Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

llW. *r*s<,ag*x ülés 18ft8. márcssitis lí-én, twomHatoit. tll vannak részben természetes okai, de a mesterségesek is. Az intellectuális erő fejlődésével és annak érvényesülni akarásával részben a hierarchicus szervezet a maga ridegségében már nem elég. Ehhez hozzájárul 1867. óta az u. n. alkotmányos kormányoknak nzon működése, hogy a kath. hitélet emelésével nem törődve semmit, a rendelkezésökre álló kath. jellegű alapokat saját hatalmi czéljaikra használják fel, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) felhasználják a papi vagyont, a papok összes befolyását saját hatalmi érdekök emelésére. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem mondom, hogy nem terheli-e bűn azon egyházi férfiak lelkiismeretét is, — tisztelet a kivételeknek, — kik nem tekintve, vájjon a kormányok az igazi nemzeti érzületnek, a nemzet óhajának megfelelően kormányoznak e, vakon engedik át magokat és összes befolyásukat a kormányok rendelkezéseinek. Tény az, hogy a hitközöny ősség, különösen a középosztálynál oly óriási nagy, mint a minő talán még sohasem volt, mióta a kath. egyház Magyarországon fennáll. (Úgy van! a szélsőbalon.) E bajon segíteni kell. Az összekötő kapocs, mely össze kötötte az állami élet fővezetőit az egyházhoz tartozó közönséggel, nincs úgy meg, miként a lánezszem, mint a protestáns egyházaknál van. Tátongó íír van a kath. egyház szervezetében, melyet intézményekkel kell betölteni. Mielőtt a kath. hitéleten, annak dogmáin a polgári házas ság által csorbát akarnak ütni, kétszeresen szükség van ezen íír betöltésére. Erre ösztönöz bennünket Magyarországon a katholikus hitélet történelmi múltja, a mely azt tanúsítja, hogy az állam a társadalom intézményeivel soha, sehol szorosabb összefüggésben nem volt a katholikus egyház, mint Magyaroi szagon. A legmagasabb hivatalok, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás nagy institutioi, sőt a harczok és háborúk sem történtek meg úgy, hogy a kath. egyházi férfiak hazánkban a kath. hivőkkel együtt ne működtek, együtt ne hirczoltak volna. A káptalani hiteles helyek 8 századon keresztül őrködtek a vagyon- és jogbiztonság felett. Igaz, hogy ezen idő elmúlt, (Egy hang a sisélsö baloldalon: Hála isten!) a társadalom és állam iparkodik az egyház hatáskörét megjelölni. Az egyháznak az erkölcsök nemesítése, a hitélet megerősítése és a vallásos érzelem ébrentartása jutott osztályrészül. Elkövetkezett ideje annak, hogy ezen eszmék megvalósítása érdekében, ezen nagy indifferentismus megszüntetése szempontjából az a középosztály, a mely hitetlenséggel, vallásos közönyösséggel küzködik, belevonassék a hitélet keretébe, hogy a népnek példát adjon, mi által a nép vallásos érzelmeiben jövőre i» megtartassák. És, t. ház, ezt én nem olyként contemplá'om, hogy kath. társaságokat alakítsunk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert nagyobb veszedelmet, mint a társadalomiak vallásfelekezetek szerint való széttagol ásat, nem tudok elképzelni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hanem akkor, midőn ezt kijelentem, óh*jti>ra és követelem saját egyházam érdekében, hogy a kormány ne zárkózzék el ezen aeut kérdés elől, hanem adja meg a katholikusoknak a legszélesebb alapokra, fektetett autonómiát, a melynek keretében a vallási hitelvek érvényesíttessenek, mert minden országnak támasza és alapja a tiszta erkölcs, a magyar népnél pedig a keresztény hifcelvek felvirágoztatása egyenlő értékű, egyenlő erejű az erkölcsök felvirágoztatásával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérem a t. közoktatásügyi minister urat, hogy a katholikusok e kérésével szemben ne közönyösséggel, ne langymelegséggel álljon. Miután azonban azt tapasztalom, hogy határozott positiv óhajtásokkal sz.-.-rabén ő positiv Ígéretet még az idö tekintetében sem tesz arra nésve, hogy segédkezet fog nyújtani a kath. önkormányzat megteremtésére, sajnálattal kijelentem, hogy egyházpolitikája iránt bizalommal nem viseltetem, de mert eulturalis czéljaink érdekében soha nincs meg az az összeg, melyet elég nagy mik tartanék arra, hogy a legszívesebben ne szavaznám meg, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Perczel Dez-^ő! Perczel Dezső: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a tárgyhoz hozzászólnék, mivel Asbóth János t. képviselő úr tegnapelőtti beszédében igénytelen sze mélyem egyenes megnevezésével apostrophálva lettem, bármily nem szíveseit teszem, néhány rövid szóval erre is válaszoljak. A t. képviselő úr jónak látta beszédében megemlíteni engem mint a szabadelvű párt crudelis alelnökét. Nem védekezem az ellen, t. ház, csak egyet mondok; h i crudelitás az, hogy természetem nem fogadja be, neji bírja el az arrogantiát és a cinismust, akkor szívesen elviselem a crudelitás vádját. (Helyeslés jobb felöl.) Áttérve a vallás- és közoktatásügyi minis teriumnak szőnyegen levő budgetjére, mindenekelőtt egy kötelességet rovok le, a melyet, azt hiszem, a t. ház tagjai pártkülönbseg nélkül szívesek lesznek osztani. Ugyanis, azt hisaem, hogy midőn egy bizottságunkban oly munkás szakbizottságot bírunk, a minőnek a közoktatásügyi bizottság már hosszú idő óta bizonyult, a mely bizottság azon jelentést, melyet kötelességszerűen a t. cultusminUter úr előző évi működéséről a ház elé terjeszteni szokott, azt behatóan tárgyalja, annak egyes fejezeteit a maga tagjai közt kiosztja, hogy mi ezen eljárást csak