Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-159

159. országos ülés 1898. február 17-én, pénteken. 38 valóságot csinált. Ezt jegyezte fel róla a tudományok históriája. Ennek a törvényjavaslatnak lényeges hibája az a rangkórság, mely ellene felemlíttetett, nem ebben a kifejezésben van, hanem a törvényjavaslatban lefekteti intézményekben. Hiszen nincs a földkerekségén rangosabb osztály, mint az osztrák katonatiszti kar, pedig ennek osztályait se nevezik rangosztályoknak, hanem DiätenClasse-nak, azaz napidíj-osztálynak. Ez mutatja, hogy bármiféle névvel nevezzük az osztályt, ha egyszer a szervezet alapja az osztály : akkor a rang benne van az intézményben, és a rangkórság kifejlődik, akármilyen legyen a neve. Az előttem szólott t. képviselő úr indítványa után is úgy áll a dolog, hogy a nyakravaló más lesz, de a kutya ugyanaz marad. (De rültség balfelöl.) A tekintélyes öreg alispán ma is öcsémuramnak szólítja azt a fiatal aljegyzőt a kiről jó véleménynyei van, ellenben tekintetes úrnak ín'vja akkor, ha nem sokat tart felőle. Ez az egyetlen rangosztály alapszik a természet törvényein, (Derültség bálfélöl.) mely az egyénnek bslső értékét fejezi ki, minden más rangosztály hamis. De, t. ház, legyen az osztálynak akármiféle neve, én nem kételkedem, hogy az ezentúl fizetési osztálynak fog neveztetni, mert az előttem szólott képviselő úr indítványát a többség elfogadja, sőt a szöveggel szemben én is megszavazom. Lehet, hogy az osztály nevét beszédemben is felváltva használóin; különben is egyértelműnek tartom. Hogy különböző fizetéseknek kell lenni, az természetes, és ha már a ház többségének geniusa azt hozza magával, hogy a fizetési különbségek egyúttal classisoknak is neveztessenek, hát én ebbe bele tudnék törődni ott, a hol az első osztály a maga hatáskörébea, főnöke a másodiknak, a második a harmadiknak és így tovább; de a hal ez a függési és főnöki viszony egyáltalában nincs meg s a dolog t:rmészete szerint nem is lehet, ott az osztályokba sorozás valami természetellenes dolog. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az alispán hivatali főnöke a szolgabírónak, a ministeri tanácsos hivatali főnöke a titkárnak, de egyik professor a másiknak, a főiskolai tanár a középiskolainak, a középiskolai az elemi iskolainak egyáltalában nem főnöke; köztük efféle függési és alárendeltségi viszony még csak nem is képzelhető. (Igás! Úgy van! helyeslés a balés szélsőbalon.) Ha van foglalkozás a világon, a melynek rangját csupán csak az egyén belső értéke szabja meg, és semmi más tényező nem, még a fizetés sem: a tanári foglalkozás minden mások fölött ilyen. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IX. KÖTET. balon.) Itt, t. ház, lehetnek igen érzékes elemi iskolai tanítók, és érzéktelen középiskolai tanárok, lehetnek igen érzékes középiskolai tanárok és csekély súlyú egyetemiek. S épen ezen két utóbbi foglalkozásnál, a hol az összehasonlítás ugyanazon alapon lehetséges, akár hányszor megtörténhetik az,hogy egy középiskolai mathematikusnak vagy philologusnak a szakértők előtt sokkal nagyobb rangja van, mint az egyeteminek. A híres Bolyai egész életén át gymnasiumi professor volt Maros-Váslrhelyen, de aziérfc még is ő a jelenkor mathematikájának reformátora, és Németország egyetemi számtudósai mind az 8 tanítványai. A ki tehát a tanárok körébe is átakarja vinni az osztálybasorozáat, az a természet törvénye ellen vét, a természet pedig boszút áll a maga törvényeinek megsértéseért. (Igaz! Úgy van! helyeslés a bal- és széJsöbalm.) Mert hát, t. ház, miben állott eddig a, tanári pálya előnye. Két tényezőben, és pedig hogy a csekélyebb jelentőségűt mondjam először, ez az, hogy a tanár, bárha fizetésével a tisztességes szegénység színvonalán maradt mindvégig, de fizetése mégis mindjárt pályája kezdetén olyan jelentékeny volt, hogy még fiatal korában családot alapíthatott. A másik, a fontosabb az, hogy a tanárnak nem volt semmiféle rangja ; ő nem volt előkelőbb senkinél, de alábbvaló sem volt senkinél; ennélfogva őt a társadalom megszokta az ő belső értéke szerint megbecsülni: az egyiket ugyanazon iskolánál többre, a másikat kevesebbre; és ő maga is jogot vehetett magának, hogy az emberek megítélésében ugyanezen mértéket alkalmazza. A mely tanárnak belső szellemi értéke elég nagy volt arra, hogy a társadalom legmagasabb köreibe is bejusson, hát oda be is vétetett, s egyszerű ruhájában az ország kormányzója mellé is leülhetett, mert ő annál sem volt alábbvaló, ha az egyéni érték érdemesítette arra, hogy annak asztalához leüljön. {Helyeslés és tetszés bal felöl.) Ez a körülmény volt az, t. ház, mely a legeszesebb, legönállóbb és legjellemesebb szegénysorsú ifjakra oly nagy vonzóerőt gyakorolt, hogy azok még jövedelmezőbb pályák mellőzésével is inkább a tanári pályára léptek, m írt semmiféle más pályán egyéni értékük elismerését akkora mértékben meg nem nyerhették, mint a tanári pályán. Ezt pedig t. ház, nem kell csekély dolognak tartani. Hogy egy másik körből vett példával is illustráljam ezt: a kálvinista papságnak azon szervezetében, hogy neki nincs rangja, tehát ő senkinél sem előkelőbb, de nem is alábbvaló. Madarász József: De hiszen kezdik in ár azok is, fájdalom! (Derültség) 5