Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-159
159. országos ülés 1898 február 17-én, pénteken. 49 Csodálatos dolog azt mondani, hogy jól van, elfogadjuk a rangosztálynak a fizetési osztálylyal való helyettesítését, mert itt csakugyan nem rangról van szó, hanem a fizetések és javadal mak szabályozásáról, a különféle fizetési osztályok parifioa ti ójáról s azoknak egységes keretbe való bevonásáról, —- s azután nem a fizetési osztály vagy a fizetések elégtelenségének szempontjából, hanem megint a rangosztály félremagyarázott fogalmának szempontjából tiltakozni az ellen, hogy a gymnasiumi tanárok ide be ne Boroztassanak. Hiszen leginkább Kovács Albert képviselő úr felszólalása mutatta ki a logika azon teljes hiányát, az eszmemenet azon teljes szakadozottságát, a mely egy részről kifogást emelt a rang-, osztály ellen, és a fizetési osztálylyal akarta ezt helyettesíteni, de másrészt, mikor azután e ezélját elérte, azért nem akarja a tanárokat fizetési osztályokba, illetőleg a törvényjavaslat keretébe belevonni, mert a fizetési osztályokkal megint valami ferde rangkülönbséget kapcsol össze. (Tetszés jobb felöl.) Hogy ezen rangkülönbségekkel r összekötött fogalmak csakugyan mily ferdék, az leginkább kitűnt az igen t. képviselő úr azon felszólalásából, melyben azt hangoztatta, hogy fizetési osztályokat és fokozatokat fel lehet állítani financzokra és apró fogalmazókra, de a tanárokra nézve ez méltánytalan lenne, mintha bizony, a mikor fizetési osztályokba sorozzuk a tanárokat, nem egyszerűen az volna ezen osztályba sorozás indoka, hogy ezzel megmondjuk: ennyi illetményt kapnak, mint alapfizetést, ennyit mint lakpénzt és ezen avancement-beli kilátásaik vannak. Egyebet pedig ehhez nem fűzünk, s ebből semmi egyéb következtetést nem vonunk le, mert azt tartom: a társadalom legjobban fogja a tanárok képességéhez, érdeméhez, az általuk teljesített munkához képest az ő rangjukat, vagyis azon társadalmi méltóságot megítélni, a melyet nekik adományoz, a melyet nekik esetleg hitelezni is jónak lát. (Élénk helyeslés jobb felől.) Csakhogy ne a tanárok maguk hirdessék és követeljék azután ezen társadalmi méltóságot vagy rangot, a mint ezt a mai nap hallottuk, hanem hagyják ezt csakugyan a társadalomra, ott tegyék meg kötelességeiket, járjanak el azon értelemben, hogy a társadalom azután mennél magasabbra taksálhassa működésüket. (Helyeslés jobbról.) Azt, hogy a törvényjavaslat szerint vannak rangos és nem rangos foglalkozások, a mint ezt az igen t. képviselő úr mondotta, nem olvashatom ki ezen törvényjavaslat egyetlen sorából, vagy szakaszából sem. Itt rangos vagy nem rangos foglalkozásról szó nincs. (Úgy van! jobb felől. Zaj a szélsőbalon.) A rangos vagy nem ran^ KÉPVn. NAPLÓ. 1892—97. IX. KÖTET. gos foglalkozás a képviselő úr felfogásában van. Ott van e megkülönböztetés veleje, s ebből láthatjuk: ki gyakorolja azon demoeratiát, melyet e padokról oly gyakran hirdetnek, és ki hirdeti azt, de akként, hogy mikor annak gyakorlására vagy consequentiájának levonására kerül a sor, arról egyáltalán megfeledkezik, és önkénytelenül is a legrégibb aristocraticus előítéletek békóiban forog. (Úgy van ! jobb felöl.) Madarász József: Az egyenlőségről van csak szó! Pulszky Ágost előadó : Az egyenlőségről szól az igen t. képviselő úr. Elfogadom megjegyzését ; de ezen megjegyzéssel ne irányomban méltóztassék élni, a ki az egyenlőség fogalmát teljesen elfogadom, ne is a törvényjavaslat ellenében, a mely a foglalkozások egyenlő méltóságának fogalmát teljesen elfogadja, hanem forduljon azzal Kovács Albert és Polóayi Géza képviselőtársai ellenében, mert azok felszólalása volt az, a mely a rangos és nem rangos foglalkozások közt különbséget tett. (Úgy van! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, de ez alkalommal a leghatározottabban tiltakoznom kell azon félremagyarázások, s a törvény szövegének, saz itt mondottaknak azon szándékos elferdítése ellenében, a melyekkel Polónyi Géza képviselő • úr a mai nap nimcsak a bírák kérdése, hanem más kérdések tekintetében is élt. (Helyeslés jobb felöl.) Tiltakozom azon elferdítés ellenében, mintha én bármikor azt jegyeztem volna meg, hogy a rangosztályok létesítése a franczia forradalomnak egyedüli, vagy fővívmánya. Nem azt mondottam én, t. képviselő úr, hanem én csak azt jegyeztem meg, hogy a modern bureaucratiának szervezése igenis a franczia forradalom korszakában vált általánossá, hogy a franczia forradalom fejleményeit képező franczia kormányok, a direetoratus és a napóleoni kormány alatt történt meg először a modern bureaucratiának öntudatos szervezése szemben azzal az aristocraticus fendalis rendszerrel, mely előbb minden bureaucratiát, illetőleg minden hivatalnoki osztályt jellemzett, és a mely jellemző kifejezésre jutott még Eötvös Károly t. képviselő úrpropositiojában is. Ezt állítottam és nem egyebet (Úgy van jobb felöl.) és tiltakozom ennek ily elferdítése ellen, mert ezen vad nem engem érhet. Azt megszoktuk, t. ház, hogy az igen t. képviselő úr egyes neki nem tetsző szónoklatokból egyes passusokat kiragad, és azután az általános felfogást egészen más színben ecseteli, mint a minőben az valóban nyilatko zott; de az elferdítés visszaesik azon összes eszmék körére, a melyeket történeti példákkal is illustráltunk, és a melyek érdekében ezen történeti példák félremagyarázása egyáltalán 7
