Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-171

<i(3Q 171. orgíAsros flíés 18W. Schóber Ernő jegyző: Perczel Dezső! Perczel Dezső: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy a részletes vitának ez előrehaladott stádiumában pár perezre én is kikérhessem a t. ház szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Hogy úgy a Danaszabályozás kérdésére általában, mint főleg a Közép-Duna egyik legelfajúltabb, és leg­veszedelmesebb részének rendezésére a t. báz szíves figyelmét fölhívjam. (Halljuk! Halljuk!) Ha már föltett szándékom volt korábban is, hogy e tételnél fölszólalok, úgy egyenesen késztetnek engem erre a legutóbbi napok szomorú, és vég­zetes eseményei, annál is inkább, mert a hét elejét Tolna vármegyében töltvén, ott közvetlen közelből volt alkalmam impressiot szerezni, és megvallom, hogy még ma is azoknak legélénkebb behatása alatt állok. (Halljuk! Halljuk!) A Ger­jentől Faddig terjedő szakaszát a Dunának vol­tam bátor a legelfajúltabb, és legveszedelmesebb pontnak jelezni. Különösen vonatkozik ezen állí­tásom annak Fájsz és Dombor-menti részére. (Halljuk! Halljuk!) A Duna ezen szakaszán 1819-ben egy hosszú kanyar, az u. n. Zichy­féle átvágással rövidíttetett meg, és tereítetetí egyenes folyásba. Pár száz ölnyi távolságban alatta, 1854-ben, a provisorium alatt fónnállott helytartó-tanács által egy hosszabb, az u. n, bogyiszlói átvágás létesíttetett. Ezek által a Duna mesterséges új mederbe kényszeríttetett; de ezen meder részint önmagától, részint pedig azért, mivel azóta annak föntartására mi sem történt, annyira elsekélyesedett, és a két ágvágás közötti régi eredeti mederben, valamint a bogyiszlói átvágás felső torkolatánál oly nagymérvű záto­nyok képződtek, hogy ennek folytán a Dunának szakasza nemcsak a hajózásra vált folytonos akadálylyá, de mindkét partvidék lakóinak biz­tonságát folytonosan a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Fölismerték e veszély nagyságát mindkét part lakói, és ezért, a míg egyrészről mindent elkövettek, hogy azzal sikeresen meg­küzdhessenek, addig másrészről mindent megtet tek abban a tekintetben is, hogy úgy maguk, valamint az ott alakúit társulatok, és az ottani törvényhatóságok ismételten, és ismételten for­dultak a kormányhoz, hogy fölhívják figyelmét e bajra, hogy annak orvoslását kérjék és sür­gessék. Hogy példát hozzak fel erre nézve, felem­lítem, hogy megalakult Tolna vármegyében a paks-faddi, és a szegzárd-vidéki védgát társulat, valamint a Duna baloldalán a nagy-kalocsai ár­mentesítő társulat. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a társulatok meghoz*ak minden áldozatot, és fel­emelték töltéseiket fokozatosan, progressive a csaknem minden esztendőre eső árvíz szerint tapasztalt legnagyobb niveauhoz képest. Hogy ismét Tolnamegyébe eső példát hozzak márcüins S-án, pénteken, fel, a paks-faddi védgát-társulat töltését 1890-ben 2 méterrel, a szegzárd-bákait pedig 1890-ben 1*5 méterrel emelte fel. És, noha a legutóbbi vizsgálat alkalmával mindkét védgát-társulat töl­tései oly jókarban lévőknek találtattak, hogy a szakemberek azokat a technika legmagasabb köve­telményeinek is megfelelőknek találták; a Felső­Dunán megindult árvíz folytán a Dunának zajló árja a fajszi zátonynál, mely a Dunának csekély vízállása mellett folytonosan növekvő vastagság­ban csaknem fenékig befagyott, oly hatalmas torlaszra talált, hogy bármily magasak lettek légyen is a két oldalon a védgátak, azok sokáig ellen nem állhattak volna. (Úgy van! jobb felől.) így, miután csak idő kérdése volt, hogy a leg­elkeseredettebb bűzdelem daczára is azok meddig tarthatják magukat: folyó hó 25-én beállott a katasztrófa, még pedig olyan mértékben, hogy azt túlzás nélkül mondhatom, hazánk vízi cala­mitásainak annaleseiben, kem igen találja párját. (Úgy van! jobb felöl.) A mi az okozott kár nagyságát illeti, meg­engedem, hogy az 1838-iki pesti, és az 1879-iki szegedi árvíz ezt meghaladta, de a mi a relativ jHisztítást, és ennek intensivitását illeti, azt hiszem, hogy azok a mostanival össze nem hasonlíthatók. (Úgy van! jobb felöl.) Nem akarok a részleteknek tudomásomra hozott jeleneteivel a t. ház előtt hatást kelteni, (Halljuk! Halljuk!) nem akarom azok borzalmai­nak ecsetelésével a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni; elég. ha arra irányítom a t. ház figyelmét, mert elképzelheti ki-ki magának a catasztropha nagyságát, hogyha meggondolja, hogy itt nem egy megduzzadt, hatalmas folyó medré­ben el nem férő vízfölösleg nyitott tért magának, hanem maga az egész zajló folyam kilépve med­réből, tört magának romboló erejével más utat. (Úgy van! jobb felől.) Méltóztassanak már most megítélni, hogy micsoda hatást képes ez elő­idézni, midőn február hó 25 ének délelőttjétől kezdve egész márczius hó 1-ének délelőtti 10 órájáig, tehát 4 napon át a felduzzadt Duna 8 kilométernyi hosszban, ágyát elhagyva, eultivált területen ellenállhatlanú) rohant tova. Elpusztí­totta az Grerjen községet, és több majorját, mely­nek 500 házából a templomon kívül csak 2 áll még, s az is kétséges, vajjón ez a hét végén állni fogé? Elpusztította Fadd községének jelen­tékeny, és Tolnának nagy részét, különösen nagy kárt okozván a tolnai uradalomnak, a Dunántúl haladott kultúrájának legmagash színvonalán álló gazdaságain ik. Elpusztult Tolna vármegye körül­belül 10 kilométer niűútja, elpusztult a pest­megyei Bogyiszló. (Úgy vm! jobb felöl.) Figye­lembe veendő e mellett még különösen az a körülmény is, hogy ezt a vidéket rövid 23 hó lefolyása alatt négyszer érte árvíz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom