Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.
Ülésnapok - 1892-169
1Ü» orsBágos 81és 18«1 ntiresiiis Lén, izerdAn. íj j Q észleltetett, már is nyoma van a filloxerának. A minister úr kimutatásában fölemlíti, hogy 1876—1891. közt, tehát tizenöt évi idő alatt, az átlagtermés Magj r arországon négy és fél millió hectoliter bor volt. 1891-ben pedig, — a jelentés szerint — már csak 1,400 000 hectoliter bor termett. Ha tehát tekintetbe veszszük, hogy 1876 — 1880-ig teljesen filloxeramentesek voltunk és a filloxeravész csak 1880-ban kezdett fellépni, és pusztítása csak 5 — 6 év málva mutatkozott: állíthatjuk, hogy ha az ezen időt megelőző szőlőtermés mennyiségét veszszük számításba, tiz évi átlag szerint 5—6 millió hectoliter átlagtermés volt Magyarországon, míg ezzel szemben most a termés csak 1,400.000 hectoliter, pedig ebben a mennyiségben benne van a homoki, az immúnis talaj szőllőtermése, sőt az újabb talajba ültetett szőllőké is. Azt lehet tehát mondani, hogy a tulajdon képeni hegyi szőlőkben és a filloxerától nem mentes talajon a szőlő egészen kiveszett. Hogy példával illustráljam, Pécs városának 2210 kat. hold szőiőteríílete van, melyen még 1890-ben 120.000 hectoliter bor termett 1891-ben már csak 50 — 60.OOO. 1892-ben pedig- már csak alig 2000 hectoliter volt a termés. Ez a/, arány áll egész Baranya megyében, tehát 30—40.000 kat. hold kitűnő szőlőterületen, s oly vidéken, mely leginkább foglalkozik szőlőmívelé-sel. Úgy, hogy el lehet mondani, hogy Baranya megyében, a hol átlag a legkisebb^ számítással 3 — 600.000 heetoliter bor termett, 1892-ben nem termett több 20—30.000 hectoliternél. Tehát maga ez egy megye 5 — 6 millió forint évi jövedelmet veszített el. Mennyit veszített tehát az államkincstár az adóleírások által és mennyit a birtokos tőkeértékben! Mert a szőlő elpusztulván, természetesen elpusztult belefektetett tőkéje is. Ha azt veszszük, hogy Magyarország szőlőterülete mintegy 1 millió kat. hold, s ebből máitöbb mint 600.000 kat. hold tényleg elpusztult: bízvást állíthatjuk, hogy Magyarország nemzetgazdasága legalább 50, 60, 100 millió forint évi veszteséget szenved jövedelemben, tőkében pedig közel ezer milliót. Mi az állam feladata ily nagy országos veszte-seggel szemben? Mit kell tennie e válságos helyzetben? Azt gondolom, országos ve szélyt országos erővel s a lehető leggyorsabban kell elhárítani igyekezni. A t. minister úr jelentése bevezetésében az állam feladatáról s teendőiről következőleg nyilatkozik, s azon irányról, melyet a kormány működési körének tart: »hogy ezen irány, a melyet intézkedéseimben követtem, főképen gyakorlati volt. Nem kerestem intézkedéseimnek általános indokoltságát és theoretikai jogosultságot, nem kutattam azt, hogy elméleti elvekkel, hol jelöljem ki azon határvonalat, meddig az állam közvetlen működése terjedhet, s melyen túl a társadalom, a közönség feladata kezdődik, hanem számolva a viszonyok különlegességeivel a helyzet kivételességével, népünk jellemével és hajlamaival, az élet gyakorlati követelményeinek igyekeztem a rendelkezésre álló eszközök szabta korlátok közt czélhoz vezető módon eleget tenni.« T. ház! Ezek nagyon szép és czifra szavak, hanem először is azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az állam feladatát ily szíík körre szorítani nem lehet. Az állam feladata kiterjed odáig, hol a társadalom, a közönség, vagyis a nép hasznosan és eredményesen a működést kezébe nem veheti. Mi lett volna a kormány és az állam feladata? Az állam feladati a legsürgősebb intézkedéseket költségkímélés nélkül megtenni arra nézve, hogy a közönségnek mód és lehetőség nyújttssék, hogy szőlőjét akármely irányban reeonstruálhassa. A közönség nem kutathatja, melyik a helyes mód, melyet neki követnie kell. Ezt csak az állam tudja, az állam bír az erre szükséges eszközökkel. Francziaországban az állam idáig elment, és mikor az állam a módot és a lehetőséget megadta, akkor a társulalom a reconstructioboz hozzáfogott. Pedig Francziaországban a társadalom sokkal vagyonosabb, mint a mienk. A mi népünket még azután is segélyezni kell, ha azt akarja az állam, hogy e tekintetben az érdekeket előmozdítsa. Nálunk a kormánynak szerintem az lett volna teendője, hogy megkeresse a módokat, és eszközöket, és kikutassa azt, miként lehet a filloxera-vész ellen sikeresen védekezni. Nálunk azonban e tekintetben csak tapogatódzás és kapkodás volt tapasztalható. Soha a közönségnek egyetlenegy része nem volt teljességgel biztos arra nézve, hogy az ő szőlőjét a filloxera ellen hogyan védelmezheti. Az első tapogatódzás abban állott, hogy az állami közegek abban a véleményben voltak, és csakis azon irányban működtek, hogy a fílloxera-vé^z a szénkénegezés által akadályozható meg, ezen irányban működtek, és az eredmény az lett, hogy néhány szőlőtulajdonos, a ki maga a legnagyobb figyelemmel, óvatossággal, elővigyázattal ezen müveletet a saját szőlőjében keresztülvitte, czé!t ért vele, de még ezek sem mindenütt, mert az így védett szőlőknek is egy része kiveszett. Különösen a pécsi szőlőknél lehet ezt tapasztalni. Irányt kellett volna keresnie a kormánynak, gondoskodnia kellett volna, hogyha az egyik mód nem sikerül, mást próbáljanak, az egyik részen ezzel, a másikon azzal a móddal kellett volna kiséri etet tennie. Hiszen a talaj természeténél fogva nem mindenütt engedi meg, hogy a
