Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-178

19g 17S. nrsi«ágosl!lé* 188*.»árogln» Ji én,sB«Mbaten. Az elnökségnek több előterjeszteni valója nincs. Fel fog olvastatni az indítvány- és interpellatios könyv. Perczel Béni: T. ház! Van szerencsém jelenteni, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök! Méltóztatik tudomásul venni. Perczel Béni jegyző : Ellenben az interpellatios könyvben a következő bejegyzés van : 1893. márcz. 11. gr. Esterházy Mihály, a pozsonyi országos kórház ügyében ;i belügyministerhez. Elnök: A képviselő úr interpellatioját az ülés végén fogja előterjeszteni. Napirend előtt először Szalay Imre képviselő úr kíván szólani. (Halljuk! Ralijuk!) Szalay Imre: T. ház! Körülbelül két hónapja lesz ma-holnap, hogy a t. kormány beadott egy tőrvény ja vaslatot a gyártott borok feltétlen eltiltásáról. Hogy mennyire időszerű ez, azt leginkább azzal lehet bizonyítani, hogy a pénzügyi közegek Budapesten gyártott borokat foglalnak le jövedéki kihágás miatt. Én nagyon csodálom, hogy az a két bizottság, a melyhez ez a törvényjavaslat tárgyalás végett utasítva VriTí, tudniillik a közgazdasági és a pénzügyi bizottság — pedig dolguknál fogva ráértek volna tárgyalást — két hónap alatt ezen törvényjavaslat meg sem kezdte. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék az elnök útján a két bizottságot utasítani, hogy ebbeli köteleshegének feleljen meg, (Élénk helyeslés és felMáUások a szélsőbalon: Kérjük!) Elnök: El fogok járni a dologban. Napirend előtt még Asbóth János képviselő úr kíván szólani! (Halljuk! Halljuk!) Asbóth János: T. ház! Egyik állításom igazolására kívánok néhány percznyi meghallgatást. (Halljuk! Halljuk!) Múltkori beszédem folyamán azt mondottam, hogy Tisza Kálmán képviselő úr kormányának támogatására igénybe vette a pápának támogatását is, és ezt precisiroztam a következőben: »Akkor,— tudniillik a 84-iki választások előtt, — gr. Kálnoky a magyar kormány kezdeményezésére jegyzéket intézett gr. Paarhoz, akkori római nagykövetünkhöz, a ki közelebb elhunyt, és oda utasította őt, hogy mivel Magyarországon azon polgári házassági törvényjavaslat miatt, melyet a ház- ' nak ezen nagy alakja, mélyen t, képviselőtár- ! sunk benyújtott volt, nagyfokú vallásos izgatót- | ság van, fejtse ki, hogy ezen izgatottságnak i motívumai megszűntek, mert a magyar kormány I ezt a javaslatot visszavonta, azt újból betér- I jeszteni nem is szándékozik.« Ez volt, t. ház, az, a mivel állításomat | preeisiroztam. Tisza Kálmán képviselő úr erre ' kijelentette, hogy ez meg nem történt, s ha raeg is történt volna, — de nem törtint meg, — akkor nekem arról csak az acták elsikkasztása alapján lehetne tudomásom. Ha meg nem történt, nem tudom, mi czélja volt az acták elsikkasztanának ^z említése. De ez hoz engem az önvédelem azon kényszerhelyzetébe, hogy — bármennyire sajnáljam és bármenynyire ellenkezzék érzületemmel —indisoretiot kövessek el; azonban tudva, hogy tiszti eskü nem köt, mert akkori ideiglenes állásomban azt nem is tettem, s tekintve, hogy azóta 10 év múltéi és mert ha neki megyek a falnak, keresztül is megyek rajta: {Zaj. Derű'tség.) van szerencsém a következőkben megmondani, mi az, a miről nekem positiv tudomásom van, és minő módon jutottam annak tudomására (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én magam voltam megbízva ejegyzék tervezetének elkészítésével, (Derültség a szélső baloldalon Mozgás jobb felöl.) megvoltain bízva, — és itt kénytelen vagyok legnagyobb sajnálatomra indisoretiot elkövetni, — Szögyényi László akkori osztályfőnök által, azzal, hogy e lépés Tisza Kálmánnak óhajtására történik. T. ház! Akinek ily ügyekről fogalma van, az tudja, hogy ily ügyekben igazolni csak azt lehet, a miről az embernek saját tudomása van, és kizárólag saját tudomása alapján, mert az igazolás egyéb módja valóban kizárólag az acták elsikkasztásä lehetne. Minthogy a képviselő úr kijelentette, hogy ő engem ezzel gyanúsítani nem szándékozik, köszönettel fogadom, de ez felesleges fáradság volt. mert azt rólam úgy sem hinné el senki. (Zaj.) Tisza Kálmán: T. ház! Egy pár szót talán szabad nekem is mondani, és ez ebből áll : A képviselő úr azt mondta múltkori beszédében, hogy Tisza Kálmán mint ministerelnök a pápához folyamodott, hogy a választásoknál támogassa. Ezt határozottan visszautasítottam, és visszautasítom ma is. Azt, hogy a kényszerházasságokról szóló törvényjavaslatot visszavettem, nem kellett titokban csinálnom; ezt a képviselőház kebelében tettem. Mindenkinek megmondtam, hogy azt a javaslatot többé beterjeszteni nem fogom. De ha ezen szempontból, — ma sem emlékszem, nem is hiszem, hogy azon irányban én kértem volna, — de ha a külügyminister jónak látta azt mondani »a törvényjavaslat, mely izgalmat idézett elő, visszavétetett tehát többé nincs ok izgalomra«, ez nem azt teszi, a mit a képviselő úr első nap mondott, hogy én folyamodtam a pápa támoga fásáért, és annak fejében megigértem, hogy soha a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot be nem terjesztem. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Szögyény!) Hogy ezt valaha tettem volna, ma is a leghatározot-