Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

M». ©rsgftgss ülés 1888. márcríus l-6n, smrűám, 355 tak a szavai, — bélyegzett meg. Budapest főváros először létesített egy 75 holdas mintasző őtelepet, a melyből főkép a budaiaknak előállítási áron hajlandó a vesszőket adni, azonkívül felosztott a Rákoson egy 500 holdnyi területet, még pedig holdanként 150—200 és 250 írtjával, a melynek ára 20—25 évi rátákban törleszthető. Ez oly kedvezmény, a melynél különbet az állam sem nyújthatna. Azon telepek, a melyekre szintén volt m szerencsés utalni, az ország e»yes vidékein megmutatták azt, hogy a hol életrevaló lakosság van, ezen a módján a segélyezésnek mennyire kapnak, mert nehéz viszonyok közt Komárom megyében, Fejér megyében, Zalában, Somogyban is a területek máibe lettek tényleg ültetve, és az ország más részeiben hasonló viszonyok közt szintén szőlővesszők lettek kiosztva. És ime, mégis azon budai lakosok, a kiknek szőlői tönkrementek, alig jelentkeztek erre a kedvezményre, hanem inkább a gyárakban keresik a megélhetési módot. T. ház! Az bizonyos, hogy a bajt ecsetelni, a kormányt vádolni könnyebb, mint gyakorlati módokra utalni. (Úgy van! a baloldalon.) De ha bár nehéz ez, meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő ár és mások is fognak találni gyakorlati orvosszert, és hogyha nekem részletesen és összefüggőleg szívesek lesznek ezen módot megmondani, higyjék el, hogy a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogom azt felkarolni. (Helyeslés és t- tseés a jobboldalon.) De ha ezzel széniben nines más, mint csak ítzon mód, a melyhez most nyúlnak, hogy declarálják azt, hogy ezen bajjal első sorban és kizárólag az állam, a kormáay van hívatva foglalkozni és szembe szállni, és ebből aztán a közönség merít apathiát és meriti azt az indolentiát is, melyre Andreánszky t. barátom utalt, akkor azt hiszem, hogy inkább tetézzük a bajt a helyett, hogy azt orvosolnák, és elhalasztjuk az orvoslásnak azon módját, melynek forrása csakis ;iz erélyes öntevékenységből eredhet. (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobbról.) A mi Erdélyt illeti, e hazarészszel szemben ép oly érzéssel vagyok eltelve, mint t. barátom. Midőn azt látom, hogy ott a baj ma még csak kezdetét veszi, megkísérlem a preventív intézkedéseket, tehát azt a módot, melyről ma máitapasztalatok után mondhatjuk, hogy ha 10 évvel ezelőtt az egész országban megkíséreltek volna, talán előbbre haladtunk volna, és ez az, hogy a községek, melyek fenyegetve vannak, kellő időben állítsanak amerikai telepet. Ily módon akkor, ha a baj majd elterjed, kellő mennyiségű szőlővessző-anyaggal fognak rendelkezni, és gyorsén szembeszállhatnak a bajjal. Ez a felfogásom, t, ház, a helyzetről és ezek érveim a Sinionfay János t. képviselő úr által beadott határozati javaslattal szemben, a melyet mellőzni kérek. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szász Károly képviselő úr kíván személyes kérdésbei! szólni! Szász Károly. T. ház! Csak egy-két perczre veszem igénybe a t. ház figyelmét, midőn azon insinuatiora válaszolok, a melyet nevem hozzáfüzésével Horváth Gyula képviselő úr magának megengedni méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis ezen szakszerű tárgynál nézeteit kifejtve, csekély személyemet és nevemet belekeverte a vitába, a mennyiben azt mondta, hogy ha a minister úrnak nagy dicsősége telik abban, hogy Szász Károly őt támogatja, az e fajta támogatásra mindig számíthat. Gondolom, híven adtam vissza szavait. Valóban nem tudom teljesen mérlegelni e szavak értékét, a mennyiben azok csekély személyemre vonatkoznak, azonban, a mennyiben azok azt jelentenék, hogy az én támogatásom nem ér annyit, mint a t. képviselő árnak támadása, és hogy némely feltételei volnának támogatásomnak, a melyre a minister úr bizonyos előnyök adása által mindenkép számíthat, azokat határozottan és merevem visszautasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es a mennyiben az én támogatásomnak egyáltalában valami értéke lenne, a nélkül, hogy ezt Horváth Gyula úr támadásával szemben kellően mérlegelném, csak azt jegyzem meg, hogy politikai tekintetben mindenesetre nagy szerencséje a minister itrnak, hogy oly emberek, mint Horváth Gyula, politikáját nem támogatják. (Helyeslés jobb felől. Zaj a ssélsőbalon.) Horváth Gyula: T. ház! Mindenki hallotta a házban, hogy mit mondtam. Miután a minister úr hivatkozott velem szemben arra, hogy mi nem vagyunk elismeréssel, hanem igenis vannak mások, erre azt mondtam, hogyha a minister úrnak öröme telik abban, hogyha Szász Károly képviselő úr, mint tegnap is tette, iránta elismeréssel viseltetik . . . (Ellenmondás jobb felöl.) Engedelmet kérek; méltóztassék megnézni, így volt, nem szoktam beszédemet kicorrigálni sohasem. Mondom abban az esetben ez az öröme meg lesz igen sokszor a t. ministerelnök úrnak. Nem olyan dologra hivatkoztam, a mi nem itt a házban történt, hanem olyanra, a mely tegnap itt a házban fordult elő. Ugyanis a ministerelnök úr egy kijelentését a képviselő úr nagyszerűnek jelentette ki, tehát elismerésének adott kifejezést. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Ellenmondások és félkiáltások jobb felöl: Nem ugy volt!) Olvastam. (Felkiáltások jobb felöl: Közbeszólás volt!) Mindegy! Közbeszólásainak talán nincs értéke? Én erre hivatkoztam, s ehhez jogom van. Másfelől pedig azt, hogy én insiuuáltuin az által, hogy a