Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

34 159, orszftgos illés 1893. feftmár 17-én, pontokén. Vajay István." Már a főrendiházban is benn vannak! KováCS Albert: ... a kálvinista papságnak ezen szervezetében van akkora társadalmi erő, mint a katholikus klérusnak azon szervezetében, melynél fogva végső csúcsai által a királyok trónjáig felér. Bármely egyszerű kálvinista pap, mint egy ó-testamentomi próféta úgy állhat meg és úgy is szokott megállani ma is bárki előtt. Olvassuk el a régi erdélyi fejedelmek udvari papjainak beszédeit, vagy akár a jelenkori kálvinista királyok előtt tartott prédicátiókat: egy-egy ó-testnmentomi próféta hangját halljuk azokban, mert ő nem alábbvaló senkinél a világon, ő akár kinek elmondhatja a maga igazságát. A maga szűkebb körében ez volt a helyzete eddig a tanárnak is. T. ház, a tanári foglalkozás olyan természetű, hogy azt középszerű ember jól nem végezheti. Minden más pályán megállhat a középszerű ember díszesen, még mint kúriai tanácselnök is megállhatja helyét, (Halljukl Halljuk!) de a professornak legalább is gyors fefogású és tisztafejű embernek kell lennie, mert ha .nem, akkor az ő munkája nem előnyös, hanem meglehet, hogy épen káros hatású. Az egyetemi törvények szerint bárkit érettségi bizonyítványával fölvesznek az egyetemre, de én már régóta csudálkozom azon, hogy az egyetemi professorok nem tesznek fölterjesztést abban az irányban, hogy a gyöngébb bizonyítványu ifjak a tanárképzőből kizárassanak, mert azok a tanári pályán sikerrel működni nem fognak. Hiszen, t, ház, . ámbár t. képviselőtársaim nem mindnyájan szakemberek közoktatási kérdésekben, de mégis mindnyájan igen figyelemreméltó t pasztalatokkal bírnak, úgy, hogy e kérdésben a saját tapasztalataikra hivatkozhatom. Bizonyosan mindnyájan érzik, hogy egyik vagy másik ismeretágban jóval erősebbek, a másikban pedig gyengébbek, és vissza tudnak emlékezni egy jeles professorra amott, egy gyengére emitt. Egy igazi hivatott professor egynehány szavával, egy pár órai előadásával olyan világosságot tud deríteni tárgyára, a milyet a gyenge életének egész munkássága által sem. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Sajátságosan megvilágosodik általa a kérdés s néha egy pár óra alatt az ifjaknak évek munkáját kiméli meg. Ez pedig a tanításban mindig a tanítónak eszességével áll egyenes arányban. Ha a dolog így áll, akkor a társadalomnak érdekében áll az, hogy a legtehetségesebb ifjak minden eszközzel a tanári pályára vonzassanak és ha egyszer ott vannak, jól is érezzék ott magukat. Ha már most a magyar törvényhozás besorozza a polgári iskolai tanárokat a XI. és X. rangosztályba, (Halljuk! Halljuk!) a gymnasiumi tanárokat a IX. és VIII. rangosztályba, akkor ezt az állást megfosztja régi díszétől, elveszi tőle azt a vonzerőt, melyet eddig a tehetséges ifjakra gyakorolt s leszorítja a dohányfinanezok színvonalára, mert azok is ez osztályba vannak sorolva. Ebben az esetben, a ki csak valami erőt érez magában, nem fog a tanári pályára menni, a hol a legutolsó fokon kell kezdenie és csak egy fokot avancirozhat, hanem inkább választ olyan pályát, a hol ha talán a legutolsó fokon kell is kezdenie, de több mint egy foknak előléptetése áll előtte. Ezt az eredményt a közoktatásügy hanyatlása rövid 10 év alatt megfogja mutatni. A rangosztályokba való sorolás hátrányait ezen eszes, tanúit és önérzetes osztálynak még igen jelentékeny fizetés emeléssel sem lehetne kipótolni. Ennek illustrálására felolvasom egy tanár hozzám intézett levelének néhány sorát, (Halljuk! Halljukl Olvassa:) »A tanárság még a fizetés emelés mellőzését is szívesebben tűrte volna, csak az önérzetét, oly mélyen sértő, magas fokú qualificatiójához méltatlan osztályozás szégyenétől kimélték volna meg.« (Több hang a szélsőbalon: Tökéletesen igaz l) Biztosíthatom a t. házat, hogy ez a magyar tanári testületnek általános nézete. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha e törvényjavaslatban igaz volna az, a mit az előadó úr egyik felszólalásában mondott, hogy mindenkinek a közkatonaságon kell kezdenie, de minden katonának a patrontáskában kell éreznie a marsallbotot, .ha ez keresztül lenne víve a törvényjavaslatban, vagy ha az a nagy igazság, a melyet tegnap a ministerelnök úr mondott, hogy egyik foglalkozás ép oly tiszteletre méltó, mint a másik, volna keresztűlvíve e javaslatban, akkor a dolog sok tekintetben másként állana, de e törvényjavaslattal szemben úgy az előadó úrnak, mint a ministerelnök úrnak magában véve igen szép szólásai nem egyebek, mint phrusisok, melyeknek a törvényjavaslat szövege semmi tekintetben meg nem felel. A törvényjavaslatban, t. ház, vannak rangos és nem rangos foglakozások. Rangos foglalkozás az, mely habár legalul kezdődik is, de felmehet ugyanazon foglakozást űzve a legmagasabb rangig. Rangnélküli foglalkozás pedig az, a mely közbűi valahol kénytelen megállani. A rangosság a maga teljességében e törvényjavaslatban csak a bírói szolgálatnál van keresztűlvíve, ép azért a bíróság gratulálhat mostani kormányzásának. Más foglalkozásokban a közkatonának nincs joga sem a marsall-botot, sem a foglalkozások egyenlő tisztességét érezni; de minden mások között legkevésbbé a tanári