Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

436 i78, MMágos ülés Itt volna vele, ha az egész vonalon a nemtelen fegyverekkel is nem kellene mtgküzdenünk (Mozgás a baloldalon.) i,em itt a házban, (Nagy mozgás és zaj a bal- és szélsőbalon.) ismétlem, uem itt a házban, ne igyekezzék a közbeszóló úr ezt belemagyarázni szavaimba; (Helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felől.) hogyha egy oly küzdelemmel nem találkoztunk volna, a mely nem átall minden tényezőt belevonni abba, hogy azt ellenünk fegyverbe hozza, mely nem átallja még a fejedelem személyét sem bdevonni, (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Mozgás és zaj a bal- és szélsőbalon.) mintha csak kelletlenül adott volna megbízást arra, hogy ideig-óráig szerepeljünk. (Élénk helyeslés jobb felől. Hosszantartó zaj a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház. (Zaj.) Wekerle Sándor núnisterelnök és pénzÜgyininister : Ez volt t. ház, a külön jogom , ezért volt .szükség arra, hogy legalább erre az elvi jóváhagyásra, erre az elvi kijelentésre mi akkor kénytelenek voltunk provoeálni. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Kik azok? A házon kívül álló tényezők! Már mondtam. (Nagy zaj és nyugtalanság a bal és szélsőbalon.) Polónyi Géza: A kat'iolikusok! (Nagy nyugtalanság a szélsőbalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzÜgyministör: Nem engedem magam közbeszólások által oda vitetni, mintha én, nem tudom, talán a katholikusok ellen kívánnék nyilatkozni. Magam is katholikus vagyok, s tartom magam olyan jó katholikusnak, mint a t. képviselő űr. (Helyeslés jobb felől. Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbalon. Felkiáltások: Helyre! Helyre!) Méltóztassék megengedni, hogy iö\iden bevégezzem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Hosszas zaj és felkiáltások a szélsőbalon: Elöhb helyre! Helyre!) Elnök: (csenget.) Méltóztassanak helyiikre menni és csendben lenni, hogy folytathassuk a tanácskozást, különben kénytelen lennék az ülést felfüggeszteni. (Nagy zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Engedje meg a t. ház, hogy ezen közbeeső kis esemény után ott vegyem fel beszédem fonalát, a hol félbe szakíttottam. (Haljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Csináljon az elnök végre rendet! (Hosszantartó nagy zaj.) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök éspénzÜgyininister: Azt csak nem meri kétségbevonni senki sem, hogy abban a nagy küzdelemben, abban az agitatioban, mely künn folyik, talán nem mindig nemes fegyverek használtatnak, s nem mindig igaz fegyverek alkalmaztatnak e küzdelmek le• máicziiis 6-án,hétfőn. folyása alatt. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ha ezt mindenkinek szabad mondania, nem látom be, hogy miért ne legyen szabad ezt mondanom épen nekem. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Rövid felszólalásom befejezéséül gr. Apponyi Albert t. képviselő úrral szemben még csak azt kívánom megjegyezni, hogy azt, hogy a reformokhoz bizonyos nyugalomra, bizonyos megállapodottságra van szükség, én sohasem tagadtam Nem is ezt kifogásoltam, de ha a t. képviselő úr szíves figyelemmel kiséri azt a felszólalást, melyet Horánszky képviselő úr koczkáztatott e tekintetben, és összhangba hozza, — bocsánatot kérek, összhangba hozni épen nem lehet, s épen ezt vitatom most, — hanem ha szembeállítja beszédének többi részével, a hol először követeli, hogy nyugalom legyen, mert csak akkor lehet reformálni, azután ugyanegy lélekzetre azt mondja, hogy senki sem akarja a reformot (Zajos ellenmondás és felkiáltások a baloldalon: Ezt nem mondfa!) Vajáy István: Igaz! Senki sem akarja! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy mini ster: Legalább annyit méltóztatott mondani, hogy az ország nagy többsége nem akarja a reformot, s ugyanakkor,midőn nyugalmat akar, azon szörnyűködik, hogy miképen van az, hogy ez a nagy nyugtalanságot előidéző törvényjavaslat még nincsen a ház asztalán. Végül pedig humbugnak nevezi az egész eljárást. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) A hol, t. ház, egy beszédben az ellentéteknek ilyen conglomerutumával találkozunk, hogy egyrészt nyugalmat várjunk be, másrészt szemrehányást fogadjunk el, hogy miért nincs még itt ezen mindent felháborító javaslat, akkor én, — ismétlem, — nem pártszempontból, hanem talán a t. képviselő úr szempontjából mégis jogosultan mondhatok annyit, hogy ezt igen sajátszerű politikai tételnek kell tartanom. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék a szakaszt elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Félremagyarázott szavaim értelmét ismét helyre kell állítanom a ministerelnök úr felszólalásával szemben. (Nagy zaj jobb felöl.) Én beszédemben egy szóval sem mondtam azt, hogy a reformot senki nem akarja. (Hosszantartó nagy zaj a jobboldalon ) Méltóziassck az elnök úr rendet csinálni, addig nem beszélek. (Elnök csenget.) Ismétlem, én beszédemben egy szóval sem mondtam, hogy e reformot senki nem akarja; csak azt constatáltam, hogy a közvéleményben olyan felfogások uralkodnak, hogy e reformból nem lesz semmi. E között lényeges különbség van,