Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-170
170. országos Öléi, 1898. mari-rins 2-iiu, csütörtökön, E55 által elhárítani nem lehet; hanem igenis szükséges, hogy azon kotrások, a melyeknek oly rendkívüli sikerei mutatkoztak, úgy a Duna felső, mint a Duna alsó részben folytattassanak, mert ez nemcsak a folyam correctioját képezi, h;tnem a legjobb és leghelyesebb, védekezés a Duna mellékterűi étéinek biztosítására. Az is természetszerű, hogy itt a Duna mellett, kivált a Duna közvetlen szomszédságában, a hol sokkal lazább a föld, ha messze földről nem hoznak összetartó, compnct anyagot, nem lehet más töltést csinálni, mint csakis homokost, a milyen a Duna mellékén csaknem kizárólag mindenütt látható, De itt a természet maga az által is segít, hogy a míg a Tiszánál hetekig hónapokig tartó árvizek vannak, addig a Dunánál, a hol lazábban összefüggő töltések vannak, az árvizek lefolyása napok alatt történik meg. Ezekre rámutatva, bátor vagyok azon kérdésekre vonatkozólag is elmondani nézetemet, a melyeket gr. Teleki József t. képviselőtársam elmondott. (Hallj ki Halljuk!) A t. képviselő úr előadása abban a tekintetben, hogy az alföldnek épen'legvagyonosabb osztálya milyen óriási terheket hord, igen érdekes volt. Abból meg lehet mérni, hogy a földmíveléssel foglalkozó alföldi embernek a földholdja után mennyi terhe van; de azoknak a terheknek ilyetén összesítése nem nyújt tájékozást épen arról a miről t. képviselőtársam akar tájékozást nyújtani. A t. képviselő úr elmondotta igen helyesen: milyen magas az állami adó, milyeu magas a köz ségi, milyen magas a megyei, és milyen magas az egyházi adó, szóval mindazokat a terheket felszámította, melyek az alföldi földre nehezednek, s ezekhez hozzáadta a védekezési, illetőleg vízszabályozási vagy társulati költségeket, a mik szintén igen tetemes terhet képeznek. így öszszesítve ez nem helyes, mert ez tévútra vezet. Le kell szállítani az egyiket is, ha van benne mód. de le kell szállítani a másikat is. Arra nézve, hogy milyenek a vízszabályozás terhei, nem nyújt tájékozást, csak megzavarja ezt az az adat, ha össze veszszük a városi, állami és más terheket, és felszámítjuk, mint a társulat terheit. Ezzel nem azt akarom mondani, t. ház, hogy ott ép a társulati terhek ne volnának magasak, hanem rámutatok egy hiányra, melyért nem lehet vádolni a ministerfc, de még a társulatot sem. Általában a törvény azt mondja, hogy a vízszintek lejtmérezési megállapítása folytán a társulatok autonóm jogkörében tartozik egyfelől a vízszintek terheinek, másfelől a classisoknak megállapítása. E elassisok vagy a kataszteri tiszta jövedelem alapján, vagy ktilöQ becslés által állapíthatók meg. E tekintetben a társúlatoknnk autonóm intézkedési joga fennáll, és akármelyiket választja a társulat többsége, ahhoz neki teljes joga van. és itt a kormány és a földmívelési minister nines jogosítva beavatkozni, mert ez által a tételes meglevő törvényeket sértené meg. T. ház, itt, a hol egyforma viszonyok közt kell eljárni, a hol ugyanegy vízrendszer keretében, úgyszólván egy kataszteri vidéknek a területe van bevonva, nézetein szerint valami jelentékenyebb sérelem nem történhetik. De előállhat ily sérelem ott, a hol több, egymástól gazdaságilag is különböző vidék egy társulat keretébe vonatik. Ez az eset van a Tisza-KörösMarosi társulatnál, a mint erre gróf Teleki József igen helyesen mutatott rá. A Kőrös pl., a melynek már lefolyása is, kivált a felső részeken, tudvalevőleg sokkal gyorsabb, mert az esés nagyobb, sokkal kisebb terűleteket veszélyeztet, így van ez a Marosnál is, melynek még kedvezőbbek a lefolyás viszonyai, a mely még sokkal gyorsabban foly le, mint kivált a Csongrád és Szeged közötti Tisza. Ennek a folyónak a lefolyása, részint a mederelfajúlások miatt, a melyek már csinálva, vannak, sokkal lassúbb. Már most nagyon természetes, t. ház, hogy a Kőrös és Maros mentén fekvő területeknél nem csak a kataszteri vízszintek és értékek megállapítása útján kell, nézetem szerint, a kiveté-eket eszközölni, hanem tekintettel kell lenni arra, hogy itt különböző rendszerek kapcsoltattak össze. És ez volt az oka azon intézkedésnek, a melyet annak idején, a mikor az ideiglenes kivetések történtek, magam, mint a ki erre akkor, mint kormánybiztos jogosítva voltam, tettem, t. i. épen tekintettel arra, hogy a Kőrösnél és a Marosnál a viszonyok nem oly súlyosak árvíz tekintetéből, mint épen a Tiszánál, itt már az ideiglenes kivetésnél is igyekeztem oly kulesot találni, a melynek alkalmazásával a lerovások aránylag csekélyebbek voltak, mint a Kőrösnél és Marosnál. Egyszersmind fentarfcottam azt, a mi az érdekeltek beleegyezésével történt, hogy annak idején, ha ezen ideiglenes kirovások után az árvíz-színlejtezés megtörténik, akkor ők maguk autonóm jogkörökben állapítsák meg azt. hogy melyik terűletet minő teher illesse; továbbá azt, hogy akkor fog bekövetkezni az egymás közötti leszámolás, és azok az érdekeltek, a kik az ideiglenes kivetésnél többet fizetnek, azoknak ezt a többletet megtéríteni, azok pedig, a kik kevesebbet fizettek, az elhagyott fizetéseket teljesíteni tartoznak. E tekintetben elismerem magam is, hogy szükség lett volna egészen külön természetű intézkedésekre, a különböző viszonyok mérlegelésére, és hogy ezen mérlegelés befolyással lett volna äz árvízi classisok és az árterület után viselendő terhek megállapítására. De az erre 4.0*
