Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

1 J0 ÍH. oruágftt ftléi 189S. Mártiin* 11-én, tsdartaton. igénytelen nézetemnek rövid szavakban kifeje zést adni. (Halljuk!) Első sorban is csatlakozom gróf Zieliy Jenő t. képviselőtársamnak azon álláspontjához, hogy végérvényes igent vagy nemet ezen politikai kérdésekre ez idő szerint mondani nem lehet. A különbség köztünk csak az, hogy részemről a t. kormány egyházpolitikája iránti bizalommal egyáltalán nem vb éltetem, nem azért, mert nem hiszem, hogy bennünket azon helyzetbe tudjon hozni, midőn a megfelelő törvényjavaslatok a ház elé kerülvén, a felett egyszerűen igennel vagy nemmel szavazhassunk. Ezen bizalom hiánya első sorban onnan ered, hogy ezen kérdések nem a dolgok természetes rendje szerint hozattak felszínre, hanem egy politikai opportunitás, némelyek szerint, a mint beszélik, az a körülmény, hogy Szapárynak nem volt szabad egy Hentzi-kérdésben megbuknia, mások szerint azon esemény, hogy azt a szétzitlleni aka\ó kormánypártot egy eszmével, ezen egyházpolitikai eszmékkel lehet csak ma egy vallássá sikeresen összeforrasztani. Én ezen forrásokat nem tartom eléggé alaposaknak, és részemről egyénileg véghetlenííl sajnálnám, hogyha a szó nemes értelmében vett liberális eszme, különösen házassági jogunk egységes alapon való s leendő codificaciója épen a miatt, mert a kormány nem a kellő időben, nem a kellő körültekintéssel, s nem az illetékes tényezők kellő módon való előkészítésével hozta napirendre, hogyha, mondom, ezen kérdés évtizedekre visszavettetnék. (Úgy van! hal felől.) Én, t. ház, kijelentem, hogy házassági jogunknak egységes codificaeióját rég óhajtottam, rég óhajtom, és hogyha a kormány által egy törvényjavaslat alakjában, nevezzük azt polgári házasságnak, e ház asztalára fog benyújtatni, akkor én a legszívesebb készséggel fogok hozzájárulni, (Helyeslések.) hozzájárulok különö sen akkor, ha beteljesül a ministerelnök ár egyik beszédében hangoztatott azon elv, hogy ő a polgári házasságot a vallási dogmák megsértése nélkül fogja behozni. A vallási dogmák megsértése nélkül, t. ház, mert én ezt nagy fontosságú dolognak tartom, mert az igazi liberalismus nem negálja a vallásos érzület és a vallásos intézményeknek felvirágzását, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a vallásos, az az etnikai erő a kérdések megoldásánál figyelmen kivül nem hagyható, mert azt a társadalmat, az államot consolidáló erőt, mely a keresztény vallásfelekezetek hitelveiben foglaltatik, semmiféle hatalommal, semmiféle törvénynyel helyettesíteni a nép lelkében nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Eu, t. ház, meg vagyok győződve arról, hogy a t. közoktatásügyi minister ár, a ki egyúttal vallásügyi minister is, lesz kegyes a bekövetkezendő törvényhozási intézkedésekre vonatkozólag már előre tájékozni és megnyugtatni a közönséget arra nézve, hogy azon egyházpolitikai kérdések keresztülvitelénél a vallásos eszmék ós érzület jogsérelmet nem fognak szenvedni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem miattunk, t. ház, mert mi, a kik itt vagyunk, akár holnap méltóztassék a reformokat megvalósítani, a mi vallásos meggyőződésünket az nem fogja megingatni, de mi nem csupán magunkat képviseljük e házban, hanem mindenikünk mögött 30— 40-ezernyi lakosság áll, és e kérdések a népnek vallásos érzelmeit érintik, a melyet képviselünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hozzám egyetlen választó község, egyetlen lakos sem jött azzal a kéréssel, hogy sürgessem a polgári házasságot, de napról-napra tapasztalom, hogy a nép körében egy drága kincs a hit, mely mint a költő mondja; »ttírni és remélni megtanít*, ezen vallásos érzelemből fakadó hit teszi képessé a népet arra, hogy a fokozott államterhekkel szemben a szükséges türelmet tanúsítsa és a szükséges áldozatokat meghozza . . . Meszlény Lajos: Nem a íiberalismus kevés, hanem az adó sok. Kemény Pál: ... és a népnek szívéből, lelkéből a vallásos érzületet kiirtani nem szabad. A nép előtt még az oltár előtt tett eskü a legszentebb. Részemről nem tudom, hogy a t. eultusminister úr miként óhajtja a polgári házasság létesítését; de már előre is kérem, hogy e reformnál ne hagyja a vallási érzelmeket figyelmen kivííl, hanem tegye kötelességévé a házasságoknak az egyház előtt való megáldását is. Es e tekintetben rendkívül nagy különbség van a protestáns egyházfelekezetek és a, kath. egyház közt. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem csupán azért, mert a protestáns egyházfelekezetek legutóbb tartott gyűléseiken tett enunciációja szerint is dogmáikban, vallásos hitelveikben érintve nem érzik magukat a polgári házasságáltál, hanem főleg, mert a protestáns egyházak autonomicus szervezete elég garanciát nyújt arra, hogy köztük az együvé tartozás érzete, a hit-élet emelésére való törekvés lankadni nem fog. Valóban nemes, irigylésre méltó, látni, hogy Prónay Dezső és Péchy Tamás együtt az egyház lelkészeivel buzgólkodnak hitvallásuk érdekei körül. Mi másként van ez a katholikusoknál? Ha valaki a jövőben vallások történelmének megírására vállalkozik, látni fogja, hogy a kath. élet a mai korszakban rendkívül szomorú képet mutat, és ha rajzolni fogja a katholikus hitéletnek mai napjait, azon könyvnek legsötétebb lapjait fogja beírni. S ennek meg-