyanazon 67dki alapon, melyen a liberális Magyarország fölépült, építsük tovább egyházpolitikánkat. És önök, a helyett, hogy azt mondták volna, igen, itt komoly, nagy reformok várnak megoldásra, egyesüljünk, alkossunk egyesűit programmot ennek keresztülvitelére, s a háznak minden tagja, a ki ezt meg akarja valósítani, álljon a programm körűi: ép az ellenkezőt tették. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Hirdették ezzel szemben, — olvasnák el lapjaikat, nézzék meg fényeiket, — kimutatták minduntalan, hogy az önök felfogása, és a mi felfogásunk közt óriási űr van minden kérdésben, Valahányszor a ház ezen oldaláról bármely objectiv természetű kérdésben, mint pl. az ezredéves jubileum kérdése, határozati javaslat nyújtatott be, visszautasították. És minő hangon? Azon a hangon e, a hogy a napirendről való levételre megkérik azokat, a kiknek szövetségére szükségük van, vagy pedig úgy utasították vissza, mint a kik ezzel a visszautasítással diesekedni akarnak ott, a hol ezen tényeket méltányolni szokták? (Igás! Igaz! bal felöl.) Szerencsére az a hely, a hol ezzel dicsekedni lehetne, nem Magyarországon, hanem Magyarország határain kívül van. Azt mondják a t. urak, hogy mi nem vagyunk hű szövetségesek, mi buktatjuk meg az elveket, mi foglalunk a t, kormány ellen állást, mi gyengítjük a kormányt. Hát gyengítettük-e actioiban, melyeket szabadon követhetett? Nos, hát hol van a kormánynak a tekintélye, a mely kormány egyházpolitikát akar csinálni ebben az országban, de a melynek nincs az egyház szolig