Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

M 177. orsaásros Illés 1S93. márezlns 10 én, pénteken. mozgalmat a tisztesség korlátai közé szorítsák vissza. Á magnm részéről azon bizalomnál fogva, a melylyel a kormány és politikája iránt viseltetem, a mennviben feltételezem ezen bizalom alapján, hogy a t. kormány ezeket az elvebet és reformterveket programmjáha nemcsak színleg vette fel, hanem végre is fogja hajtani, (Helyeslés a jobboldalon.) a mennyiben jogosulatlannak és jogtalannak találom a túloldal részéről nyilvánuló azon gyakori szemrehányást, hogy ez elvek tisztán csak színleg vétettek volna fel a keresztül vih eteti enség tiszta tudatában, a mennyiben én ennél sokkal több politikai tisztességet tételezek fel a kormányról, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Baky István! Baky István : T. ház ! Engedelmet kérek, hogy igénybe veszem a t. ház türelmét és idejét, (Felkiáltások a szélsőbalon •' Halljuk ! Csendet kérünk.) midőn az idő drága, s mindinkább'fon tosabb és fontosabb dolgok várnak megoldást és elintézést. De ha valaki részt vesz a törvényhozásban, ha beleül azon szövőszékbe, melyben a nemzet sorsa készül, sokszor nem kerülheti el a felszólalást, bár tudja, hogy az idő drága, és ismeri azt a közmondást, hogy : >beszélni csak ezüst, hallgatni pedig arany«. Óhajtottam elkerülni a vallási vitát, a mint a múlt évben elkerültem, de a vita mai körülményei között az csaknem lehetetlen. Röviden fogok szólani a vallási kérdésekről, részben azért, mert azt minden oldalról már sok jeles szónok kifejtette, részben azért, mert nem csak vallási, hanem közoktatási költségvetést is tárgyalunk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és még senki e házban közoktatásról egy szót sem szólt. (Igaz! a szélső baloldalon.) Kijelentettem az elmúlt évben, hogy az 1868: LM. tczet teljes egészében, teljes épségében fentartani óhajtom az elkeresztelési rendelet nélkül, mert azt elegendőnek hittem a felekezetek közti béke és nyugalom helyreállítására, fentartására. De ma, a midőn a törvényt egyik oldalról elakarják törölni, másik oldalról pedig annak fentartását nem tartják időszerűnek, megvallom, nem zárkózom el az elől, hogy ez a törvény megváltoztattassék, de ha megváltó zik, helyette olyan szabadelvű törvény hozassék, a mely valóban alkalmas legyen arra, hogy a béke, a ny

T

ugalom a felekezetek között helyreálljon, (Helyeslés a szélsőbalon.) mert nincs szükség a XIX. század utolsó tizedében arra, hogy valakinek a kedveért, — bárkinek hívják is : azt, — felekezeti villongások és harczok akadályozzák nemzetünket ama nagy feladatok megoldásában, melyek akár a közművelődés, akár a közgazdaság, akár az igazságügy terén , akár más téren nemzetünkre nézve várnak. (Helyeslés a szélső bah

1 dalon.) Lehetett itt hallani a házban, hogy a vallási vitának az oka nem itt az országban keresendő. Én concedálom, hogy így van, concedálom, hogy nem így van, és nem is keresem az okot, hogy hol van, de azt keresem, azt szükségesnek tartom, hogy e hazának minden polgára egyetértsen abban, hogy a nyugalom és béke a felekezetek közt helyre kell, hogy álljon, (Helyeslés a szélőbolon.) hogy a nemzet gyarapodjék, előrehaladjon és virágozzék. Ha a t. kormány figyel a közvéleményre, meg fogja tudni, mit kell tennie. Hogy a népek előrehaladjanak, ho^-y a nemzetek felvirágozzanak, okvetlen szükséges, hogy a haladás eszméje szolgáljon nekik alapúi minden, de minden téren. Azok a nemzetek, melyek a haladás eszméjének szolgáltak, felvirágoztak, gazdagságra jutottak, dicsőséget szereztek: azok a nemzetek pedig, melyek holt eszméknek hódoltak, erkölcsileg és anyagilag tönkrementek. Mi ebből a következés! Az, hogy haladjunk előre mindig, mindig feljebb, mindig előre a haladás útján, az eszményi szabadság felé. (Helyeslés a szélsőbalon.) Kifejtettéin, hogy én az 1868: LM. tcz. megváltoztása elől nem zárkózom el, még ha áldozat is az részemről, csakhogy oly szabadelvű törvény alkottassék, mely békét, nyugalmat,' egyenlőséget hozzon a felekezetek közé. És ki volna az, kérdem a t. házat, ki ilyen törvény alkotását örömmel ne üdvözölné? Ki volna az, a ki a XIX. század utolsó évtizedében harczot, villongást óhajtana a felekezetek közt béke, szeretet és nyugalom helyett? Bizonyára senki. De előnyomul a kérdés, vájjon a t. kormány képes-e olyan törvényt alkotni, mely a felekezetek közt a békét, nyugalmat helyreállítsa? A kormányzás a mai időben felette nehéz mesterség, úgy, hogy az ma már valódi tudomány és művészet. A t kormány tagjainak erőt kell magukban érezniök arra, hogy a kormány rúdját oly irányban kezeljék, hogy meghozzák a békét és nyugalmat. Ha erre nincs erejük, bízzák azt másra, arra, a ki erős, a ki bátor, a ki valóban hevül és lelkesedik a szabadságért. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Annyi bizonyos, hogy egyházpolitikai tekintetben az idők méhe viselős, és az összegyűlt villámokat biztos kézzel kell levezetni, még pedig úgy, hogy azok senkit, egy felekezetet sem, agyon ne sújtsanak, hanem megtisztítván a levegőt, következzék utána a vallási béke nyuga: lom és sz badság ragyogó napja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, mi nemcsak vallási költségvetést tárgyalunk itt, hanem közoktatási kérdé-