Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

159. ©m&gos ülés 1888, február Í7 éa, pénteken. 43 innen hirdet, szeretném azt a professort ismerni, a ki osztozni fog a ministér urnak azon fel­fogásában, hogyha a későbbi törvény, mint a jelenlegi törvény, mást rendel, mint az 1871: XXXI. tcz. 8. §-a, hogy akkor azt a törvényt nem kell abrogálni. Nézze meg a minister úr Magyarország törvénytárát! A hol ellenkező törvényes intézkezés van, az előző törvénynek, szakaszai mindig hatályon kívül helyeztetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt neveztem én Szilágyismmmak, hogy a minister ár leszállítja a fizetést, de a szakasz hatályon kívül való helyezését jónak tartotta mellőzni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. Iiáz! Rétrészre osztom rövid felszólalásomat. Az egyik az, hogy a képviselő úr nem nyíltan ugyan, h;.nem eltakarva említette azt, mintha én olyan kifejezéseket használtam volna, a me­lyek felszólalása által igazolva nem voltak. Én a t. ház megítélésére bízom, hogy midőn valaki az önteltség kifejezését alkalmazta reám, 3zi­lágyismusról, csűrés-csavarásról beszélt, áthág­tam-e a jogos visszatorlás határait vagy sem ? (Felkiáltások jobb felől: Nem!) Ez az egyik. A másik pedig a képviselő úrnak az a csodá­latos elmélete, hogy az, hogy ki mit tud, attól függ, hogy ki milyen professortól tai.últ. Nem, t. képviselő úr, ebben is téved. Attól függ, hogy tiüúlt-e vagy nem; (Derültség jobbról.) mert akármilyen proféi sora volt, ha nem tanúit, oda jut, a hova a t. képviselő úr. (Zajos derültség jobbról.) Nevezetesen a 1. képviselő úr most is azt mondja, hogy Magyarország egész törvény­hozása azt az elvet ismeri, hogy, ha egy ké­sőbbi törvény nem mondja kifejezetten, hogy valamely korábbi törvény meg van változ­tatva, a korábbi törvény is érvényben marad. Már kérem, olyan professort még pingálva sem látott a t. képviselő úr, a ki ilyet hirdet. (Élénk derültség jobb felöl.) Nem hiszem, hogy élő lény füleivel jogtanártól hallott volna. Hanem való­színűleg nem a professorokban, s nem is a köZ' kézen forgó, akár leggyengébb iskolai könyvek­ben van a hiba, hanem abban, a kinek a pro­fessortól, vagy a könyvből tanulnia kellett volna. Mert Justinián óta, hogy messzebb vissza ne menjek, (Zajos derültség jobb felöl.) mindig azt tartották, hogy egy később hozott törvény hall­gatólag is módosítja a korábbit, s hogy nem ke 1 ! nyíltan felemlíteni, hogy ezt vagy azt a korábbi rendelkezést módosítja, mert, a meny­nyiben egy későbbi törvény ellenkezőt vagy eltérőt rendel, mint egy korábbi törvény, ezzel eo ipso módosítja a korábbit. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Ez oly egyszerű, oly elemi tétel, hogy, ha itt valaki, a ki magát jogi ügyekben vezérszónoknak tekinti, feláll, és a törvény­magyarázatnak ezen elemi tételét ignorálja, méltóztassék megnyugodni, hogy én tán feles­leges munkát teljesítettem, midőn oly hosszasan és részletesen akartam ezáfolni azt a félreértést, melyben o a törvényjavaslatot csak azért része­sítette, mert abban a tévhitben és téves gyakor­latban volt, hogy a tudás attól függ, hogy milyen professora volt valakinek, nem pedig attól, hogy tunúlt-e vagy sem. (Hoszantartő zajos derültség, tetszés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet u'án.) Elnök: A felfüggesztve volt ülést újra menyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Hévizy János: T. ház! A múltkor a mélyen t. ministerelnök úr, elismerem, nagy­szabású beszédében az elleazéki szónokok érvei­vel foglalkozva, csekélységem beszédén is át­surrant, de ezen átsurranásában ki-kikapott abból egy-egy állítást s ebből aztán személyes­kedés jött létre köztem s a ministerelnök úr között. A modor természeténél fogva, a hogyan ezen megjegyzések előadva voltak, azokat sző nélkül nem hagyhatom. (Halljuk ! Halljuk.') Mindenekelőtt gratulálnom kell a t. minis­terelnök úrnak ahhoz a pompás egészséghez, a mely lehetővé tette, hogy e házban ragyogtassa farsangi kedvét, mert másnak cs ik nem tud­hatom be, mint farsangi jókedv kifolyásának azt, hogy mikor itt teljes lelkiismeretességgel és tőlem telhető buzgósággal, legjobb tehetségem szerint azon igyekezem, hogy a tanári állás méltóságát kiemeljem és feltüntessem azt, hogy a tanári állás magasztossága nincs kellőleg meg­becsülve a társadalomban, nincs megbecsülve e törvényjavaslatban sem, s felhívjam erre a t. ház és a t. ministerelnök úr jó indulatát: akkor a t. ministerelnök úr jónak látta a személyeskedés vesszőparipájára felülni s azon vígan gyalogolva, az én érveimet legkevésbbé sem meggyengítve, személyes támadást intézni ellenem. A ministerelnök úr első megjegyzése az volt, hogy nem készültem beszédemre, és így az általam felállított azon elvet, hogy a jó professor minden előadásra elkészül, nem követtem, ennél­fogva következetlenségbe estem, s így már a logika körébe vágott a dolog. A mi a készültséget, vagy nem készült­séget illeti, a felett nem vitatkozom. Azt hiszem, felesleges a ministerelnök úr ezen nézetével szembeállítanom azon t. jó barátaim nézetét, a kik beszédem végeztével elismerésüket nyilvá­nították, és a kik közt akadt, a ki azt mondta, hogy látszik, a ki tanított, abb ui van logika is. De, t. ház, azt az állításomat, hogy a vidéki és főváro-d tanárok ebben a törvényjavaslatban meg vannak különböztetve, nem a légből kap­tam. Igaz, hogy a törvényjavaslatban az áll, 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom