Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-173
i'?3. orsfeiigfts BÍés ÍS9ft. taámiiis -án, héífíín. í$f gyakozásból nekünk leezkét ne adjon. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ajánlom a tétel elfogadását. (Élénk kelyeslés és éljenzés jobb felől.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi ininister úr kíván szólani. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! Horánszky Nándor t. képviselő úr felszólalásának azon része, a mely az egyházpolitikai helyzettel foglalkozott, sa melyben összefoglalta azon állítólagos hibákat, késedelmeket és mulasztásokat, melyeket a kormány elkövetett, valóban megadná nekem azon régen várva-várt alkalmat, hogy a magam részéről megvilágítsam azt, hogy ez az egyhá?politikai helyzet miként fejlődött, és mikép jutottunk oda, a hol most tényleg vagyunk. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. ház ismer engem már azon oldalról, hogy a kínálkozó alkalmat elszalasztani nem szeretem; de most, a mikor alig egy pár óra választ el bennünket a eultusministerium költségvetésének vitájától, a mikor a legrosszabb esetben egy pár nap múlva ugyanezen kérdésben ismételten lesz alkalmam nyilatkozni, azt gondolom, hogy nem volna czélszerü, és nem volna idején való, hogy most ezen vitába belebocsát kozzam. (Élénk kelyeslés jobb felöl) Épen azért csak azt jelentem ki, hogy költségvetésem tárgyalása alkalmával mindenesetre vissza fogok térni mindazokra, a miket Horánszky Nándor t. képviselő úr itt elmondott. (Élénk helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! Személyes kérdésben vagyok bátor egy pár szót szólani, és pedig főképen azért, mert a t. ministerelnök urat ismét abban a szerepben láttuk, a mely szerepben voltam bátor őt a t. háznak az imént bemutatni. (Halljuk. 1 Halljuk!) O t. i. rossz néven vette tőlem, és azt mondja, hogy én az ő személy éve! foglalkoztam, és nem magával a politikával. Én hivatkozom mindenkire, hogy mondja meg, vájjon én az ő személyét támadram-e egyáltalában vagy sem 1 ? Én először támadtam vitatkozási modorát, másodszor támadtam politikáját. Ellenben a ministerelnök úr ma pl. velem izemben azt mondotta, hogy ismét öntudatlanul cselekedtem; pár nappal azelőtt Kun Miklós t. barátomnak azt mondotta, hogy az a baj, hogy nem lát semmit; megelőzőleg ismét néhány nappal egy más támadást intézett, szóval a ministerelnök úr az, a ki, a mióta a kormányszéket elfoglalta, az e téren való személyes vi tatkozásból bátran elviheti magának az oroszlánrészt. (Igás! Úgy van! bal felöl.) T. ház! Hiába vonatkoztatja a t. minister elnök úr saját személyére azt, a mit methodusára, politikájára mondottak; hiába hívja fel a mélyen t. túloldalt arra, hogy vigasztalja őt meg néhány éljennel, mert azt, hogy politikáját, és methodusát jövőre se támadjuk, semmi körülmények közt sem fogja elérni, (lgis! Úgy van! a bal oldalon.) A másik, a miben rectifícálni akarom szavaimat, az, hogy én azt mondottam, ide jönnek a ház elé oly programmal, mely ez idő szerint, úgy szólván, kizárólagos létjogosultságát képezi ezen kormánynak, de ide jönnek úgy, hogy a politika kardinalis részében a korona beleegyezését ma nem bírják, csak elvi kijelentésben. Ez az, a mit mondottam, ez az a humbug, a melyről én szólottam. (Ellenmondások. Zaj a jobb oldalon.) Elnök: A tanácskozás be van fejezve, következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni az első szakaszt a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház az első szakaszt elfogadja. Perczel Béni jegyző: (olvassa a 2. §-t). Horváth Ádám jegyző: Gr. Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Nem volt ugyan szándékomban ezen vitában részt venni, de a ministerelnök úrnak épen most hallott beszéde oly tételeket tartalmaz, a melyekkel szemben az a hely, a melyet elfoglalok, egyenesen ennenmagam, és azon párt iránt, a melyhez tartozni szerencsém van, kötelességemmé teszi, hogy felszólaljak. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úr ugyanis igyekezett Horánszky Nándor t. barátom fejtegetéseit arról a módszerről, a melylyel minden komoly kérdésben, de különösen olyan kényes természetű kérdésben, a minő az egyházpolitikai kérdés, eljárni kell, nem annyira megezáfolni, mint inkább persífialni, (Felkiáltások a jobb oldalon: Ohó!) és az elélendő sikernek ő azon kényelmes módját választotta, azt a módot, a mely, szerintem, a, discussioban a kölcsönös loyalitást és megbecsülést nagyon megnehezíti, hogy egészen denaturálta ama tételek tartalmát és természetét, a miket t. barátom felállított. (Igaz! Úgy tan! a baloldalon.) Egészen más tételeket állított fel, oly szavakat idézve, melyeknek magyarázatát t. barátom rögtön megadta, s ezen magyarázatot ignorálva, azokra azon magyarázatot alkalmazta, a minőt tréfálkozäsi czélból alkalmazni jónak látott, de a melyek ellen t. barátom rögtön tiltakozott; s ilyen alapon mulattatta a t. házat. Horánszky t. barátom tételeit nem anynyira czáfoíta, mint mondám, mint inkább nersiflálta. S ebben a ni ul a itatásban bizonyos gyanúsító él is foglaltatott a mi egész működésünk, a mi felfogásunk ellen.