Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

159. országos ülés 1898. február 17-én, pénteken. 35 foglalkozásban ! Hiszen, t. képviselőház, a közönséges dohány-finánez, a ki elemi iskolai képzettséggel beléphet, és ezen qualificatioval és azzal az ügyességgel, a melyet ott működése közben megszerez, felemelkedhetik a VII. rang- I osztályba. (Úgy van! balfelöl.) A polgári iskolai tanár ellenben, a kinek az egyetemivel egyenértékű qualificatiója vau, vagy attól csak egy hajszálnyira különbözik, a Xl-ik rangosztályban kezdi és a X-iknél elvégzi, még az igazgató is. (Úgy van! balfelöl.) Ha a dolog így áll, akkor a professor miként ábrándozhatik a marsalibotról, vagy miként lehet azt mondani, hogy ebben a törvényjavaslatban a foglalkozások közt nincsen tisztességbeli megkülönböztetés téve? (Élénk helyeslés bal felöl.) Ez a körülmény az, a mely mutatja, hogy Hegedűs Sándor t. képviselő úr indítványa pusztán nominalismus, a mely épen olyan hiábavalóság, mint a nominalisták hajdani működése volt, s hogy a dolog lénye gén, a törvényjavaslatban lefektetett institutiokon ez semmit változtatni nem fog. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Épen azért én egy határozati javaslatot fogok beterjeszteni, (Halljuk! Halljuk!) a mely azt tartalmazza, hogy az összes tanárok, tehát nemcsak a cultnsminister kormányzása alatt levők, hanem valamennyien, vétessenek ki az osztályokba való sorozás alól, és a fizetésük, alapfizetés és korpótlék alakjában rendeztessék. (Élénk helyeslés bal felöl.) Maga a törvényjavaslat sem sorozza osztályokba az egyetemi és általában a íőiskolai tanárokat. Talán azért, mert annak, a ki e törvényjavaslatot csinálta, visszatetszett és maga is visszahökkent tőle, hogy a VII. és VI. osztályban, a hova fizetésüknél fogva tartoznának, egy színvonalra állíttatnának ezen tiszteletre méltó emberek a dohányfelügyelővel és a jogügyi aligazgatóval; hogy Szilágyi Dezső jogtanár egy színvonalon álljon a jogügyi aligazgatóval és a dohányfelügyelővel. (Derültség bal felöl.) Meglehet, hogy még az a kép is elvonult a szeme előtt, hogy a tudós német nemzet (Halljuk! Halljuk!) a maga főiskolai professorait mennyire minden mások fölé helyezi a társadalomban, mind tisztességre, mind a fizetésre nézve; és ennek az eredménye azután az, hogy bár Németország ma a világ első hatalmassága, mégis a német nemzetnek az a dicsősége, a melyet az ő híres professorai szereztek neki, nemcsak sokkal régibb eredetű, de ma is sokkal nagyobb és sokkal díszesebb, mint minden katonai és politikai dicsősége. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ilyen megbecsüléssel környezi Európa minden művelt nemzete azt, a ki a tudományok terén működik és ott eredményeket hoz létre. Csak a magyarnak jutott eszébe az, hogy a dohánybeváltási felügyelővel és a jogügyi aligazgatóval a juris professor egyenlő legyen. Különben az elemi iskolai tanárok sincsenek osztályokba sorozva, pedig ezek a szegény emberek nagyon megörültek volna, ha őket bár a XI. rangosztályba besorozta voíaa a t. közoktatási minister úr. (Tetszés és derültség bal felöl.) De ezek már minden rangosstályon alul állanak, még a hivatalszolgákon is alul, úgy hogy ezeket Eötvös Károly terminológiája szerint ténsuraknak sem lehet nevezni, hanem csak mest'ram, rekt'ram! (Derültség és tetszés bal felöl.) Eszembe jut megemlíteni, hogy a t. ministerelnök urnak a lapok már két ízben, utoljára tegnapelőtti azt adták a szájába, hogy a polgári iskolai tanárok nincsenek a tizenegyedik rangosztályba sorozva. Az tény, és pedig felteszem, hogy csak sajtóhiba és nem szándékosan történt, hogy az a) tabellában nem említ tétnek a polg. isk. tanárok a Xl-ik osztályban, hanem csak a X-ikben, de már a 3. számú mellékletnek a 130. lapján ott vannak. Berzeviczy Albert államtitkár: Azok segédtanárok ! Kovács Albert: Igaz, t. államtitkár úr, hogy segédtanítóknak neveltetnek itt, de a polgári iskolai tanárok létszámi 517, ebből a segédtanároké 172, tehát az egész létszámnak egyharmada. Ezt az egybarmadot pedig nem lehet segédtanároknak nevezni, mert segéd az a ki ideiglenesen, talán a folyó iskolai év végéig kisegíti a katedrát, ott, a hol a rendem tanár talán évközben meghalt. Azonban mihelyt a személyzetnek egyharmada segéd, ez nem kisegítő, hanem rendes intézmény. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Miután a minister elrendelte, hogy mindenki a legalsóbb fokon kezdje pályáját, ezután minden tanárnak 13 —14 esztendőt kell ebben az osztályban töltenie, tehát ezt nem lehet ideiglenes intézménynek nevezni, hanem rendes institutionak. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Mielőtt bevégezném beszédemet, még a tanár urakhoz is van egy pár szóm. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Talán erről a helyről meghallják sokan, és tán tőlem, régi öregbarátjuktól, nem veszik rossz néven. (Halljuk! Halljuk!) . Mikor a tanárok rangosztályba való sorozásának híre elterjedt, sajátságos láz fogta el az egész tanári személyzetet, Kérvények nagy számát küldték be ide, körleveleket intéztek egymáshoz, vezérczikkeket írtak; s ezen körlevelekben előfordultak ilyen t inácsok: lépjenek ki mind a középiskolai tanárok a tudományos intézetekből, oszlassák fel a tanáregyesületeket, szűntessék be irodalmi munkásságtikat; s az