Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

178. omriffog Illés WU máreziui ••án, hétféis, 437 s kérem szavaimnak értelmét ekként helyre­állítottnak tekinteni. (Helyeslés a báloldalon.) A másik, a mit megjegyezni akarok az, hogy igenis mondtam és állítottam, hogy sze­rintem egy olyan eljárás, midőn valaki egy reform keresztülvitelére vállalkozik, és a tör­vényhozás egyik döntő factorának belenyugvá­sát nem bírja arra nézve, hogy azon reformot abban az értelemben fogja megvalósíthatni, a mint az a kormány programmjában felállítva van, sőt ellenkezőleg arra nézve coneessiot nem kapott, hogy a keresztíílvihetőség tekintetében a korona odaadó bizalmát és támogatását is birja, ez az, a mit én humbugnak neveztem, és a mihez beleegyezésemet nem adom, mert én nem elvek proclamálását, hanem elvnek meg­valósítását akarom. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj, mozgás jobb felől.) Elnök: Következik a szavazás. A kérdés az lesz: eifogadja-e a ház a 2. szakaszt a pénz­ügyi bizottság szövegezése szerint, igen, vagy nem ? Kérem azon képviselő urakat, a kik a 2. szakaszt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja a 2. szakaezt. T. ház! A törvényjavaslat úgy általános­ságban, mint részleteiben letárgyaltatván, a hol­napi ülésben fog harmadszor felolvastatni. (Fel­kiáltások : Öt percznyi szünetet kérimk!) Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után,) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Kö\ étkezik a napirend szerint a belügyi tárcza átmeneti kiadások 8. czím alatt törvény elő­készítés és szerkesztés czéljaira felveendő 15.000 forint tekintetében beadott indítvány tárgyában jelentése a pénzügyi bizottságnak. Kérem fel­olvasni a bizottság jelentését. Perczel Béni jegyző (olvassa a bizottság jelentését.) Horváth Ádám jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! Midőn e tárgy­ban felszólalok, (Halljuk! Halljuk!) mindenek­előtt sietek kijelenteni, hogy úgy én magam, mint elvbarátaim, ezt a kérdést bizalmi kérdés­nek tekintjük a kabinettel szemben, és sietek kijelenteni, hogy mi az indítvány elfogadásához nem járulhatunk. (Helyeslés a bal- és szélső bal­olalon.) Nem járulhatunk mindenek előtt a költ­ségvetési törvény tárgyalásának, hogy úgy mondjam alkotmányos alakisági szempontjából sem, mert mi azt egyáltalában komoly és jól megfontolt költségvetési javaslatnak nem tekint­jük, a melyet egészében pár hét előtt letárgyalni sikerült a t. háznak, és alig pár hét múlva megint eszébe jut a kabinetnek egy újabb tételt póthitel vagy pótszüksóglet, vagy pótköltségve­tés alakjában előterjeszteni, (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Egy ily gyakorlatnak meghonosí­tása egyáltalában nem felelne meg sem a tör­vényhozás, sem a kormányzat, sem a költség­vetés előkészítéséhez szükséges komolyságnak. De mi nem fogadhatjuk el azt az indítványt, és az ebben javaslatba hozott 15 ezer forint meg­szavazását azért sem, mert nekünk ez oldalon igen erős gyanúnk van az iránt, hogy ezen költség bizonyos tekintetben az úgynevezett államosítási törvényjavaslatok készítésére fog fordíttatni. A 1 ház, és a t. kabinet pedig azt hiszem, eléggé jól van értesülve arról, hogy mi egy ily féle javaslatot elvben, és egyáltalában nem helyeslőnk, tehát az ennek készítésére szükséges költséget sem szavazhatjuk meg semmi szín alatt. (Helyeslés a szélsőbalon.) De ez mégis alárendeltebb természetű indok, mely engem arra bír, hogy e kérdésnél felszólaljak, hanem a fő szempont, a miért én ezt ellenzem, követ­kező, és ezt a t. belügyminister úrnak, de a többségnek is igazán figyelmébe ajánlom. Nem tudom, nem vagyunk tájékozva az iránt, hogy ezen 15 ezer forintnyi eodificationális póthitel miként fogna felhasználtatni: nem vagyunk tá­jékozva az iránt, hogy ezen póthitel vagy pót­kulcsom nem akként használtatnék-e föl, miként az utolsó időkben az elmúlt kormányok alatt sokkal nagyobb összegek felhasználtattak, tudni­illik, a képviselőház, és a törvényhozás tagjai­nak magán úton való javadalmazására? A t.kép­viselőház nagyon jól tudja, hogy 1875-ben meg­hoztuk az incompatibilitás iránti törényt, meg­hoztuk azért, hogy a képviselőház tagjai lehe­tői egmegóvassanak még kényszerítő módonisattól, hogy a kormánynyal szemben valamely függő, vagy javadalmazott viszonyban lehessenek. Az elmúlt kormány rendszerek a törvényhozásnak, de magának a törvénynek is ezen intentioját akként játszották ki, hogy mellékes czímeken, azaz a törvényhozás akkori bölcsessége által előre nem is látható czímeken a kabinet mö­gött álló többség tagjai közti! igen soknak mel­lékes javadalmazást adtak. Feltalálták a minden­féle árvízi kormánybiztos, gátrendőri biztos, gátbiz­tos folyamszabályozási-biztos, szőlő, bor, fürdőbiz­tosi stb. állásokat, s ezek közé felvették a kép­viselőket. Egy kormány, egy felelős ministerium jöhet abba a helyzetbe, nálunk is volt rá eset, és egyéb alkotmányos országokban is, hogy nagyubb, rendszeresebb, kimerítőbb, úgynevezett tömeges eodexmunkálatokat a törvényhozáson kívíí! álló alkalmas szellemi erők készítették. Volt rá eset, sőt rendszerint akként történt ez, hogy ezen erők munkája a munka értékéhez a nemzet méltóságához, és a nemzetnek azon munkához kapcsolódó érdekéhez képest méltó

Next

/
Oldalképek
Tartalom