Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

II?. orsssrtgos Illés 1898. márczius 19-on, pénteken. 97 seket is, és én kérdem azt, vájjon a népnevelés terén a 68-iki törvény üdvös intézkedései végre vannak-e hajtva nagyban és egészben, kicsinyben ós a részletekben'? Feleletem az, hogy bizonyára nincsenek. És itt kérdem, ráérünk-e mi várni azon a téren, a mely legszentebb terünk, a nevelés tere. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csak nem akarunk ahhoz hasonlítani, a ki a folyamon való átkelést mindaddig halasztotta, míg a folyam lefoly. A folyam ömlött mindig, de mindig, hömpölygette habjait mindig, de mindig, és az illető sohasem keit át a folyón. Ne mondja senki, hogy anyagiak akadályoznak bennünket az 1868-iki népnevelési törvény üdvös intézkedéseinek végrehajtásában. Én oly községek hiányairól szólok, a melyek anyagi erővel bírnak. Mit tapasztaltam itt is ? Azt, hogy 120—-140 gyermek van egy tanítónak a keze alatt, kérdem, lehet-e így tanítani. Felelet rá, hogy nem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ismét egészséges tantermek helyett vannak egészségtelen, ezélszerütlen szobák, és itt megjegyzem, hogy különösen ott, akár városokban, akár falvakban, a hol a kormány segélyez vagy építtet, fény van egyszerűség és ezifrálkodás van czélszerűség helyett. Nincsen szükség sem fényre, sem eziixálkodásra, h.inem igenis ÍZ okos egyszerűségre, az okos czélszeruségre. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nézzük meg, hogy az 1868-iki törvénynek arra vonatkozó része, hogy a tankötelesek szigorúan szoríttassanak arra, hogy az iskolába járjanak, végrehajtatik-e. Itt is azt tapasztaljuk, hogy nem. Van ma is ezer meg ezer község, la. hol a tankotelesek 60°/o-a nem jár iskolába. Ea most már egy negyedszázad múlva bizonyára elérhető az, ha el tudtuk érni néhány év alatt, hogy ezer meg ezer községben 100°/o jár a-/, iskolába, hogy most már a többi ezer községben is legalább 90°/o látogatta az iskolát. De szóljunk a tanítói fizetésekről is, mert fontos tárgy az (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nemsokára a t. ház asztalára fog kerülni a törvényjavaslat, a mely a tanítói fizetések megváltoztatásával foglalkozik; ugyanazért erről röviden szólok. (Halljuk!) Már most hangsúlyozom azt, hogy a néptanítók fizetésének minimuma legalább 600 forintban és tisztességes lakásban állapíttassák meg. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ha elismerjük azt, hogy egyik legfontosabb érdekű tárgyunk a népnevelés, akkor azokról csak kell gondoskodni, a kik e feladatot teljesítik, hogy szegényesen, takarékosan, de megélhessenek! A tanítók egyletei, körei kérelmezték már gyakran, hogy 600 forintban és tisztességes lakáshun állapíttassák meg a minimuma a tanítói fizetéseknek, de a legtöbben sóhajtoztak családjuk körében, a midőn nem volt kenyér, a | KÉPVH. NAPLÓ. 1892 - 97. X. KÖTET. midőn nem volt ruha; mondom, csak sóhajtoztak, mert a felette nagy szegénységgel vele jár az iiä^Jiogy még kérni sem mer. Engedje meg a t. ház, hogy egy t mi tónak az életéből ide vonatkozó rövid történetet mondjak el. (Halljuk! Halljuk!) Végzett, müveit lelkű ember, kitűnő tanító volt, de talán épen azért, mert felette nagy szorgalommal teljesítette kötelességét, huzamosabb betegségbe esett. Bement a közeli városba con sultálni az orvossal. Az orvos a diagnosis megállapítása után eme szavakat mondotta : »Felette nagyobb aggodalomra nincsen ok, szükséges azonban, hogy jobban táplálkozzék, szükéges, hogy huzamosan egyék sültet, igyék ó-bort.« A tanító szemeiből kicsordult a köny és halkan monda: Akkor biztos az én utam a temetőbe. El is ment szegény a temetőbe, mert az orvos rendeletét nem volt képes végrehajtani. Ritka eset ez bizonyára, de épen annak igazolására akartam felhozni ezt is, hogy itt az ideje annak, hogy a tanítók fizetésének minimuma 600 frtban éa tisztességes lakásban állapíttassák meg. (Helyeslés a szélső baloldalon ) De miután közoktatásról szólunk, szükséges szólani a középiskolákról is. Itt találunk haladást, de találunk hiányokat is. Haladást találunk az anyagi téren a középiskolákban, találunk szép, gyönyörű épületeket, felszerelve minden szükséges eszközzel, a tanárok fizetése is legalább egyelőre tisztességesnek mondható. De vájjon a tanítást, a szellemet, a sikert illetőleg vagyunk-e ott, a hol lennünk kellene ? Bizonyára nem. A mai tanár nem tartja feladatának, hogy nevelje a tanítványt, míg a régi tanár atyja, jóindulatú barátja, útmutatója volt a tanítványnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mai tanár elégnek tartja, ha tantárgyát az előadás óráján előadja, és annak idején kikérdezi. Ha tud a tanítvány, jó, megkapja az első osztályzatot, ha nem tud, jó, megkapja a másodosztályzatot. Innen van aztán az, hogy ma a vizsgálatoknál azt tapasztaljuk, hogy csak jó és rossz tanúlók vannak, és az a jó közép, a melyből régebben az emberek leghasznaveherőbb része került ki, ma nincs. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miért nincs? Azért, mert azok, a kiken egy kis útbaigazítás, atyai ösztön zés segíthetne, azok ennek hiányában a rossz tanulók közé sülyednek, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van egy nagy tévedés a középiskolák megítélésénél, talán a szülőknél, az iskolai felügyelőknél, talán a nagy közönségnél magánál is. Tudniillik azt az iskolát szeretik jónak tartani, hol sokan buknak, azt mondván, hogy azok szigorúak, azon iskolákra pedig, melyekben kevesen buknak, azt mondják, bogy rosszak, mert nem elég szigorúak. Ez oly óriási tévedés, 13