Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-170
ílö. országos «íés 18»S i»rtrcidli>i ä-án, esBtörtSkfe. 34É niiics elég bősége hazánkban; annak terjesztésére kell tehát mindent elkövetni. Bessenyey Ferencz t. képviselőtársam törvényhozási intézkedést sürgetett. Nem volnék ellene részemről sem, ha akár a t. minister úr, akár ő javaslatot nyújtott volna be erre nézve, azonban addig is, a mig az megtörténhetnék, azt gondolom, hogy a kormányzat és a képviselők érdeklődése útján is segítve lenne, lagaíább részben ezen a bajon, t. i. czélszeríínek tartanám azt ; hogy a t. földmívelési minister úr tekintettel Bezerédy Pálnak selyemtenyésztési jelentésére és az eddig elért sikerekre, a termelt selyem kitűnő mennyiségére és azon körülményre, hogy a szegényebb néposztály épen akkor kapja, jövedelmét ebből az ágból, a mikor arra a legnagyobb szüksége van, tavaszkor, a mikor máimindenét felemésztette, mikor aratásig alig bír tengődni: mindezeket hangsúlyozva, népiesen irott röpiratkákat bocsátana ki, melyek sok ezer példányban kinyomatva, a ponyvairodalom termékei helyett, milyenek a rabi óbistor iák, a Spanga históriája stb. szétosztatnának a nép között 2—3 krajezárért, vagy ingyen. (Általános helyeslés.) Ezeket a földmívelési minister űr közegei volnának hivatva terjeszteni ép úgy, miként a belügy minister úr volt szíves elfogadni abbeli indítványomat, hogy a közegészségügy elemeire nézve ily rövid, népiesen irott oktató röpirat kákát nyomasson és osztasson ki. Hálával ismerem el, hogy a belügymiuister úr készségesen engedett kérésemnek. Felkérem tehát a t. földmívelési minister urat, méltóztassék hasonlókép cselekedni és népies nyelven írott, ezen iparág hasznáról szóló röpiratokat, itt-ott, ha kell illus trálva is, 50-—GO—-100 ezer példányban, — kevésbe kerülnének, mert rövidek lehetnének, — kinyomatni és szétosztatni azon vidékek és községek népe között, a melynek égalj a alkalmas szederfa tenyésztésére és selyemtermelésre. Ez az egyik. (Helyeslés a szélsőbalon.) A másik pedig az, hogy miután a szolgabírák sok mindenfélével el lévén foglalva, választások idején pedig legfoképen korteskedéssel, (Ellenmondás jobb felől.) fájdalom, nagyon kevéssé érnek rá, hogy a gazdasági ágak körüli teendőkre ügyeljenek, a földmívelési minister úr, vagy ha a belügyministertől jobban tartanak, a belügymiuister úr, rendeletileg figyelmeztesse a szolgabírákat, hogy a mennyire ügykörükbe vág, a midőn községeiket beutazzák, ügyeljenek arra, hogy a faiskolákban a szederfatenyésztés meny nyire halad és hassanak közre buzdításaikkal, hogy azt el ne hanyagolják. Fájdalom, tökéletesen áll az, a mit Bessenyey t. képviselőtársam mondott, hogy népünk műveltsége még nincs azon a fokon, hogy a fatenyésztés hasznát teljesen belássa. Mit tapasztalunk, t. házi Mikor egy-egy nagyobb terjedelmű allodialis birtok parcellaltatik, ha pl. szorgalmas mezei népünk megvásárol egy ilyent, felosztja azt kisebb részekre, s akkor azt látjuk, hogy azon urasági birtok szélein, hol az utak és dűlők szépen be vannak fásítva, a nép, mikor a birtokot megveszi és megvevén felosztja, első teendőjének tekinti a fákat kivágni, azt mondván, hogy árnyékot vet, verebek tanyáznak benne, szóval kárt tesz a fa. Ez egészen általános rossz szokás az országban. A helyett, hogy mívelnők a fát, még ott is elpusztítjuk, a hol már meg van. (Igazi Igaz! a szélsőbalon.) Erről kell a népet leszoktatni, és eziránt kell őt felvilágosítani s erre igen alkalmasak a népies oktató röpiratok. Mert különben a mi népünkben igen nagy a tanulékonyság, mint a Papp Elek t. képviselőtársam által felhozott példa is bizonyítja, t. i. azon oktató előadások, melyeket a szent-imrei gazdasági intézet tanárai a községekben tartottak. Ha felvilágosítjuk a népet, az belátja, hogy ezen intézkedések az ő javára történnek és lassan-lassan még is előbbre megy a jó utón. (Helyeslés ) És ennél a pontnál egy kérésem van mindazon t. képviselőtársaimhoz, a kik oly kerületeket, oly vidékeket képviselünk, a hol a selyemtenyésztés már meghonosúlt, hogy tudniillik, a midőn kerületeinket meglátogatjuk, és választóinkkal érintkezünk, magunk se múlaszszuk el a népet arról felvilágosítani, hogy ez az iparág milyen jövedelmező, milyen hasznos, és buzdítsuk a népet, hogy a szederfatenyésztés! nagyobb mértékben honosítja meg mindenütt. (Helyeslés.) Ha ekként mi is közreműködünk, s a t. minister úr is megteszi a magáét, lassankint mégis meg fogjuk törni a közönyt ós felvirágoztatunk egy oly iparágat, a mely milliókat, meg milliókat jövedelmez népünknek, s különösen a nép legszegényebb osztályainak. (Helyeslés.) Ezeket röviden előadva, s ezen eszmét megpendítve, kérem a minister urat: vegye figyelembe az általunk, tudniillik a Bessenyey t. képviselőtársam és az általam megpendített eszméket, és kérem képviselőtársaimat is, működjünk e tekintetben egyértelmüleg közre. Nem kétlem, hogy a siker meg lesz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólani, t. ház? Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A tétel nem támadtatván meg, azt méltóztatik 2,045.000 forintban elfogadni. Schóber Ernő jegyző (olvassa); Bevétel 2,030.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Állattenyésztés és tejgazdaság. Rendes kiadások:
