Képviselőházi napló, 1892. IX. kötet • 1893. évi február 16-márczius 6.

Ülésnapok - 1892-169

16fi. országos fllés ím. beerdősíttessenek. Tudjuk, hogy a befásítás nagy költséggel jár. Az államnak magának holdankint 5 forintjába kerül a beültetés, a vetés általi újjítás pedig 4 frt 40 krajczárba, magánbirto­kosok tehát erre nem igen állanak rá, mert a nagy költség, a melylyel ez jár s a jövedelem, a melyre csak hosszú idő múltán lehet kilátás, nem alkalmasak arra, hogy saját területének ilyen beerdősítését ajánlatossá tegyék; ezért szükséges, hogy az állam mindent elkövessen, hogy ezen kopár földek beerdősíttessenek. Még egy van t. képviselőház;, a mit b. Andreánszky Gábor t. barátom is felemlített, és a mit én sem hagyhatok mellőzetlenííl; ez a hit­bizományi és papi kezekben levő erdőterületek ügye ; és azt hiszem, hogy az nem helyes dolog, a mi tényleg még ma is meg van, a minister úr el fogja ismerni, hogy vannak még ma is hit­bizományi birtokok, a melyeknek nincsen üzem­tervük. Én legalább tudok olyat, és azt is el fogja ismerni, hogy bizony arról, hogy ott helye­sen kezeltessenek az erdők, nem igen lehet szó. Nevet nem említek, de talán vadászat közben járt ott a minister úr, vájjon nem tudja-e, mi­csoda famennyiség vágatott ott Id, és vájjon nem győződött e meg Gyosa nevű erdőségben,— mily meghocsáthatlan pusztítás történt, és történik ? Ha jól emlékszem, Ugron Gábor t. barátom hozta egyszer szóba azt, hogy mennyire ügyel­nek itt az erdők helyes kezelésére, hogy a bün­tetést kimondó határozatot a nagyváradi püspök­nek akkor akarták kézbesíteni, mikor az már a ravatalon feküdt. (Derültség.) Egy szóval, arra kérem fel a t. minister urat, hogy a mennyiben jelentésében erre nézve sermni sem foglaltatik, a jövőre minket felvilá­gosítani szíveskedjék. És e tekintetben határo­zottan óhajtanám, hogy az eredeti leltárak alapján igyekezzék kimutatni, hogy mi az, a mi erdőhöz tartozik. Különben is kell, hogy az erdőket nem­zeti érdekből fentartani igyekezzünk, és a kik ezt nem akarják, azokat szorítsa erre a minister úr. (Élénk helyeslés a bál és szélső baloldalon.) Ezeket óhajtottam a t. minister úr figyel­mébe ajánlani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Horváth Ádám jegyző • Vesztet- Imre ! Veszter Imre: T. képviselőház! Csupán azért kérem ki a t. ház szíves figyelmét és türel­mét néhány perezre, hogy állást foglaljak azon határozati javaslattal szemben, a melyet Bernáth Dezső t. barátom beadott, és a mely szerint ki­mondatni kívánja a ház által, hogy a faeladások a kincstár részéről csupán nyilvános árverés útján legyenek eszközölhetők. (Egy hang: Ne>n »csah« !) Ha nem mondta, hogy »esak«, akkor egyetér­tünk, mert magam is abban a véleményben vagyok, hogy vannak egyes esetek, a midőn helyén van a nyilvános árverés, de vannak márcsstuil-éti, szerdán, g09 viszont esetek, a midőn a kincstár határozott megkárosítása nélkül a szabad kézből való eladás nem mellőzhető. És én t. képviselőtársamat, és barátomat, mint ungmegyei képviselőt, vagyok bátor figyelmeztetni arra, hogy épen Ungmegyé­ben forog fenn most egy fontos: ügy, a mely a megye közgazdasági érdekeire nagy befolyással van, és a melynek sikere épen attól fügff, vájjon azon fa, mely egy ott keletkezendő nagy ipar­vállalatra szükséges lesz, mikép legyen azon gyár számára biztosítandó, a melynek felállítá­sáról most szó van. Nekem véletlenül tudomásom van ezen ügyről, és ismerem azt részleteiben is. Arról van szó, hogy a földaiívelési és ke­reskedelmi ministerium közt jó ideje már egy szerződés létesült, mely szerint a földmívelési ministerium az ungmegyei kincstári erdőkből, nagy mennyiségű slípper szállítására kötelezte magát. Ezen slippergyá k a hulladékfáját ér­tékesíteni máskép, mint a hogyan ezen gyár felállítása melleit szándékoltatik, véleményem szerint nem lehet, mert ezen gyárat nem lehet máskép felállítani, mintha az a hulladék fa, mely a slippergyártásból megmarad, azon gyár szá­mára már hosszabb i(H're előre biztosíttatik olyan árban, a mely ár iránt, ha az alacsony volna, mindenkinek mindig módjában van a ministert felelősségre vonni. Már most tegyük fel, hogy az a fa, a mely­ről beszélek, nyilvános árverés tárgyává tétetik. Ha érdekünkben van új iparágakat teremteni, különösen azon vidéken, a melyről szó van, akkor az árverésnek ez esetben csak úgy lehetne jelen­tősége, ha több olyan vállalkozó akadna, a ki gyár felállításának indokából, még pedig olyan faipari gyárak felállításának indokából akarna egymással cmicurrálni. De hol veszünk ilyen concurrenseket ? Ha ezt a fát a minister úr nem úgy értékesíti, mint a hogyan contemplálva van, attól tartok, hogy az a fa egészen kárba vesz, a mi által a kincstár nagy kárt szenvedne. Ezt én csupán annak az illnstratiojára kívántam felhozni, hogy nem lehet helyeselni azt az álláspontot, mely szerint minden esetben csak nyilvános árverés útján lehessen a fát értékesí­teni. Vannak esetek, midőn ez van helyén, van­nak esetek, midőn a kincstár károsítása nélkül így eljárni nem lehetne; mind a két esetben azonban meg van a törvényhozás minden tag­jának az a joga, hogy akkor, midőn felfogása sz rint a kincstár akár az egyik, akár a másik úton olyan árak mellett adta volna el a fát, mely a kincstárnak nincs hasznára, a házban bármikor felszólalhat. Csupán azért vettem igénybe a t. ház becses türelmét, hogy kijelentsem, hogy ezen indokok­ból Bernáth Dezső t. barátom határozati javas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom