Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-173

ií% 1%, erisáfos Més !8M. mlrcrins 8-éií, hétfőit. Wekerle Sándor ministerelnök ós pénz* ügyniinister: Tagadom! Gr. Apponyi Albert: Azt mondta a t. ministerelnök úr, hogy igen kényelmes politikai módszer az, a melyet Horánszky Nándor t barátom ajánl, a melyet ő maga elé szab: (Halljuk! Halljuk!) előbb nyugalmat biztosítani, — a mely nyugalomról az ember sohasem tudja, liogy mikor fog beállhatni, — és a reform-actiót csak arra az időre kilátásba helyezni, a mikor az a nyugalom majd beállandott; tehát mindig ürügygyei birni arra, hogy a nyugalom még nem állott be, ennek folytán meg nem indítjuk meg a reform-aetiot; azután feltételül odaállítani azt, hogy előbb minden alkotmányos faetor támogatása iránt a biztosítékot magunknak megszerezzük : hát ez talán az alkotmányos életben nem is lehetséges, tehát ez a feltétel is egy kényelmes módja a kérdések elodázásának; vagy pedig, a mennyiben ez a biztosíték megszerezhető, akkor ez a módszer és nem a ministerelnök úr módszere, a kényelmes és csalhatatlan út arra, hogy az ember a hatalmat magának biztosítsa, mert hiszen minden oly dologtól, min den oly actiotól, minden oly politikai elvtől és eszmétől előre eláll, a melyről nem tudja bizonyosan, hogy az összes factorok támogatását arra m gnyeri. Ilyennek akarta a t. ministerelnök úr feltűntetni azt a politikai módszert, melyet Horánszky Nándor t. barátom felállított, t. i. az elodázásának szolgáló kényelmes ürügy gyanánt s minden oly kérdés elkerülésének módszere gyanánt, a mely kérdésről az ember látja, liogy azzal esetleg meg is bukhatik. És ezzel szemben oda áll a t. ministerelnök úr a maga módbzerével, a maga eljárásával, és azt mondja,: mi határozott elvek alapján állunk, határozott programmal léptünk az ország elé, nem azt ke resttik: biztosé annak kereezttítvitele, vagy sem, csak azt, hogy helyesek-e azon elvek az országérdekére, az ország helyzete kívánja-e azok keresztülvitelét, és azután odaállottunk azon elvek alapjára, és azokkal állunk és bukunk. íme, mily ragyogó fényben állította oda a ministerelnök úr a maga módszerét, (Élénk felkiáltások jobb felöl: Igás! Úgy van! Derültség balfelöl s egy hang: Várják meg a végét az illuminationak!) azzal a sötét árnyékkal, azzal a sötét eeelszövényes módszerrel szemben, a melyet Horánszky Nándor t. barátom szavaiban feltalálni vélt, a melyet azokból kimagyarázott, a melyet nekünk imputál. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogyha valakit a világon lehet vádolni arra, hogy elveinek, programmjának megállapításánál csak azt nézi, hogy mi az, a mi könnyen keresztülvihető, hogy mi az, a mi a hatalomrajutás, vagy a hatalom megtartása elé gátat nem állít, ezzel vádolni lehet ebben az országban minden factort, csak minket nem, (Zajos helyeüés bal felöl) csak ezt a pártot nem lehet ezzel vádolni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Wekerle Sándor ministerelnök éspénzÜgyminíster: Nem is vádoltam ! Gr. Apponyi Albert: Hiszen úton-útfélen olvassuk az önök hírlapjaiban, minduntalan halljuk az önök folyosói beszélgetéseiben, sőt még itt a házban is, hogy ez a párt programmjának egyes részei, különösen pedig közjogi követelményei által maga teszi magának lehetetlenné a hatalomra jutást. Hát én nem tartom azt, hogy ezt lehetetlenné teszi, mert ez tisztán attól függ, vájjon a nemzet többsége felkarolja e ezt a programmot, és vájjon oly helyzetbe jutunk-e, hogy az alkotmányos király előtt magunk adhassuk elő ennek a programmnak tartalmát és e követelmények lényegét; (Élénk ietszés bal felöl.) de a míg egy pártot ezzel az impoliticus eljárással vádolnak minduntalan, hogy hatalomrajutásának útjába maga állít torlaszokat, hogy maga alkot mesterségesen akadályokat, addig azt a pártot lehet vádolni túlhajtott idealismussal, azt a pártot lehet vádolni, hogy törekvéseiben egy messzibb jövőt anticipál és az actualis pillanatnak nem áldoz eleget: hanem ezt a pártot azután azzal is vádolni, hogy ez eszméinek megállapításában csupán a könnyű keresztülvitel, csupán a biztos és kényelmes hatalomra jutás szempontjait tartja szem előtt, ez először ellenmondás, és másodszor oly igaztalanság, a melynél égbekiáltóbbat talán soha nem hallottunk. (Zajos helyeslés bal felöl Felkiáltások jobb felöl: Nem vádolta!) De azután, t. képviselőház, valóban csodálkoznom kell azokon a felfogásokon, a melyek akkor, mikor a t. ministerelnök úr Horánszky Nándor t. barátomnak a nyugalom helyreállítására vonatkozó észrevételeit persiflálta, itt nyilvánult. Csodálkoznom kell azon a derültségen a felett a tétel felett, hogy reformoknak, nagyszabású, kényes természetű reformoknak keresztülvitelére a kellő talajt nem a felizgatott, hanem a nyugodt közvélemény képezi, ha tudniillik békés és nem forradalmi úton akarjuk a reformokat keresztülvinni, mert kereszfűlvitettek, a \ilágtörténelemnek minden lapja tanúskodik róla, a legnagyobb, a legnehezebb, a legmerészebb dolgok igen is nagy izgalmak alapján, kétséget nem szenved; de a békés fejlődésnek, annak a folytonosságnak, épen annak a politikai folytonosságnak érdekében, a melyet a t. ministerelnök úr Deák Ferencz terminológiájától talán egy kissé eltérve jogfolytonosságnak nevez, értvén ez alatt azon párt uralmának a fentartását, (Nagy derültség bal felől.) — ez még eddig jogfolytonosságnak nem neveztetett,