Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

48 1S& országos Illés 181)3. február 17-én, péntekea. Pulszky Ágost előadó: T. képviselőház! Legyen szabiid a mai napon tett indítványokra és el­hangzott felszólalásokra néhány szóval reflectál­nom, annyival is inkább, mivel számos oly állí­tást hallottam, a melyekre nézve nem volna jó, ha azok czáfolatlanúl hagyatván, a köztudatba mennének át. Az előttem szólott t. képviselő úr ugyanis azt mondotta, hogy a kormánypárt részéről is mindannyiszor történjenek nyilatkozatok, ^vala­hányszor egy fontosabb beszéd hangzik el az ellenzék részéről. Én ugyan, — és ezért engedjen meg a t. képviselő úr, — imént elmondott hosszadalmas fejtegetését, mely nagyobbára csak polémia volt, egy hat nappal ezelőtt elhangzott ministeri beszéddel szemben, nem tekinthetem fontos fel­szólalásnak ; de mégis annak folyamán merültek fel épen a tanári karra és azon körökre vonat­kozólag oly eompromittáló nyilatkozatok, a me­lyeket ő védeni kívánt, hogy azt hiszem, épen a tanári kar éidekében, akárhogyan gondol­kozzunk a fizetési osztályba való sorolásról, azt hallgatással mellőzni egyáltalában nem lehet. S épen ezért csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy elég szomorú, ha kérvényezés alkalmával egyesek, vagy egyes testületek talán túlmennek .•zokon a határokon, — nem mondom indigna­tiójukban, de csalódott reményeikben, — melyeket józansággal, a viszonyok kellő méltánylásával szem előtt kellene tartamok; de még sokkal szomorúbb az, ha akkor, a mikor az ügy a tanácskozás stádiumába eljutott, és a panaszok felett ítéletet kell mondani, a helyett, hogy vissza­tereljük azon niveaura és azon felfogásra, a mely a közérdekkel általában megfér s állásuk méltóságának is minden tekintetben megfelelő, még inkább izgatni törekesznek Őket, vagy oly irányban iparkodnak felszólalásaikat magyarázni, a mely saját felszólalásaikra és kívánságaik jogosultságára vonatkozólag legalább is igen kétes értékű világot vet. (Igaz ! Úgy van! He ­lyeslés a jobb oldalon.) Ha csakugyan úgy állana is a dolog, a mint a t. képviselő úr előadta és a középiskolai tanári kar nagy része vagy irányadó factoraik csakugyan fenyegetnék a kormányt, vagy e házat, avagy a hazai közönséget azzal, hogy sem tudományos működést nem akarnak foly­tatni, sem a politikában nem meggyőződésük, hanem merőben ellenzéki szempontok szerint fognak indulni: akkor, ez lenne a legdöntőbb argumentum épen az ő kívánságaik teljesítése ellenében. (Helyeslés a jobb oldalon.) De szerencse, hogy ezen kérvények és miiidenekelőtt az azokhoz fűzött mindenféle idő­szerűtlen, és a képviselőház tanácskozásainak méltóságát semmi esetre sem emelő fejtegetések és glossák csak minimalis körökre szorítkoznak. Épen ezért megtarthatjuk ítéletünk tárgyilagos­ságát azon kijelentésekkel szemben, s tárgyal­hatjuk e kérvényeket a nélkül, hogy akár az azokban foglalt panaszok, akár az itt hallott nagyítások és túlzások felfogásunkra bármilyen befolyással bírnának. (Helyeslés a jobb oldalon.) Legyen szabad ezért először is visszatér­nem Hegedűs Sándor t. barátom indítványára, a melylyel a mai nap tanácskozásai tulajdonképen megindultak, és a mely szerint »rangosztály« helyett a jelen törvény szakaszain keresztül »fizetési osztály« elnevezés vétessék fel. A mint már a múlt alkalommal voltam bátor meg­jegyezni s a mint a ministerelnök úr tegnapi zárbeszédében is kifejtette, ezen indítvány el­fogadása már előre is kilátásba volt helyezve, mert hiszen az ellen csakugyan nem lehet sem­minemű kifogást tenni, minthogy ezen nomen­clatura mellett azon félreértés, a mely »rang­osztály« kifejezéshez fűződött, végképen el­marad. És csak azt vagyok bátor Polónyi Géza t. képviselőtársam argumentációjával szemben felhozni, hogy ez nem egérlyukon való kibúvó, és hogy itt senki sincs feljogosítva azon fel­fogásra, mintha a kormánypárt, vagy maga a kormán}' ezt csupán azért fogadta volna el, mert a törvény keresztülvitelét csak ezen az úton biztosíthatta a nélkül, hogy e tekintetben a jel • zett indítvány alapmeggyőződésével és a tör­vény eredeti felfogásával, nem állott volna rokon­ságban. Ellenkezőleg ezen indítvány épen azért fogadható el, s ahhoz épen azért járulhatunk hozzá, mert az a törvény eredeti álláspontjához és alapintentióihoz egészen közel áll; azokat híven juttatja kifejezésre és oly félreértésektől ment meg minket, a melyek a törvény eredeti inten­tióival és szövegével kapcsolatban egyátalán nem állanak. Emlékeztetem a t. képviselő urakat s azo­kat, kiknek ezen szellemes megjegyzés akkor annyira tetszett, hogy e tekintetben az első fel­szólalás és indítvány nem is az ezen oldalon levő padokról tétetett, hanem hogy ezt legelő­ször Schvarcz Gyula t. képviselő úr hozta fel, és hogy ez, mielőtt a házban szóba került volna, már másutt előzetesen tárgyaltatott és elfogadtatott, és pedig aképen, hogy az a hír­lapokban is nyilvánosságra hozatott, és hogy a törvényjavaslat tárgyalásának megkezdésu előtt már mindenki tisztában lehetett azzal, hogy az indítvány meg fog tétetni, és hogy az el is fog fogadtatni (Ügy van ! jobb felől.) Mivel pedig ez az indítvány a törvényjavaslat eredeti coucep­tióját és felfogását juttatja kifejezésre, igen igen csodálkozom azon gíossákou és azon felfogáson, melyet Kovács Albert képviselő úr fűzött ahhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom