Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

If7. orsíAgos ülés 1898. márcüiris 10-én, pontokon. eismerném, vagy azok fölött csak vitatkozni is óhajtanék, tisztán azon czélszerűségi szempontból nem tartom helyesnek, mert lelkiismereti kérdésekben, a mikor dogmák forognak szóban, a kényszer alkalmazását lehetőleg kerülni kívánom. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisztán áll tehát előttem, hogy a kormánynak egyáltalában nem volt más útja, mint az, a melyet választott, a mikor ezen kérdéseknek gyökeres megoldását yette programmjába, (Ügy van! jobb felől.) a mi viszont nem történhetik másképen, mint a vallásszabadságelvei alapján, (Ügy van! jobb felől.) a házassági jognak országos törvények írtján való rendezésével az általános kötelező polgári házasságnak a behozatala, és a polgári anyakönyveknek létesítése által. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szükséges ezen intézményeknek életbeléptetése már csak azért is, (Haljuk! Halljuk!) hogy azon jogi fogalomzavar, a mely házasság jogunk terén, az egész művelt nyug;\t botrányára fennáll, megszűnjék, (Helyeslés jobb felől.) Az nem sülyeszteni, hanem emelni fogja a közmorált, ha válási és házassági ügyekben, egységes törvények alapján fognak ítélni a királyi törvényszékek, (Úgy van! jobb felől.) és nem fogunk lépten nyomon találkozni azzal a jelenséggel, hogy egyes válni készülő kath. házasfelek egyszerűen más vallásra térnek, hogy Erdélyben új házasságra léphessenek. Meg kell sziinniök a jelen viszonyoknak, melyek lehetségessé teszik, hogy egyes esetekben a törvényesnek született gyermek törvényességéhez kételyek férjenek, hogy egyes idegen honosok tisztán azért óhajtsák a Magyar állam kötelékébe való felvételt, hogy egy rajok nézve terhes házassági köteléktől kényelmesen megszabaduljanak. De követeli végűi ez intézmény életbeléptetését az államnak jelenleg az egyházéval szembeállított, de minden körülmények között csorbíttatlanúl fentartandó tekintélye. Oly intézmények életbeléptetéséről van sző, melyek a művelt nyugot legkatholikusabb államaiban, a katholicismusnak egyáltalában nem hátrányára, már rég életbe vannak léptetve, hol azon jelenséggel találkozunk, mint gr. Andrássy Tivadar t. képviselőtársam kimutatta, hogy a házasfeleknek VO—95 sőt ennél magasabb °/o-a, megáldatja frigyét az egyházzal is. S itt bátor vagyok hivatkozni ép azon adatokra, a melyeket gr. Szápáry László t. képviselőtársam is felhozott. 0 felhozta a rajnai tartományokat, a hol, a mint kimutatta, azok száma, a kik frigyüket az egyház előtt is megkötötték, a házasságok 99°/o-át teszik. Azt mondta, hogy ez azért van, mert ama tartományokban legnagyobb a vallásosság. Ez kétségtelen. De már azt a következtetést nem fogadhatom el, hogy azért, mert más tartományokban, a hol a vallásosság kisebb, a perezent sem ily kedvező, ezt a polgári házasság rovására írjuk. (Élénk helyeslés jobb felől.) Amaz államokban a kath. egyház belenyugodott a ténybe, s eszébe sem jutott az ellen agitatiot folytatni. És itt ismét hivatkozom gr. Szápáry László t. képviselőtársamra, a ki azt mondta, hogy egészen más beszámítás alá esik, hogy már fennálló törvény ellen nem agitálnak, vagy hogy még csak behozandó törvénynek életbelépését igyekeznek meggátolni. T. képviselőtársam okvetetlenül elfeledte azt a mozgalmat, mely nálunk az 1868; LM. tcz. megváltoztatására i.sdúlt meg, mert különben erre nem hivatkozott volna. (Élénk tetszés jobb felől.) Midőn ily intézmények életbeléptetéséről van szó, midőn azon felül az 1868: LIII, tcz. 12. §-a megváltoztatása, az elkeresztelési rendelet visszavonása is kilátásba helyeztetik, midőn a szülők sokat emlegetett természetes jogaikba is visszahelyeztetnek, midőn tehát a legvérmesebb remények is megtestesülnek, teljességgel nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt az országos agitatiot, mondhatni keresztes hadjáratot, a mely megindult, megértsem. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Legyen szabad nyíltan megmondanom, hogy oly fegyverekkel, minőkkel most e haza némely részében küzdenek, felekezeti türelmetlenség felébresztésével, aláírások gyűjtésével, a melyek nagyobb része nőktől és gyermekektől származik, gúnyversek osztogatásával, melyek olvasásakor jobb ízlésű emberben csak az ízlés háborodik fel. (Élénk helyeslés jobb felől.) és oly beszédekkel, melyek mindinkább szaporodnak, s melyekben a szószékről nem csupán isten igéjét, hanem hatásos politikai szónoklatokat hallunk: ily fegyverekkel, — mondom, — ártani lehet a katholikus ügynek, de használni soha. Alkotmányos államban vagyunk, mindenkinek joga van meggyőződését és nézetét nyíltan kifejezni, és meggyőződése és nézete részére követőket toborzani. Ezen szempontból jogosnak ismerem el a megindult katholikus mozgalmat, de ha már létezik, akkor én azt képzelem, hogy annak vezéregyéniségei okosabban tennék, ha mindenek előtt megvédelmeznék magukat jó barátaik ellen, kik többet ártanak a katholicismus ügyének, mint mi, összes állítólagos ellenségeik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Vajay István: Majd tudják azok, mit csináljanak, nem szorultak azok ilyen tanácsra! Molnár Béla: Nem akarom én az egész katholikus clerust a történt egy néhány visszaélésért felelősségre vonni . . . Vajay István: Semmi visszaélés! Molnár Béla: . . . hanem annak utóvégre mégis itt volna az ideje, hogy a clerus vezéregyéniségei befolyásuknál fogva a megindult