Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

43g itt. orR«ág0s ülés 1888. márezius 6*a, hétfőn. megjutalmazása is kapott. De az, hogy a folyó törvényhozási szükségletnek megfelelő, nem nagy terjedelmű, nem az úgynevezett rendszeres codexet képező javaslatok a törvényhozáson kívül álló, és nem a kabinet rendelkezésére álló erők által készíttettek volna, és hogy azokra előzetesen nagyobb költségek megszavazása kívánta tott volna, másutt sokkal kevesebb mérvben és nálunk is csak ritkán fordult elő. Ha egy képviselő törvényhozási munkát végez a kabinet számára, melyet itt előterjesztenek, ám méltóztassék azt az illető ministeriumnak költségvetésébe utólag fölvenni, de a törvényhozás tudta nélkül senkit a törvényhozás tagjai közííl efféle munkálatokkal meg'ízni, vágj ezen czímenjavadalmazások kai ellátni nézetem szerint nem volna szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem mondom, hogy ez esetben okvetetlenül úgy fog ez történni, minthogy azonban hosszú időkön át, és több kormány-rendszeren keresztül úgy történt a dolog, alapos gyanúm van arra, hogy ezen 15.000 forinttal, vagy annak legalább egy részével szintén így fognak eljárni. A mit mi követelünk,, az a következő: (Halljuk! Halljuk!) A kormány úgy alakítsa meg a maga személyzetét és akként vonja a maga személyzete körébe a szellemi erőket, hogy képes legyen azokkal az efféle javaslatokat, rendes, normális úton el készíttetni, ha pedig külön szellemi erőket kíván megbízni az ily munkálatok elkészítésével, a kész munkálatokat, azok készítőjének neveit és állását, és a munkálatok méltó értékének megfelelő szükséges összegeket utólag terjeszsze a képviselőház elé, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) nem pedig, hogy az történhessék, meg, hogy a kormány mögött álló, az őt támogató szabadelvű párt, az őt támogató többség egyes tagjai, ily módon névtelenül a jelen kormány nyal java dalmázott viszonyba lépjenek. Miután ez irányban a kabinet minket meg nem nyugtatott, hogy nem így fogna történni: ezért én úgy a magam, mint elvtársaim nevében ezen javaslatot e* okból sem fogadhatom el. (É'énk helyeslés a szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula. T. ház ! Az általam mondandók igen meg vannak könnyítve azok által, a miket az előttem szólt t. képviselő úr mondóit. Én ágy a magam, mint azo;i párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, szintén kijelentem, hogy ezen javaslatot el nem fogadom; nem fogadom el legfőképen azért, mert egyáltalában komoly átgondolását a kérdésnek fel nem tételezhetem a kormányról akkor, a midőn már három éve, hogy hirdeti a közigazgatási reformot, s a rendes költségvetésben, ha a reformhoz szükség van e költségre, — pedig szükség van, a mint hogy ezen javaslat is mutatja, — a codificatiora szükséges költségekről nem gondoskodott, hanem azokat mintegy postscriptumot hozta be, nem pedig mint rendes költségvetési tételt. De hát, t. ház, nem pusztán ezen kormánynak, hanem az ezt megelőző kormány, valamint a szabadelvűpárt kijelentéseinek horderejét s azoknak belső tartalmát nagyon sok tekintetben, sőt mondhatnám teljesen illustrálja ezen javaslat. (Igás! Úgy van! a baloldalon) Hiszen a múlt választásokat megelőzőleg, a múlt kormány legutóbbi kijelentése az volt, hogy azon leformmunkálatok, a melyek az ellenzék által követeltettek, mind egy szálig készen vannak ; s azt mondotta, hogy ezek a codifieationáiis dolgozatok annyira készen vannak, hogy csupán az ellenzék által követett obstructio oka annak, hogy a ház elé nem terjesztethettek. És ma, mikor kijelentették és bizonyították ezt, a volt ministerelnök úr annak idején temesvári beszédében is kijelentette, hogy ezen részint garantialis természetű javaslatok, valamint a többi javaslatok legnagyobb részben készen vannak, és mint készenlevőket nem hozhatta be a múlt országgyűlésen, de reméli, hogy olyan helyzetet fog teremteni,hogy ezen országgyűlésen behozhatja, — mondom, — ma, úgy látszik, hogy azokból vagy semmi sincs meg, vagy azok nem voltak használhatók. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha nem voltak használhatók, akkor kérdem : minő elvi alapon támogatták az előző kormányt egész közigazgatási rendszerére vonatkozólag ? minő értékkel bir azon határozott kijelentés, melyet nem egy, hanem több alkalommal az egész közigazgatási \ ita folyamán tettek, hogy a kormány közigazgatási politikáját mely határozott elveken alapúi, a melyek iránt a szabadelvtípárt megnyugtatást'nyert, ezen elvi alapon támogatják? Kettő közül egyik áll. Méltóztassanak választani. Vagy nem voltak készen azok a javaslatok, vagy pedig azok a javaslatok, a melyeknek elvi alapon való támogatását megígérték, ma már a sutba dobattak, és helyettük újak kellenek. Ugyanez alkalommal hangsúlyoznom kell azt is, hogy a midőn mi ezt részünkről is bizalmi kérdésnek tekintjük a koraányuyal szemben, ez legkevésbbé sem akarja azt jelenteni, hogy mi a t. belügyminister úrnak akár képességeiben, akár jó szándékában bízni ne akarnánk ; hanem az a rendszer, mely a belügyminister urat abba a székbe ültette, nem birja sem a mi bizalmunkat, sem pedig, — remélem meg fognak róla győződni, — az ország bizalmát. A mikor a múlt kormányzat alatt azok a kinevezések történtek a belügymiuisteriumban, ez világosan azzal indokoltatott, úgy itt a ház előtt, mint a szabadelvűpárti sajtóban és az országban mindenfelé, hogy az államtitkári változás, valamint a bel-