Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

171. oraágos ftlés 1898. márcaius 8«án, pénteken. gg5 tartani, táplálni. íme, most a legtermékenyebb vidék lakossága jutott ínségre, az kövefeli azon orvoslást, a melyet a minister űr kilátásba helyezett, és ;i melyért a felelősség nagy súly­lyal fog rá nehezedni, ha az orvoslás helyesen keresztül nem fogna vitetni. Még egyet. Midőn mi minden oldalról meg­támadjuk azon tisztviselőket, a kik nem telje­sítik kötelességeiket: ez kötelességünk, és a kép­viselő karnak hivatása ezeknek megrovásokat is osztogatni. Másrészről, t. képviselőház, el­ismerésünkkel is kell adóznunk a közigazgatás azon közegeinek, a kik kötelességüket teljes oda­adással és olyan helyen teljesítik, a hol ezt csak életük feláldozása vagy legalább is koczkáz­tatásával tehetik. Hivatkozhatom arra, t. ház, — nem csupán az én kerületemről, hanem az egész Duna védelemről van szó, — n °gy a kalocsa-vidéki, dunabalparti védvonalon, mely még inkább veszélyeztetett vidéket véd meg, mint a dunántúli, a hol a part fekvése maga­sabb, valósággal emberi erőt felülhaladó munkát és védelmet teljesítettek az állam mérnökei, Dolesko, Juventius, és nem tudom még milyen más nevű urak; nincs szerencsém őket ismerni; de mindazon tudósítások, melyeket onn in kap­tunk, elismeréssel nyilatkoznak ezen mérnök urak és azon nép önfeláldozó munkásságáról, mely a védelmet vezette azon a vonalon, a hol minden perczben életük forgott koczkán. (Igaz! Ügy van!) T'szteleiteijes elismerés illeti meg ez urakat és ezen népet, valamint a mentőket is, t. i. azon katonaságot, melyet oda küldöttek s a mely éjféikuv érkezett meg, és pontonjaiba szállva, éjjel, ismeretlen vizeken, jégzajlás kö­zepett ment vidékről-vidékre, házról-házra, fáról­fara, és szedte fel a menekülteket, hogy azoknak életét, és a mi kis vagyonuk volt, biztonságba helyezze. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, csak kötelességet teljesítek, midőn ezekről megemlékezem. (Helyeslés.) Elfogadom Perczel Dezső t képviselőtár­sam határozati javaslatát. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Kun Miklós! Kun Miklős: T. ház! Azon szomorú kép, a melyet itt a t. képviselőház több tagja a jelenlegi árvízről fest, ösztönöz és kényszerít engem is felszólalásra, hogy ismételve figyel­mébe ajánljam a t. földmívelési minister úrnak azt a vidéket, melyről már a múltkor az álta­lános vita alkalmával szerencsém volt röviden megemlékezni. Ez a vidék, t. ház, Komárom vármegye udvardi járása, mely szintén tiszta magyar vidék, és a legnehezebben ármetitesít­hető vidékek közé tartozik. Lehet az országnak más vidéke is, a mely nehezen ármentesíthető, de olyan vidék, a mely az udvardi járásnál, ezen, a Vág baloldalán fekvő vidéknél nehe­zebben ármentesíthető volna, egy sincs. Es, t. ház, még ha ritkán, csak jégzajlások alkal­mával fordulnának ott elő ezen árvízveszélyek, akkor nem is volna a veszedelem oly nagy és oly állandó; ámde, t. ház, ott évenkint többször, ós nemcsak télen, hanem mint a múltkor is említettem, április, június,, Julius, sőt augusztus hónapban is fordultak elő árvizek, nem egyszer, de többször is. Ezeknél fogva kérem a t. minister urat, mint a múltkor U bátorkodtam kérni, hogy e vidékre is terjeszsze ki figyelmét, és foglalja be ezt a vidéket azon határozatba, melyet Per­czel Dezső t, képviselőtársam a tolnamegyei vidékre vonatkozólag ajánlott, és a melyet én is pártolok. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? 11a senki sem kíván szólani, a vitát ezennel be­zárom. A minister úr kíván szólani. Gr. Bethlen András föMmívelésügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Legyen szabad a hallottakra, és a beadott határozati javaslatokra röviden refieetálnom. A kormány eljárásának kritikájában, — talán a frázis ki kerekítésének szempontjából mondották, — hallottam olyant, hogy például a Dunánál eddig, mondhatni, semmi sem történt. Ezzel szemben, legyen szabad ada­tokra hivatkoznom arra nézve, hogy igenis újabb alkotmányos időnk alatt a Dunának a szabályo­zására az állam nem kevesebb, mint 30 milliót, a Tiszára kö:el 20 milliót; összesen pedig vizí­beruházásokra mintegy 67 milliót költött; és ezen költségvetést is 3 millió terheli e czímen. Már bátor voltam itt kifejteni egy alka­lommal, és jelentésemben is utaltam arra, a mire Papp Elek t. képviselőtársam határozati javas­lata is figyelmeztet, hogy azon egész sora a feladatoknak, a mely előttünk áll, az eddig kö­vetett módon nem lesz megoldható, mert ma már e feladatok oly mérvben tornyosulnak felénk, hogy azokkal az eddiginél nagyobb pénzerővel kell szembeszállni, mert hogy úgy a Dunának, valamint a Tiszának és ezek mellékfolyóinak egységes szabályozása egyszerre történjék meg, ez nagy költséget igényel. És ha egy folyónak egy terv alapján való szabályozása több évre elosztott munkájánál el is lehet mondani, hogy ez azokat, a kikre később kerül e vonalon a sor, megnyugtatja, nem így áll a dolog, midőn az egész ország folyamrendszerének szabályo­zásáról van szó; mert itt az a tény, hogy a Dunának legsürgősebb szabályozást igénylő pont­ján dolgozunk, nem nyugtatja meg a Dráva vagy a Vág mentén lakót, Épen ezért nem lehet ezt máskép tenni, mint azon a módon, a melyet szerencsém volt kilátásba is helyezni, és a me­lyet más államok is követnek, hogy midőn nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom