Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

16fi. országos fllés ím. beerdősíttessenek. Tudjuk, hogy a befásítás nagy költséggel jár. Az államnak magának holdankint 5 forintjába kerül a beültetés, a vetés általi újjítás pedig 4 frt 40 krajczárba, magánbirtokosok tehát erre nem igen állanak rá, mert a nagy költség, a melylyel ez jár s a jövedelem, a melyre csak hosszú idő múltán lehet kilátás, nem alkalmasak arra, hogy saját területének ilyen beerdősítését ajánlatossá tegyék; ezért szükséges, hogy az állam mindent elkövessen, hogy ezen kopár földek beerdősíttessenek. Még egy van t. képviselőház;, a mit b. Andreánszky Gábor t. barátom is felemlített, és a mit én sem hagyhatok mellőzetlenííl; ez a hitbizományi és papi kezekben levő erdőterületek ügye ; és azt hiszem, hogy az nem helyes dolog, a mi tényleg még ma is meg van, a minister úr el fogja ismerni, hogy vannak még ma is hitbizományi birtokok, a melyeknek nincsen üzemtervük. Én legalább tudok olyat, és azt is el fogja ismerni, hogy bizony arról, hogy ott helyesen kezeltessenek az erdők, nem igen lehet szó. Nevet nem említek, de talán vadászat közben járt ott a minister úr, vájjon nem tudja-e, micsoda famennyiség vágatott ott Id, és vájjon nem győződött e meg Gyosa nevű erdőségben,— mily meghocsáthatlan pusztítás történt, és történik ? Ha jól emlékszem, Ugron Gábor t. barátom hozta egyszer szóba azt, hogy mennyire ügyelnek itt az erdők helyes kezelésére, hogy a büntetést kimondó határozatot a nagyváradi püspöknek akkor akarták kézbesíteni, mikor az már a ravatalon feküdt. (Derültség.) Egy szóval, arra kérem fel a t. minister urat, hogy a mennyiben jelentésében erre nézve sermni sem foglaltatik, a jövőre minket felvilágosítani szíveskedjék. És e tekintetben határozottan óhajtanám, hogy az eredeti leltárak alapján igyekezzék kimutatni, hogy mi az, a mi erdőhöz tartozik. Különben is kell, hogy az erdőket nemzeti érdekből fentartani igyekezzünk, és a kik ezt nem akarják, azokat szorítsa erre a minister úr. (Élénk helyeslés a bál és szélső baloldalon.) Ezeket óhajtottam a t. minister úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Horváth Ádám jegyző • Vesztet- Imre ! Veszter Imre: T. képviselőház! Csupán azért kérem ki a t. ház szíves figyelmét és türelmét néhány perezre, hogy állást foglaljak azon határozati javaslattal szemben, a melyet Bernáth Dezső t. barátom beadott, és a mely szerint kimondatni kívánja a ház által, hogy a faeladások a kincstár részéről csupán nyilvános árverés útján legyenek eszközölhetők. (Egy hang: Ne>n »csah« !) Ha nem mondta, hogy »esak«, akkor egyetértünk, mert magam is abban a véleményben vagyok, hogy vannak egyes esetek, a midőn helyén van a nyilvános árverés, de vannak márcsstuil-éti, szerdán, g09 viszont esetek, a midőn a kincstár határozott megkárosítása nélkül a szabad kézből való eladás nem mellőzhető. És én t. képviselőtársamat, és barátomat, mint ungmegyei képviselőt, vagyok bátor figyelmeztetni arra, hogy épen Ungmegyében forog fenn most egy fontos: ügy, a mely a megye közgazdasági érdekeire nagy befolyással van, és a melynek sikere épen attól fügff, vájjon azon fa, mely egy ott keletkezendő nagy iparvállalatra szükséges lesz, mikép legyen azon gyár számára biztosítandó, a melynek felállításáról most szó van. Nekem véletlenül tudomásom van ezen ügyről, és ismerem azt részleteiben is. Arról van szó, hogy a földaiívelési és kereskedelmi ministerium közt jó ideje már egy szerződés létesült, mely szerint a földmívelési ministerium az ungmegyei kincstári erdőkből, nagy mennyiségű slípper szállítására kötelezte magát. Ezen slippergyá k a hulladékfáját értékesíteni máskép, mint a hogyan ezen gyár felállítása melleit szándékoltatik, véleményem szerint nem lehet, mert ezen gyárat nem lehet máskép felállítani, mintha az a hulladék fa, mely a slippergyártásból megmarad, azon gyár számára már hosszabb i(H're előre biztosíttatik olyan árban, a mely ár iránt, ha az alacsony volna, mindenkinek mindig módjában van a ministert felelősségre vonni. Már most tegyük fel, hogy az a fa, a melyről beszélek, nyilvános árverés tárgyává tétetik. Ha érdekünkben van új iparágakat teremteni, különösen azon vidéken, a melyről szó van, akkor az árverésnek ez esetben csak úgy lehetne jelentősége, ha több olyan vállalkozó akadna, a ki gyár felállításának indokából, még pedig olyan faipari gyárak felállításának indokából akarna egymással cmicurrálni. De hol veszünk ilyen concurrenseket ? Ha ezt a fát a minister úr nem úgy értékesíti, mint a hogyan contemplálva van, attól tartok, hogy az a fa egészen kárba vesz, a mi által a kincstár nagy kárt szenvedne. Ezt én csupán annak az illnstratiojára kívántam felhozni, hogy nem lehet helyeselni azt az álláspontot, mely szerint minden esetben csak nyilvános árverés útján lehessen a fát értékesíteni. Vannak esetek, midőn ez van helyén, vannak esetek, midőn a kincstár károsítása nélkül így eljárni nem lehetne; mind a két esetben azonban meg van a törvényhozás minden tagjának az a joga, hogy akkor, midőn felfogása sz rint a kincstár akár az egyik, akár a másik úton olyan árak mellett adta volna el a fát, mely a kincstárnak nincs hasznára, a házban bármikor felszólalhat. Csupán azért vettem igénybe a t. ház becses türelmét, hogy kijelentsem, hogy ezen indokokból Bernáth Dezső t. barátom határozati javas-